Az első három Crash Bandicoot platformjáték még az első PlayStationre jelent meg jó 20 évvel ezelőtt. A mára napjaink egyik legjobban elismert fejlesztőcsapataként tisztelt Naughty Dog felelt akkoriban a fejlesztésért, az abszolút mai színvonalra való felújítást pedig a Vicarious Visions végezte. Az N. Sane Trilogy a kezdetek óta népszerű ausztrál erszényes borz történetét kiváló minőségben hozta el először tavaly PlayStation 4-re, majd idén a többi aktuális generációs konzolra és PC-re is.
Annak idején elég komoly sikereket ért el az első három játék, többek között a kiválóan felépített pályáinak és az izzasztó nehézségének köszönhetően. A napjainkat átható nosztalgiaérzet, és a felújítások iránti globális vágy elérte ezt a sorozatot is, hogy a jelen generáció fiatalsága is megtapasztalhassa a régi platformjátékok könnyfakasztó nehézségét. A főmenüből választható három játék ugyanis hűen az eredeti verziókhoz nem finomkodik, az akkori standardoknak megfelelően elég egy apró hiba, rosszul kivitelezett ugrás, és máris kezdhetjük újra az adott szakaszt az előző checkpointtól. A Vicarious Visions csapata tehát nem finomított sokat az eredeti játékokhoz képest, néhol vért lehet izzadni egy-egy pálya teljesítéséhez.
Különösen az első rész büntető, az akkor még kissé kiforratlanabb mechanikáknak és a repetitívebb pályáknak is köszönhetően. A Cortex Strikes Back alcímmel ellátott második epizód már finomabb balanszot nyújt a nehézség és a változatosság terén. Itt is nagyon kemény pályákat kell teljesíteni, de mégis változatosabb terepeken ugrálunk, és kifinomultabb felépítésű akadályokkal, valamint sokszínűbb ellenfelekkel találkozunk. A Warped alcímű harmadik rész talán a legkönnyebben teljesíthető a trilógiából. Itt is nagyon változatos pályákat ugrálhatunk végig, de sajnos vannak kevésbé sikerült részei is. A víz alatt úszkálós szegmensek üde színfoltot jelentenek, azonban a versenyzős etapok különösen frusztrálóak lettek. Összességében mindhárom epizód kiváló játékélményt nyújt, a fejlesztők remekül mentették át az eredeti játékok hangulatát.
A trilógiában választható karakter Crash lánytestvére, Coco is. Bár az animációik különbözőek, a játékmenetet nem befolyásolja különösebben, hogy vele, vagy a kissé lököttebb bátyjával ugráljuk végig a szinteket. A három rész összesen amúgy sem rövid játékidejét tovább növelhetjük azzal, hogy időre teljesítjük a pályákat, valamint megpróbáljuk összegyűjteni az összes ládát és elérni a bónusz, titkos szinteket.
A játékokban a fő változás a grafikai megvalósításban érhető tetten. A fejlesztők gyönyörűen alkották újra az eredeti játékok 20 évvel ezelőtti megjelenítését. Új életre kelnek Crash kalandjai a pompás színeknek, a remek animációknak és a rajzfilmes hatású képi világnak köszönhetően. A csodás grafika mellett az irányítás is finomodott, és bár még benne van az ódivatú vonalasság és limitáltság, de alapvetően csak magunkat okolhatjuk az elvétett ugrásokért. A platformjátékok alapvetően kontrollerrel irányítva a legélvezetesebbek, viszont billentyűzettel is kiválóan játszhatóak Crash kalandjai. A zenék is teljes felújítást kaptak a hangok mellett, amelyek ennek köszönhetően még szebben és tisztábban szólalnak meg. A sebességre és az optimalizációra sem lehet panasz, egy középkategóriás gépen kiválóan fut 60 fps körüli értékekkel a program.
A Crash Bandicoot N. Sane Trilogy tehát egy remekül sikerült felújítás lett, megőrizve a régi, klasszikus játékok szellemiségét és atmoszféráját. A teljes körű grafikai renoválásnak köszönhetően immár gyönyörű, korszerű formában tapasztalhatjuk meg Crash első kalandjait. Nemcsak a nosztalgiázó felnőtteknek ajánlott a program beszerzése, hanem azon mai fiatalok is bátran próbálják ki, akik lelkileg elég erősnek érzik magukat a kemény kihívások leküzdéséhez.
