
Június 10-én délelőtt, hosszas kihagyás után eljött az ideje, hogy szemügyre vegyem, mennyit változott a Szegeden rendezett PlayIT Show. Amikor legutóbb kilátogattam rá (még 2016-ban), a szervezők a régi Baumax épületében bonyolították le a rendezvényt, és bár összességében jól sikerült, szórakoztató kezdeményezés volt, amely előtt nyilvánvalóan hatalmas jövő állt, a szervezés hagyott maga után némi kívánnivalót, főleg a helyszínt illetően. A Baumax szinte a város peremére esett, ahová a játékosok többsége kénytelen volt tömegközlekedés után még bő tíz perc sétával megoldani a kijutást, az épület szellőztetése a hatalmas tömeg számára kevésnek bizonyult, és már a második alkalommal égető volt az érdeklődők és a standok mennyisége mellett a helyhiány.

Mindez sikeresen változott azzal, hogy azóta a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központja (SZTE TIK) nyitotta meg kapuit a játékosok előtt, amely ugyan még mindig nem egy sportcsarnok, ám sokkal alkalmasabb ilyen nagyobb volumenű események befogadására, a belváros szívében helyezkedik el, és mivel eleve hallgatók, előadók, kiállítások és rendezvények seregét kell kiszolgálnia, a standok és a játékosok számára is sokkal több hely, jobb elrendezés lett elérhető. Még úgy is, hogy az egyetemi könyvtár részeit, vagyis durván az épület harmadát lezárták, a biztonsági őrök pedig rendszeresen ellenőrizték, hogy véletlenül sem keveredtek-e kíváncsiskodók a lezárt részekre.

A nagyobb térből adódó jobb elrendezés szinte azonnal tapasztalható volt, ahogy kollégámmal átvettük sajtójegyünket. Bár a játékosok többsége olyan elővételes jegyekkel rendelkezett, amelyek lehetővé tették számukra, hogy hozzánk hasonlóan már délelőtt kilenctől, egy órával a hivatalos megnyitó és a programok kezdete előtt belépjenek, ezúttal nyoma sem volt a korábbi alkalmakkor szinte első perctől elviselhetetlen tumultusnak, nem éreztük magunkat úgy, mintha az Assassin’s Creed karaktereiként kellene folyamatosan utat törnünk. A standok közül néhánynak különösen jót tett, hogy nem a zsúfolt, nyitott helyekre kerültek, így még a korábbról ismerős végtelenbe kígyózó soroknak is búcsút inthettünk, és nemcsak a Nintendo Switchre tehettük rá kezeinket egy kis Mario Kart erejéig, de az Infinity Esport Bár delegációjának jóvoltából néhány új VR-játékot is kényelmesen kipróbálhattunk PS VR és HTC Vive készülékekkel. Régi ismerősként találkoztam a 3D-nyomtatással és -tollakkal foglalkozó Blueprint csapatával, ahogy a retro konzolokkal érkező ReGamEx standdal is, de még a show sztárjaként hirdetett Star Wars AR játékot is alig negyven perces sorbaállás után tesztelhettük.

Külön öröm volt látni, hogy a korábbi PlayIT-ekhez hasonlóan a szegedi gamer közösség is képviselte magukat, mint például a Képzerdő kreatív játszóház csapata, akik kihozták még Gameroomjuk egy részét is három PlayStation VR készülékkel, és olyan címekkel, mint az idősebb korosztályt megcélzó Resident Evil VII. Számtalan jótékonysági program is részt vett, mint a jofejseg.hu, akiktől támogatásért cserébe olyan különböző gamer álomszolgáltatásokat lehetett venni, mint egy limuzinos fuvart a következő PlayIT-re. Természetesen ismét jelen voltak az olyan kötelező programok is, mint a cosplayverseny, a gamerkvízek, esport versenyek, a youtuberek dedikálása és kérdezz-felelek beszélgetései a TIK Konferenciatermében. Örömmel nyugtáztuk, hogy Szegeden is egyre több embert szólít meg egy ilyen jellegű rendezvény, a tömeg hatalmas volt, ám a szervezés, a helyszínválasztás és játékok terén a felhozatal is jelentős előrelépéseket tett legutóbbi látogatásom óta.

Mindössze két negatív pont van, amelyeket nem is igazán hibaként, inkább csak a jövőre való tekintettel tervezési szempontként szeretnék a szervezők figyelmébe ajánlani. Az egyik, hogy bár az elrendezés összességében jó volt (szavakkal nem lehet leírni, mennyivel jobb a régi Baumaxhoz képest), de amit a földszinten a Microsoft standja körül kialakítottak, minden tömegiszonyos és klausztrofób rémálma volt. Egy szélesebb, nagyobb termetű ember kétlem, hogy egyáltalán eljutott volna a sarokba bezsúfolt, OnRush-t és hasonló autós játékokat bemutató standhoz anélkül, hogy az egymás mellé zsúfolt dekorációban kárt ne tett volna. Ráadásul a bejárat környékén és a felsőbb emeleteken is volt még kihasználatlan hely, ahová pár dolgot át lehetett volna szervezni.

A másik a biztonság a rendezvény környékén. Amikor végeztünk és hazaindultunk, az épületen kívül, a bejárattól alig húsz méterre megállítottak minket, hogy egy aláírással és 5000 forintos támogatással segítsük egy hátrányos helyzetűeket támogató óvoda étkeztetését. Mind ahogy megállítottak minket (előbb egy aláírást kértek, majd rögtön a fix összeget is, amelyről amíg a nevünk papírra nem került, szó sem esett), mind a mellettünk álló, számlát követelő hölgy, mind a támogatásért cserébe kapott házi nyomású Ezio matricák nagyjából annyira voltak bizalomgerjesztőek, mint egy lepukkant fehér furgon, amelyen épp csak megszáradt az „Intyen cugorka” felirat. És kétlem, hogy ha a biztonsági őrök szigorúbban járőröznek az épület körül, nem tűnt volna fel nekik a rendezvényre érkező/hazainduló látogatók lerohanása. (Megjegyzés: ha esetleg valódi, engedélyezett jótékonysági dologról volt szó, akkor elnézést kérek, de borzasztó rámenősen toltátok srácok, és ahogy visszahallottuk, nem csak bennünk keltettetek nagyon negatív benyomást.)

Viszont ezektől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, remek irányba halad a szegedi szervezés, és természetesen megyünk legközelebb is. Szép volt, csak így tovább!