Az utóbbi időben sokszor emlegettem már, milyen irgalmatlan mennyiségben özönlenek a játékok Steamre. Felhasználói, vásárlói szempontból ez így gyakorlatilag már kezelhetetlen – ki tud lépést tartani a kínálattal, ha az naponta 25-30 címmel bővül? Valahogy így jártam az Icey-val is, ami 2016 végén jött ki Steamen, emellett PlayStation 4-en és mobilokon is elérhető – és most megjelent Switchre is, emiatt értesültem róla.
A kínai FantaBlade első játékáról van szó az Icey személyében, egy klasszikus oldalnézetes hack’n'slash-ről. Két dolog viszont kiemeli a mezőnyből: egyrész a gyönyörű, láthatóan kézzel rajzolt manga stílusú grafika, másrészt pedig a narrátor. Nem tudom, ismertitek-e a The Stanley Parable című remekművet. Az csupán egy sétaszimulátor, de ami miatt zseniális, az az, hogy nem kell követnünk a narrátor instrukcióit – amivel persze jól fel lehet őt bosszantani, és ennek megfelelően 22 befejezése van a „játéknak”, attól függően, hogy hol és mennyire tértünk el a „fő” történetszáltól. Az Icey is valami hasonlóval próbálkozik, igaz, nem ennyire komplex módon – csupán kisebb mértékben tudunk eltérni a történettől, de azt igen szórakoztató módon tehetjük. A kedvencem az, amikor egy félkész szintre kavarodunk, miközben a narrátor (a fejlesztő?) a játékkészítés nehézségeiről panaszkodik, miközben összeszid minket, mint egy kisgyereket, hogy milyen szófogadatlanok vagyunk.
A történet maga amúgy rettenet sablonos, de szándékosan van ennyire kisarkítva a sablonossága. Valami rettenetes történt a világban, egy Judas nevű főgonosz átvette a hatalmat, és csak Icey, az amnéziás lány (kiborg?) győzheti le. Ehhez adott egy relatíve egyszerű, ám annál gördülékenyebb harcrendszer, fejleszthető kombókkal. A nehézségi szint beállítása pár kérdés megválaszolásával történik (zseniális), így aki nem rendelkezik villámreflexekkel, és csak csapkodja a kis ütés/nagy ütés/ugrás gombokat, az is egész messzire el tud jutni (és közben csak ráérez a harc technikájára).
Szóval mit is adtak nekünk a kínaiak? Egy rendkívül szórakoztató akciójátékot, amely képes önmagát nem túl komolyan venni (sőt). Kicsit ugyan rövidke, de a lehetőség adott, hogy keményebb nehézségi fokozaton újra nekifussunk – vagy új módját keressük meg annak, hogy a narrátort bosszantsuk. :D
