A meglehetősen letaglózó Agony után hatalmas szükségem volt valamilyen új horrorjátékra, hogy kicsit tiszta vizet öntsön a pohárba, és visszanyerjem a hitemet az indie fejlesztésű rémálom-szimulátorokban. A Steam pont ezidőtájt döntött úgy, hogy ajánlásaiba bekeveri a Gray Dawnt, egy június elején megjelent ördögűzős horrort a román Interactive Stone csapatától, és első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet – és ellenben az Agonyval, bőségesen jutalmazta a bizalmamat.
A játék főhőse Abraham atya, aki egy kis angol faluban egyedül tölti a karácsonyt, közel sem felhőtlen körülmények között. Abraham pártfogolt ministránsa, egy tizenegy éves Daniel nevű fiú ugyanis életét vesztette egy állítólagos megszállottságot, majd balul elsült ördögűzést követően, a közvélemény pedig további hét gyermek eltűnését próbálja a nyakába varrni abból az árvaházból, amelyben egykor dolgozott. A parókiát az éj leszálltával démoni erők veszik ostrom alá, akik minden erejükkel próbálják végképp megtörni az atyát, és a kárhozat bugyraiba sodorni. Ám nem várt segítsége is akad, Daniel formájában, aki különböző angyali, mennyei helyekre kalauzolja lelkét, hogy megtalálja, mi áll valójában az eltűnések hátterében, és hogyan veheti fel a harcot az őt kínzó démoni erőkkel.
A Gray Dawn műfaja sétászimulátor, logikai fejtörőkből építkező FPS, hasonlóan a The Parkhoz és a nagy klasszikus Gone Home-hoz, amelyben nem kell torz démonok elől bujkálnunk (hála az égnek) vagy ellenfeleket halomra lőnünk, pusztán nyomok gyűjtögetésével és feladványok megoldásával megfejteni Abraham életének titkait. A válaszokhoz vezető út során két helyszínen tevékenykedünk: a démoni erők által kísértett, nyomasztó parókiában, temetőben és templomban, valamint különböző mennyei helyszíneken, ahová Daniel lelke kalauzol minket, és amelyeken nemcsak a fiú életébe, az őt ért sorscsapásokba nyerhetünk bepillantást, de az ortodox vallási hagyományokba is.
Az ilyen típusú játékok alapvetően a látványon, hangulaton és történeten állnak vagy buknak, a Gray Dawn pedig mindhárom téren fantasztikusan teljesít. A látvány fergeteges, mind a fényárban úszó, békés, ikonokkal, angyalokkal és templomokkal teli mennyei színek, mind a nyomasztó, vérben és sátánizmusban fuldokló parókia döbbenetes, emlékezetes látványt nyújtanak. Utóbbiról nehéz megállnom, hogy ne áradozzak többet, hiszen friss mérceként él még elmémben az Agony mértéktelenül eltúlzott brutalitásával, míg a Gray Dawn sokkal kevesebbel ér el néha sokkal látványosabb, megbotránkoztatóbb és nyomasztóbb jeleneteket. A szürreális hangulat, melyre erősen rásegít mind a mennyei-pokoli színek váltakozása, mind a szórakoztatóiparban többnyire hanyagolt színes, díszes ortodox szimbolizmus, mind az Antoine de Saint-Exupéry Kis hercegéből ismerős motívumok és idézetek használata, szinte hibátlan. A történet pedig végig lekötött, motivált, hogy előkerítsem a kirakós minden darabját mind Alexander, mind David életéről.
Ez ráadásul még csak nem is egyszerű feladat. A játék ugyanis durván a felétől nemcsak egyre intenzívebben kezd megdolgoztatni a rejtélyek kulcsaiért (bár nem volt olyan, amelyen öt percnél tovább kellett próbálgatnom a megoldást, vagy keresgélnem valamilyen fontos tárgyat, és előfordult egy-egy kissé nevetségesen könnyű is), de két különböző befejezéssel is rendelkezik, amelyek attól függenek, mennyire alaposan végeztük feladatainkat, gyűjtögettük a szenteket ábrázoló ikonokat, Alexander hangfelvételeit, a teljes történet megismeréséhez pedig mindkét befejezés megnyitása szükséges.
A Gray Dawn túlzások nélkül olyan élmény volt az Agony után, mint becsobbanni egy tiszta medencébe a negyven fokos kánikulában. Mindössze egyetlen tényező rondít bele: a technikai problémák. Ugyanis hiába lőtte be a játék első indításkor a legmagasabbra a beállításokat, és száguldott gyönyörű 60 fps-sel kétéves gépemen is, a fináléhoz közeledve nem egy pályarész annyira optimalizálatlanul terhelte meg a hardveremet, hogy a lassulások hatására néha a 20 fps-re esett vissza.
Viszont még ez sem vesz el zavaróan sokat a játékélményből, és ha szeretitek az inkább hangulattal és érdekes történettel dolgozó horrorjátékokat, mint amilyen a Layers of Fear vagy a The Park volt az utóbbi években, egyedi látványával és hangulatával, baráti, alig 16 eurós árcímkéjével a Gray Dawn szinte kötelező vétel. Ha kíváncsiak vagytok rá, tehettek egy próbát a Steamről elérhető ingyenes demóval is, ráadásul kellemes extraként pár hete még magyar felirat is került a játékba.
