A körökre osztott stratégiák legjelesebb képviselői között olyan franchise-okat találunk, mint a Heroes of Might & Magic, a Total War, a Panzer General (és a Panzer Corps), az XCOM vagy épp a Sid Meier’s Civilization. Bizonyára minden veterán és zöldfülű játékos jól ismeri az időutazós „csak még egy kört” érzést: észre sem veszed, és máris pirkad odakint, pedig csak még egyetlen kört akartál játszani...
Sid Meier a videojáték-ipar hőskorában, a ’80-as években kezdett játékfejlesztéssel foglalkozni. Rengeteg, mára klasszikussá vált alkotás elkészítésében vette ki a részét, ám ezek között akkoriban még nagyon kevés stratégiai játék szerepelt. Leginkább különféle szimulátorok (autó, repülő, helikopter, tengeralattjáró stb.) kerültek ki a kezei közül. Aztán 1991-ben megjelent az a játék, amely máig a legismertebb nevével fémjelzett szériát indította útjára. Ez volt a Sid Meier’s Civilization. Eltelt közel huszonhét év, ez idő alatt a mellékágakat (mint az Alpha Centauri vagy a Beyond Earth) nem számolva összesen hat számozott epizódot ért meg a sorozat. A szerkesztőségből néhányan összedugtuk a fejünket egy kis nosztalgiázásra, és elkészítettünk egy összefoglalót a szériáról. Lássuk, honnan hová fejlődtek Sid Meier digitális civilizációi!
Az első civilizáció (GeryG)
Emlékszem, gyerekkoromban még úgy is nagy hatással volt rám a Civilization, hogy akkoriban még makogni sem tudtam angolul. A 2D-s stratégiát sötétben tapogatózva, hosszú hetek alatt ismertem ki és tanultam meg. Akkoriban még csak ikonok jelölték az egységeket, a városokat pedig egyszerű négyzetek és egy szám (a város méretét és erejét jelképezendő). Emlékszem, sokáig a városok létesítésére szolgáló telepes egység ikonjáról le sem jött, hogy egy szekeret ábrázol oldalról. De ez akkoriban mit sem számított! Óriási, és főleg egyedi élmény volt felfedezni a véletlenszerűen generált világokat, városokat létesíteni, majd katonákat gyártani, hogy leigázzuk a többi népet. A technológiai fejlesztéseket is csak találomra válogattam ki, megannyi játék alatt ismertem csak ki, hogy melyik mire való. Szintén emlékezetes volt, hogy egy fájl hiánya miatt a kőművesség felfedezésével kilépett a játék. Frusztrációmat végül egy osztálytársam floppyja oldotta meg, rajta a hiányzó fájllal. Ebben a részben még jelen volt a palotaépítés is, amelynek máig nem sok gyakorlati hasznát látom, de mégis hiányzott minden további epizódból.
Folytatása következik – Civilization II (TheHolyOne)
A Civilization II-vel kevesebbet játszottam, a többi részhez képest. Főleg azért, mert mire a kezeim közé került, már kijött a Civ III, amivel azonban egy ideig még nem tudtam játszani, mivel a monitorunk csak 800*600-as felbontásra volt képes. :) Az első részhez képest az előrelépés elsősorban grafikai volt, a pixelekből sprite-ok lettek, viszont minden lényegi elem ugyanolyan maradt. A CD-korszak sok más játékához hasonlóan a méret itt sem nőtt arányosan a rendelkezésre álló tárhellyel, ezért ahhoz a megoldáshoz nyúltak, mint a korszak játékai általában: a tanácsadókat élőszereplős videókban színészek játszották el, ami kuriózum a sorozat történetében, hiszen csak itt találkozhatunk ezzel a megoldással. Mindegyik tanácsadónak más-más személyisége volt, és az adott korszaknak megfelelően öltöztek. A hadügyi tanácsadó például elég agresszív volt („BUILD CITY WALLS!”), míg a belügyi meg egy Elvis-imitátor.
Az egyik legemlékezetesebb Civ II-es játékom során a rómaiakkal világháborúba keveredtem a gonosz zulukkal. Enyém volt Európa, övék Afrika, de elkezdtek terjeszkedni Ázsiában. Innen sikerült kivernem őket, és megszálltam minden más országot is, szigorúan csak a biztonság kedvéért. Afrika határánál azonban állóháború alakult ki. Lőttem őket rakétákkal a Földközi-tengeren keresztül, majd csak úgy poénból atomot dobtam minden városra, hogy a szennyezéstől és felmelegedéstől egész Európa mocsárrá változott. Nem tudom, mi lett a játék vége, azt hiszem félbehagytam. Biztos lett új monitor...
Kitekintés a jövőbe – Alpha Centauri és Alien Crossfire kiegészítő (Blade)
Gyerekkorom óta imádom a sci-fit. Amikor megneszeltem, hogy az éppen frissen alakult Sid Meier cég, a Firaxis a kiadók torzsalkodása miatt nem készítheti el a Civilization sorozat legújabb részét, és emiatt inkább egy idegen bolygón játszódó Civ-stílusú stratégia készítésébe fogtak, alig tudtam kivárni, hogy a megjelenés napján a játékot kezembe vehessem. Persze előtte a netről lehúztam a demóját, így amikor a végleges játék a gépemen landolt, már felkészülten vágtam bele a kalandba. Az Alpha Centauri egyszerre összetett, de áttekinthető, nagyon sok úton lehet eljutni a győzelemig. Az alapjátékban hét oldal harcol a győzelemért. Erre jó példa az, hogy ha nem vágjuk ki az őshonos növényekből álló „erdőket”, de elkezdjük kikutatni a Hybrid Forest technológiát, akkor annyi erőforrást kapunk, amennyit a többi játékos csak irigykedve leshet. A módszer hátulütője, hogy mire eljutunk eddig a technológiáig, elég szűkös erőforrásokból kell gazdálkodnunk. Persze lehet kombinált stratégiát is követni. Megkockáztatom, hogy egyetlen Civilization játéknak sem sikerült ilyen logikus, összetett és kihívásokkal teli világot alkotniuk.
Néhány olyan lehetőség is van a játékban, amit sosem építettek be se korábbi, se későbbi Civilization részekbe. Például a bolygófelszín terraformálható, lehet a hegységeket (!) felemelni, lesüllyeszteni, vagy forrásokat fúrni, ahonnan folyók indulnak el. Teljesen átszabhatóak az egységek: a páncélzat, az erőforrás, a fegyverzet mind-mind variálható, mintha mondjuk egy Civ játékban lenne olyan íjász, aki lovagol, vagy olyan, aki kocsin ül, miközben különböző erősségű íjakkal rendelkezik. Minden oldallal másként kell játszani, a különbségek mélyrehatók. A zene is sejtelmes, kissé félelmetes, elektronikus. Az egész játékkal kapcsolatban egyetlen komolyabb kritikát tudok megfogalmazni, az Alpha Centauri grafikája már a megjelenéskor sem volt kifejezetten ütős.
A játékosok nagyon várták az Alien Crossfire kiegészítőt is, amelyben újabb hét oldal került be, közte két idegen életforma is. Ők kiengesztelhetetlenül gyűlölik egymást, ami végül is azért jó, mert ez a két fél erősebb, mint a többi tizenkét emberi oldal. (Erre utal a kereszttűz kifejezés is.) Ezen kívül még beletettek új technológiákat, új egységépítési lehetőségeket és még rengeteg mást.
Kár, hogy a grafika gyengesége miatt ez a játék mára méltatlanul feledésbe merült, szerény véleményem szerint máig sem sikerült meghaladniuk a Civilization sorozatban, amit az Alpha Centauriban majdnem húsz éve elértek. A játék GoG-os verziója egyébként fut Windows 10 alatt is. Egy olcsóbb hamburgermenü áráért ki lehet próbálni a XX. század egyik legjobban sikerült játékát (csak a grafikát ne nézzétek! :D).
Trilógiává bővülve – Civilization III (WinG)
Bár a második rész volt az első, amellyel találkoztam, igazán nagy rajongójává a sorozatnak a Civilization III-mal váltam. Emlékszem, hogy próbáltam középiskolásként éjszaka minél csöndesebb lenni, nehogy felkeltsem szüleimet, mert ugye a játékot abbahagyni nem lehetett... „Csak még egy kört” mindig tolni kellett! Bár az ötödik rész nálam letaszította a trónról a Civ III-at, azért sok olyan dolog van, amit az újabb epizódokból hiányolok. Én például imádtam a palotaépítgetést, vagy madártávlatból nézegetni a városaimat, de a látványt fokozó játékelemeken túl egész komoly játékmechanizmusok maradtak ki a későbbi részekből. Ilyen például a gyárak és farmok által okozott környezetszennyezés, vagy az dzsungelek és erdők kiirtása (na meg az atomfegyverek aktív használata) miatt bekövetkező globális felmelegedés, ami szépen lassan visszafordíthatatlan károkat okozott a pályán, és végül a legfejlettebb civilizációt is mély válságba taszította. Bár volt egy-két játékelem, amiért nem kár, hogy kikopott a későbbi részekből (ilyen például az egy területen „halmozható” civil és katonai egységek száma), a Civilization III annyira jól sikerült, hogy még az egyetemi éveim alatt is számos pótvizsgát és pótzéhát köszönhettem a Firaxis klasszikusának. De megérte!
Tovább az evolúció útján – Civilization IV (TheHolyOne)
A Civilization IV-gyel a sorozat elérte addigi evolúciója csúcsát. A grafika teljesen 3D-s lett, de máig megállja a helyét. Kijavították és tökéletesítették a kezdetektől meglévő elemeket, így lett a korrupcióból upkeep, ami játszhatóvá tette a nagyterületű birodalmakat. Valamint így született meg a máig legjobb kormányzati rendszer, ami Civ-játékban előfordult, vagyis hogy egyenként össze lehetett válogatni a kormányzat egyes elemeit. Nagyon jó volt az összhang a technológiák és a térképen építhető improvementek között. Emlékszem, az egyik játékban a gőzgép feltalálása mentett meg, tett újra versenyképessé, hiszen bányáim és városaim hirtelen elkezdtek sokkal többet termelni, a nyomdagép feltalálása pedig pénzügyileg tett helyre. A Civilization IV kapcsán csúcsra járt a modding színtér is, amit nagyon megkönnyített a beépített, akár játék közben előhívható pályaszerkesztő. Térképek tömkelege mellett számos kisebb-nagyobb vagy total conversion modok is készültek. Személyes kedvencem a Rhye’s and Fall mod volt, amely a világtörténelmet próbálta modellezni, és volt egy egyedi játékeleme, a stabilitás, így a birodalmakra már nem csak külső veszélyek leselkedtek. Máig előveszem néha, ha elkap az ihlet.
Merre tovább a tökéletesség után? – Civilization V (Blade)
Sid Meier Civilization sorozata sokak szerint a negyedik résszel elérte a csúcspontját. 3D grafikával és komplex játékmenettel hódította meg a sorozat rajongóit. Amikor egy széria utolsó része sok tekintetben közel áll a tökéleteshez, érdekes kérdés, hogy a fejlesztők hogyan tudják a játékosok érdeklődését fenntartani, és a felszínes javítgatásokon kívül valami forradalmian újat nyújtani. Nagy érdeklődéssel kezdtem így bele az új epizódba. Azt persze az előzetesen kiadott képeken is látni lehetett, hogy kinézetre sokat változott, fejlődött a Civilization V. Az első meglepetés (amit azért persze a képeken is látni lehetett) az volt, hogy az addig szokásos elfordított vagy függőlegesen álló négyzetrács helyét átvette a körökre osztott, főleg háborús stratégiai játékokban szokásos hatszögrács elrendezés. (Ez a háborús stratégiákban azért volt fontos, mert így minden irányban az egységek azonos távolságokra lépnek. Ha valaki elővesz egy négyzetrácsos lapot, könnyen belátható, hogy a négyzetrács minden elemének nyolc szomszédja van, amiből a négy vonalszomszédhoz képest a négy csúcsszomszéd nagyobb [pontosan négyzetgyök kettőszörös] távolságra van. Néhány játékos amúgy korábban is javasolta az áttérést erre a megoldásra.)
A másik szintén komolynak tekinthető változtatást az jelentette, hogy a játékosok már nem léphettek több katonai egységgel ugyanarra a mezőre, így nem lehetett létrehozni akár több tíz egységből álló „halálkülönítményeket”, amelyek képesek voltak egy forduló alatt szétlőni egy komplett, több egységből álló városvédelmet – és még a várost is gyakran bevették ugyanabban a körben.
Ugyancsak újdonságként találkozhattunk a Civilization V-ben a városállamokkal, amelyek nem terjeszkedtek, és nem alapítottak újabb és újabb városokat sem. Akkor végül is miért kerültek a játékba? Aki okosan sakkozott velük, patrónusukká válthatott (pénzzel, ilyen-olyan segítséggel, és az általuk kért fejlesztéssel, egységgel, épülettel lehetett elnyerni a bizalmukat). Ha már valaki ilyen szintet ért el velük, akkor önként átadták az erőforrásaikat. Persze azt is meg lehetett tenni, hogy pár komolyabb katonai egységet felvonultatva egyszerűen elfoglaljuk őket, és a várost a birodalomhoz csatoljuk, de ezt csak akkor volt érdemes megtenni, ha olyan pozíciót foglaltak el, ami nagyon zavarta birodalmunk terjeszkedését.
A grafika kifejezetten XXI. századi lett, tele kellemes animációval, és persze a magas felbontású monitorok sem okoztak már gondot a játékmotornak. Az azonban csalódást keltő volt, hogy több fontos Civilization IV játékelem, például a kémkedés és a vallás az új alapjátékból kimaradt. Ahogy az sejthető volt, a játékhoz készített két kiegészítő végül is visszacsempészte ezeket az elemeket is.
A Civilization V a két kiegészítővel a mai napig a kedvencem, sok száz órát töltöttem az Alpha Centaurira induló rakéta összeállításával és kilövésével, vagy a turisztikai ipar végletekre fejlesztésével, így megnyerve a játékot. A Civilization VI újabb, grafikailag is valamivel fejlettebb, de amíg egy-két kiegészítő nem fejleszti fel a játékot legalább a Civilization V szintjére, vagy azon túl, addig azt hiszem, elsősorban ennél a résznél maradok.
Irány egy új bolygó! – Civilization Beyond Earth (GeryG)
A Firaxis a Civilization V és két kiegészítője révén úgy érezhette, hogy most már aztán tényleg csúcsra járatták a földi civilizációkat, ideje egy kicsit felrázni a sorozatot. Ezért az Alpha Centauri után tizenöt évvel elkészült a széria második sci-fi mellékága, a Civilization: Beyond Earth. Az emberiség kinőtte a Földet, ideje új bolygókat is meghódítani. Erre több vállalat is saját expedíciót indít, a készítők ezzel jelképezték a több népet az idegen bolygón.
A játék több érdekes játékmenetbeli újítást is hozott, az egyik a széria védjegyévé vált technológiai fejlesztések megbolygatása volt. A korábbi, egymásra épülő, de alapvetően egy irányba mutató fejlesztéseket több különböző fa váltotta fel, vagyis egy játék alatt nem nagyon lehett minden technológiát kifejleszteni. Emellett civilizációnk hozzáállását is meg lehetett adni: idomulunk az új bolygóhoz, leigázzuk azt, avagy apránként szép csendben átformáljuk a magunk ízlése szerint. Megjelentek a bolygó körül keringő műholdak, amelyek extra bónuszokat adtak az alattuk lévő területeknek, illetve akár fegyverként is használhatóak voltak. Kaptunk konkrét küldetéseket is, amelyek egy bizonyos épület felhúzásától egészen a ritka természeti kincsek felkutatásáig terjedtek.
A legújabb tesó – Civilization VI (GeryG)
A Civilization széria tavaly kapta meg legutóbbi felvonását, a Civilization VI-ot. Már az első bemutatók után sokan kétkedésüknek adtak hangot, mivel a grafika az ötödik részhez képest sokkal „meseszerűbb” lett. Emellett előre borítékolható volt, hogy a Firaxis el fogja játszani ugyanazt, amit a negyedik és ötödik résszel is: az alapjátékból egy csomó olyan feature hiányzott, amely az előző játékban szerepelt. Ezek pedig a nemrég megjelent Rise and Fall kiegészítőben érkeztek meg (plusz pénzért...).
Ezzel együtt a Civilization VI-ra általánosságban nem lehet különösebb panasz. A készítők igyekeztek újdonságokat is bevezetni, bár ez egy ilyen sorozatnál már egyre nehezebb. Így megjelentek a különböző kerületek, a híres épületeket sem lehet már csak úgy össze-vissza felépíteni. Bizonyos városfejlesztések megépítésével gyorsítani lehet a technológiai fejlesztéseket is. Megjelentek a kormányzók, akik bizonyos városokhoz rendelve komoly bónuszokat adnak nekik. A népek vezetői pedig saját személyiséggel bírnak, vagyis mindegyikükkel más formában lehet zöld ágra vergődni. A Civilization VI nem hozott akkora fejlődést, mint néhány korábbi epizód, de arra mindenképpen jó, hogy egy Civilization VII-ig elhódítgassunk benne.
Ez volt tehát Sid Meier legendás szériájának eddigi története. Sokakhoz hasonlóan kíváncsian várjuk a folytatást – vajon mit hozhat még a stratégiai játékok nagyöregje a Civilization sorozatba. Ti pedig írjátok meg, melyik volt a kedvenc részetek, vagy mi volt a Civvel kapcsolatos legjobb élményetek.
