Érdekes, hogy míg a sikeres multiplayer játékokat klónok kisebb hadserege kíséri, a Left 4 Deadnek számottevően kevés trónkövetelője akadt, amelyeket direkt klónoknak vagy szellemi utódoknak lehetett nevezni. Payday, Vermintide, Operation Raccoon City... A kooperatívan is játszható kampány koncepciója sokkal elterjedtebb lett, mint a kizárólag kooperatív játékra kihegyezett alapötlet. Egészen aktuális alanyomig, az Earthfallig, amely nem pusztán inspirálódott a Valve klasszikusából, hanem kis túlzásokkal egyszerűen új köntösbe öltöztette azt.
Zombik helyett mutáns idegenek hordái törnek ránk, a kampányok utolsó pályája helyett minden szinten előfordulhat egy-két olyan helyzet, hogy barikádokkal, automata lövegekkel be kell védenünk egy-egy pályarészt, a speciális főzombikat pedig képességek szerint különböző idegenekre szedték szét, kivéve az egyiket, akit kakukktojásként nem a L4D, hanem a rosszemlékű Evolve inspirált. Ezektől eltekintve, ha nagyon szigorú lennék, összegezhetném a játékot annyival, hogy egy kiadós, túlárazott Left 4 Dead mod, mindössze két kampánnyal, bennük öt-öt pályával, versus mód nélkül, ami összegzésben alig feleannyi tartalom, mint amennyi az idén már tíz éves első L4D-ben volt.
Ebből az értékelésből viszont hiányozna egy fontos tényező: az Earthfall, bár tartalmának jelentős része mellőzi az egyediséget, nagyon szórakoztató élménynek bizonyult. Alapvetően nagyon szeretem a kooperatív FPS műfaját, és mivel a Left 4 Dead esetében is csak az látszik beigazolódni, hogy a Valve nem képes háromig számolni, az Earthfall olyan, mint egy kis doboz hideg üdítő a nyári forróságban. A pályák, a rajtuk kiosztott feladatok változatosak, és bár a koncepcióból jóval többet is ki lehetett volna hozni (mégiscsak egy földönkívüli invázióról van szó, ami szinte teljesen leigázta az emberiséget), de az olyan alkalmakkor, mint amikor egy hóborította templomban kellett visszavernünk az idegenek támadásait, egy lassan haladó vonatszerelvényre állított automata lövegekkel sorozni az üldöző rusnyaságokat, vagy egy bányatelepen berobbantani a járatokat, amelyekből hullámokban törtek fel a lények, nem egy nagyszabású, adrenalinpumpáló pillanatban lehetett részem.
Az Earthfall készítői ráadásul ha mennyiségben nem is, tempó és hangulat adagolásában nagyon jól állították fel játékukat. A kampányok előrehaladtával karaktereink fokozatosan válnak egyszerű, mezei túlélőkből egy nagyobb ellenálló mozgalom részévé, amit nem csak a pályák, küldetések felépítése, komolysága tükröz, de a felszerelések, fegyverzetük is. Míg eleinte csak mezei fegyverekkel, ásóval, baltával tizedelhetjük az idegen megszállók sorait, a második fejezetben a „fegyvernyomtató” automatában már felbukkan az ellenállás által kifejlesztett, meteoritdarabokkal üzemeltetett plazmaágyú, a pályákon pedig gyakran akadunk minigunba, lángszóróba is, amelyek bár csak addig viselhetőek, amíg nem váltunk felszerelést, és használatuk jelentősen lelassítja hordozója tempóját, hatalmas élmény megszórni velük a mutáns hordát. A pályák felépítésében is érdekes motívum, hogy nemegyszer csak egy kisebb helyszínen kell tevékenykednünk, újra és újra visszatérnünk egy központi bázisra, és dönteni, hogy az elszórt védekezőeszközökből, barikádokból kisebb bázisokat húzunk fel a különböző küldetéscélok körül, avagy fő támaszpontunkat erősítjük.
Ám hogy az összkép még a szórakoztató másolat/full-conversion mod képnél is összetettebb legyen, az Earthfall rendelkezik még két jelentős problémával: technikai optimalizálatlanság és játékoshiány. A játék látvány terén közel sem tartozik a jelenlegi élmezőnybe, mégis, alig két éve újított gépemen (8 GB RAM, Radeon R9 380 4 GB videokártya) a medium szintre kellett visszavennem mindent, hogy elérjem a 60+ fps sebességet (hozzáteszem, a gépigényben ajánlott, kissé indokolatlannak tűnő SSD telepítést nem tudtam biztosítani a teszteléshez). A játékoshiány már annál égetőbb, bár a botok meglepően intelligensek és jól használhatóak, a műfaj lényege lenne, hogy több baráttal vállvetve küzdjünk az idegenek ellen – és sajnos csak elvétve találtam partnereket a harchoz. A Steam statisztikái szerint nemcsak az első Left 4 Deaddel (amelynek minden tartalma elérhető a folytatásában is), de a bukott, támogatást vesztett Evolve-val is többen játszottak az utóbbi napokban, mint az Earthfallal. Játékosok és több játékmód nélkül az Earthfall pedig nem több egy alig 4-5 óra alatt végigjátszható kis élménynél, amelynek újrajátszására legfeljebb a Steam achievementek és kártyák motiválhatnak.
Így bár szívem szerint ajánlanám az Earthfallt mindenkinek, aki a skavenek és káoszfattyak irtása vagy a nagy zsákmány elrablása után egy kis hagyományos, fegyverropogással és darabokra szakadó mutánsokkal teli kooperatív lövöldére vágyik (vagy mondjuk ki nyíltan és konkrétan, egy harmadik Left 4 Deadre...), ám a soványka tartalom, a játékosok, az egyediség hiánya, és az ehhez mérten kissé borsos árcédula (magadnak és két barátodnak is megveheted a Left 4 Dead 2-t leértékelés nélkül ugyanennyiből) sajnos nagyon erős ellenérvek. Ha tippelnem kellene, minimum egy durván harminc százalékos árcsökkentésre, egy ingyenes promóciós hétvégére, valamint egy versus módra és még egy-két kampányra lenne égető szükség ezen a ponton ahhoz, hogy az Earthfall fennmaradjon, és komoly tényezővé váljon a jelenlegi multis mezőnyben. Ha erre nem kerülne sor, viszont a műfajt kedvelitek, esetleg egy nagyobb leárazáskor csapjatok majd le rá.
