Elkövettem egy kis hibát... Egy jó kis pörgős Titanfall meccs közben jutott eszembe, hogy ha már lövöldözök, akkor azt az Insurgency: Sandstorm bétában is tehetném, ha már volt olyan szerencsém, hogy kaptam hozzá kulcsot. A játék már telepítve volt, így az egyikből csak kiléptem, a másikat elindítottam, és csak úgy beugrottam egy meccsbe. Aztán jött a hidegzuhanyszerű felismerés: az Insurgency az nem olyan... nagyon nem olyan!

Azoknak, akik esetleg nem ismerik, az Insurgency egy Half-Life 2 modként kezdte pályafutását (majd lett belőle 2014-re önálló játék), és egy csapatalapú, taktikai, modern, realisztikus játékként szerzett magának hírnevet. A realizmus természetesen kiterjed arra, hogy egy-két lövéstől meghal az ember, és nem gyógyul vissza másodpercek alatt. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy nincs benne falon futás, dupla ugrás, meg grappling hook, mint a Titanfallban, így érthetően egészen más játékélmény fogadott a programváltás után.

Az előző rész által használt, jó öreg Source motort lecserélték a fejlesztők a mostanában „divatos” Unreal Engine-re. Ahogy mások véleményeit olvasom, a grafikától teljesen el vannak ragadtatva, ami amúgy indokolt lenne, már legalábbis a két motor tudásbeli különbségét nézve. Én viszont nem osztom a véleményüket. A játék bizonyos részei valóban gyönyörűek – a fegyverek különösen tetszenek például –, míg más részei egyszerűek, unalmasak, a karakterek meg kifejezettem csúnyák. Mindemellett néhol indokolatlan mértékben lezuhan az fps. De ne felejtsük el, hogy még csak bétáról van szó, és egy patch-et már ki is adtak a fejlesztők, vagyis rajta vannak az ügyön. Ígérem, utoljára hozom fel a Titanfallt, de friss az élmény, és valamennyire releváns: a TF arra a motorra épül, amiről az Insurgency áttért az Unrealre, a TF mégis egyértelműen szebb, mindamellett stabil fps-sel. (De mint mondtam, béta...) Az Insurgency: Sandstormra amúgy a trailer keltette fel az érdeklődésem annak idején, elsősorban gyönyörű grafikájával, másodsorban hangulatával. A béta kipróbálása után pedig mindkét téren picit becsapva érzem magam. Kicsit olyan R6 Siege-szindróma, csak azért nem akkora orbitális átverés, hanem annak mondjuk az ötöde.

Karakterünket aprólékosan személyre tudjuk szabni, de ezen a téren azért van még hova fejlődni. Fegyverek és szerelékek terén zavarba ejtő a bőség, ezt viszont abszolút jó értelemben mondom, remélem, a végleges játékban lesz alkalom próbálgatni őket valami kis lőtéren, nem csak így éles bevetésen, mint most. Mert amikor az első pár lövés után jövök rá, hogy ez a fegyver nagyon nem az én stílusom, akkor bizony már késő. Kicsit több lesz a vér, mint az első részben, na meg mint a játékokban általában – úgy látom, most ez lesz az új trend –, eldurvulunk egy kicsit. Lehet most szinteket is lépni, ha jól emlékszem, ez az elődnél még nem volt.

A pályák közül vannak jobbak meg vannak rosszabbak, ahogy ez lenni szokott, de nem véletlenül említem meg ezt most. Az egyik ugyanis kifejezetten idegesítő: jellegtelen részei miatt nehezen kiismerhető, és még túl is van cifrázva, épületei pedig logikátlan felépítésűek, ráadásul ezen tapasztaltam a legtöbb szaggatást. Remélem, a megjelenésig átépítik még egy kicsit.

Mindezek ellenére a béta alapján komoly lehetőségeket látok az Insurgency: Sandstormban. Pillanatnyilag még túl sok benne a bétabetegség, de mindenképpen figyelemmel fogom kísérni a fejlődést. Tartok tőle azonban, hogy a kitűzött szeptemberi megjelenésig már nem lesz minden kijavítva benne.