A Parrot két kis drónjának őszi tesztelése után nemrég ismét lehetőségünk nyílt egy olcsóbb kategóriájú drón kipróbálására. A Tello ráadásul nem is egy akármilyen modell, mivel az egyik legismertebb gyártó, a DJI márkajelzése is rákerült a dobozra. Márpedig nem véletlenül: a Ryze Tech és a DJI közös fejlesztésének eredménye ez a repülő szerkezet.
Amikor azt írtam, olcsóbb, természetesen nem arra gondoltam, hogy bárki gondolkodás nélkül kiadna 33900 forintot egy ilyenért, de a 10-20 ezer forintos drónnak nevezett kütyük inkább a vicc kategóriába tartoznak, így beszerzésükkel nem sokat nyerünk, a következő lépcső viszont már 100-150 ezer forintnál kezdődik (és innen még jócskán van feljebb...), ami azért már jelentősen megterheli bankszámlánkat. Így viszonyítva pedig úgy gondolom, valóban kedvezőnek nevezhető az árcédula, amellyel egy árkategóriába kerül ez a drón a két említett Parrot modellel, miközben a Tello határozottan jobban szerepelt ár/érték arányt tekintve. Rengeteg funkciójával egy remek drón lehet mindazoknak, akik el szeretnének kezdeni ismerkedni az ilyen repülő masinákkal, és nem egy párszázezres cuccot akarnak az első bénázások során leamortizálni.
A tesztelés nem indult gördülékenyen, első körben azért, mert kiderült, hogy valami rejtélyes okból a telefonom, egy Xiaomi Mi A1 nem volt képes a drón wifijéhez csatlakozni (ha minden igaz, az volt a baja, hogy internet nélküli kapcsolat volt), de inkább nem húztam az időt a kísérletezéssel, helyette egy régebbi Doogee Y200-as és egy iPhone 5S-t hívtam segítségül, amelyekkel már simán ment minden, és hamar megjelent a drón kamerájának képe a kijelzőn. A második nehézséget az jelentette, hogy hároméves kisfiam azonnal bepánikolt, amint beindultak a Tello motorjai, és a hangosan zümmögő gépezet a magasba emelkedett, nemtetszését pedig „Apuci, állítsad már le” kiáltozással fejezte ki. (Mondjuk korábban az Ubtech Alpha 1 Pro is hasonló reakciót váltott ki szegényből – nem tudja, mitől mennek ezek, így inkább tart tőlük. Sebaj, majd kinövi. :-) ) Viszont mindkét „problémán” könnyen úrrá lehetett lenni, a tesztelés további részében pedig már nem adódott semmi nehézség.
Ahogy a Parrot két drónjáról is megállapítottam, hogy játék, úgy a 80 grammos Tello is egyértelműen ebbe a kategóriába sorolható (ami azért is jó, mert így a szabályozásból is jóval kevesebb vonatkozik rá). Azonban míg ahogy említettem, árban nagyjából egy szinten van velük, képességei miatt sokkal több azoknál. Míg a Mambo és Swing 5-6 percet tudott a levegőben tölteni egy akkutöltést követően, a Tello ennek duplájára képes: 12-13 percig is vezérelhető maradt, mielőtt automatikusan leszállt volna – vagy ha ellenszegültem a landolási kísérletének, lepottyant. Ha szigorúak szeretnénk lenni, ez se eget rengetően sok, így ha valaki komolyabban gondolja, nem árt hozzá egy tartalék akku (7800 Ft), máskülönben a kb. 1 óra alatt feltöltött 1100 mAh-s áramforrással rövid ideig lehetünk csak a terepen.
A reptetéshez a telefon kijelzőjén jelennek meg a vezérlőeszközök, a Tello kamerájának élőképére rakva azokat. A bal oldali analóg „karral” a magasságot és a forgást szabályozhatjuk, a jobb oldali pedig az előre/hátra és jobbra/balra mozgáshoz van. Fontosnak bizonyult azt megszokni, hogy csak nagyon óvatosan szabad megkezdeni az irányítást, főleg, ha nem nyílt terepen vagyunk, máskülönben pikk-pakk nekimegyünk a szoba falának vagy egy fának. A 10 ezer forint körüli áron külön kapható bluetooth-os gamepaddel valószínűleg jobban ment volna a finom irányítás. Egyúttal azzal a hatótávolság is megnőtt volna, telefonról ugyanis 10-20 méter környékén már a legtöbb esetben panaszkodott a kütyü, hogy jelentősen gyengült a wifi-kapcsolat, a Bluetooth kontrollerrel viszont a gyártó adatai szerint akár 100 méter is elérhető. (Persze ha a környéken sok rádióhullámmal működő hálózat van, az is csökkentheti a hatótávot.) A repülési magasságot amúgy leszabályozták, 10 méternél magasabbra nem küldhetjük fel a Tellót.
Az aprócska drón persze kis tömegének „köszönhetően” sokszor láthatóan küzdött a természeti erőkkel, és bár igyekezett egy-egy nagyobb széllökést kompenzálni, már kis szellők esetén is figyelni kellett rá, hogy nem marad sokáig egy helyben a gép. A zuhanásokat viszont nagyon jól viselte, részben pont a pehelysúly miatt, de a propellereket íves műanyagdarabok is védik oldalról. Ha pedig mégis lejött egy-egy propeller, azt pillanat alatt vissza lehetett rakni, miután pár perces keresgéléssel előkerült a fűből. Vicces volt, hogy egy alkalommal, miután két propeller is leesett, a visszahelyezés után a drón indításkor inkább előrebukfencezett. Rövid ijedség és pár perc kísérletezés után jöttem csak rá, hogy 2-2 propeller más kialakítású, és sikerült pont fordítva visszaraknom kettőt, és ez okozta az átmeneti felszállásképtelenséget.
Az alapszintű irányítás mellett amúgy több jópofa trükköt is tud a Tello. Indíthatjuk például úgy, hogy tenyerünkben tartva kapcsolja be a négy propellert, és amikor eldobjuk, megáll a levegőben – így például egy szoba ablakából is kidobhatjuk egyszerűen a kert fölé; de akár a leszállást is kérhetjük, hogy az alá tartott tenyerünkbe ereszkedjen. (Az alján lévő érzékelővel a különböző objektumokat is érzékelni tudja, és segíthet a kikerülésükben ezáltal.) Tud körbeforogni panorámavideo készítéséhez, minket nézve körberepülni, esetleg távolodva emelkedni egy-egy látványos felvételhez. Haszontalanabbnak tűnt a bukfencezési képesség (ez maximum látványos, értelme ugyanis nincs), valamint a fel-le repkedés 1 méteres szintkülönbséggel, mintha egy labdán pattogna.
A drónban nem található beépített memória, így a felvételeket azonnal átküldi wifin a telefonra, amelyről vezéreljük. Fotókat 5 megapixeles szenzorral készít, általában megfelelő minőségben, azaz ahhoz, hogy a közösségi oldalakon barátainkkal megosszuk, bőven elegendő, de a részleteket néha kicsit elmossa. Videót 720p-ben tud rögzíteni (hangot nem vesz hozzá), de ennél már nagyon sokat számított, hogy milyen volt az adott pillanatban a wifi-kapcsolat. Ha kicsit is romlott a kapcsolódás, rosszabb eredményt kaptam, ami szétugró képet, kimaradó képkockákat jelentett. Emellett a drón billegését se tudja teljesen stabilizálni a felvételen a kamera.
A lencse amúgy fixen előre néz, így nem tudjuk magunkat fentről fényképezni, de igazából sokkal jobbnak bizonyult ez a megoldás, mint a Parrot kütyüjeinek lefelé néző optikája.
Érdekessége még a Tellónak, hogy letölthető hozzá programozási környezet is, amelyben kódelemeket jelző elemeket legószerűen összepakolva készíthetünk saját mozgásokat hozzá. Ezt sajnos nem sikerült kipróbálni: az asztali gépemen nincs wifi, a notebookon viszont a Scratch fejlesztői környezet nem futott valamiért megfelelően. A képek alapján olyan kódsorokból lehet létrehozni kis programokat, mint a sebesség beállítása, adott távolság megtétele valamilyen irányba, elfordulás valamekkora szögben, és persze használhatunk például ciklusokat is. Hasonló a felület, mint amit a LEGO Mindstorms robotokhoz is kaptunk anno.
Extra funkció még, hogy VR-headsethez kapcsolva gyakorlatilag a kamera szemszögéből láthatjuk környezetünket, és úgy irányíthatjuk a drónt, mintha a Descentben (vagy a nemrég megjelent Overloadban) lennénk.
A Tello tehát több, mint amire elsőnek tűnik: egy teljesen korrekt kis belépőszintű drón, amellyel bárki bátran megkezdheti a kis repülő szerkezetekkel való ismerkedést, és még fotózhat és filmezhet is a magasból. Aki pedig programozói vénával rendelkezik, még ennél is többet ki tud hozni a kütyüből.
