Úgyis minden hazai és külföldi ismertető azzal kezdődik majd, hogy „ez egy hidegháborús XCOM”. Úgyhogy kezdődhet ezzel a mi cikkünk is. Hiszen tényleg az. Ennél jobban nehéz összefoglalni, hogy mi is a Phantom Doctrine. Nemcsak a körökre osztott része hasonlít a klasszikus ufóvadász játékra, hanem a köztes elemek is: menedékházunk, amely bázisul szolgál, ugyanúgy szobákra van osztva, ahol vagy embereinket fejlesztgethetjük, ápolhatjuk, vagy a felszerelésünkhöz gyárthatunk extrákat. És persze a világtérképen is ugyanúgy követhetjük az eseményeket, és csapatokat küldhetünk ki. Csak itt nem a világűrből jött idegenek az ellenség, hanem különböző kémszervezetek, összeesküdött nagyvállalatok, szabadúszó kémek.
A játékban egy CIA (vagy KGB) kémhálózati sejt vezetői vagyunk. Van egy felettesünk – csak mint a kémfilmekben szokás, nem biztos, hogy a mi oldalunkon áll, mivel egy másik fickó szerint meg ő a főnökünk... Ügynököket kell szereznünk, kiképeznünk és felszerelnünk. Ehhez rendelkezésünkre áll a menedékházunk, amelyet szintén fejleszthetünk. Itt gyűjtögetjük a küldetések során szerzett információkat, és rendezzük is őket egy minijátékban. Ez nem mindenkinek fog tetszeni, mert szövegeket kell olvasni és abban kulcsszavakat kiemelni, aztán ezeket egy táblán összekötögetni. Mivel ez nagyon hozzátartozik a hidegháborús kémregények stílusához, nekem nagyon bejött.
Van még egy világtérképünk is, ahol ügynökeinket utaztathatjuk, és kereshetünk velük ellenséges kémeket, informátorokat, bérgyilkosokat – akikre aztán lecsaphatunk. Ezek a küldetések adják a játék szívét: a körökre osztott taktikai akciók. A többi körítésben is átsüt, hogy ez egy XCOM lopá... hommage, de ez a rész teljesen ugyanolyan. A területünk zárt, arról kimenni nem lehet. Szintjei is vannak a térképnek: földszint, első emelet stb. És ügynökeink lépés- és lövéspontokkal gazdálkodnak a körük során. Persze ha csak ennyi lenne, és semmi újdonság nem lenne a Phantom Doctrine-ban, akkor nem is állna mixeden a steames értékelése. A probléma abból adódik, hogy bevezettek a lépés-, lövés- és életerőpont mellé egy awareness pontot is. Csomó akcióhoz ebből költünk, és ez a körünk elején valamennyire visszatölt, de nem teljesen. Na mármost ahhoz, hogy egy ellenséges lövés elől – ha már eleve fedezékben vagyunk – lehajoljunk, ahhoz awareness kell. De ha sokat lőnek ránk, akkor ez elfogy, és nem termelődik olyan hamar újra. Így azt vesszük észre, mintha a fedezék egyáltalán nem védené az ügynökünket. Ezt a legtöbb játékos úgy érzi, hogy csal az ellenség, mert átlő a falon. De ez sajnos nem egy bug, hanem egy feature – ahogy azt a programozók mondani szokták. Azaz nem kijavítani fogják, hanem csak jobban kommunikálni az elkövetkező patcheken keresztül. (Amikor befejeztem a cikket, jött a hír, hogy mégis ráfekszenek ennek a javítására, ami jó hír, hogy ennyire figyelnek a játékosokra.)
Tehát a játék nehéz. Nagyon rá kell erre érezni, különben tényleg elkeserítő tud lenni. Szerencsére vannak a nem harcolós küldetések – ezeket érdemes olyan ügyesen végigvinni, hogy ne is alakuljon harcolássá (azaz ne vegyenek észre, amikor épp rosszalkodunk). Ezekben szép nyugodtan és csendben gyűjtögethetünk adatokat és felszerelést (meg persze tapasztalati pontot ügynökeinknek) azzal, hogy elrabolunk ellenséges ügynököket, kiiktatunk bérgyilkosokat vagy saját informátorunk életét mentjük épp meg. Ezekkel a küldetésekkel tudjuk feltápolni magunkat eléggé ahhoz, hogy újra nekifussunk olyan harcolós küldetéseknek, amelyeken korábban elvéreztünk. Ami szintén kár, hogy a sztori szerint hamarabb jönnek nehéz küldetések, minthogy felkészülnénk rá.
Akiket elbizonytalanít a steames értékelés, azok mindenképp nézzenek meg pár harcolós (nem lopakodós!) videót, hogy lássák azt, amivel a panaszkodóknak baja van. Tény, hogy ez a rész szerintem is keményebb, mint például az XCOM-ban. De az egész Phantom Doctrine nagyon hangulatos. Remekül adja a hidegháborús kémsztorit. Jók a minijátékok. Élvezetes a menedékházi munka. Jól kitalált az egész. Nekem már régóta fájt a fogam egy ilyen játékra. A The Bureau ebbe az időbe repített, de ugyancsak ufók ellen kellett harcolni. iPaden volt egy jó kis kémkedős minijáték, de abból meg hiányzott ez a körökre osztott akció. Sajnálom, hogy a Phantom Doctrine-nak az indulásnál ilyen negatív fogadtatása lett. Egy kicsit ügyesebb kommunikációval vagy a sztori narratívájában elhelyezett ötletekkel ennek szerintem elejét lehetett volna venni. Ettől függetlenül, akik hozzám hasonlóan szeretik a hidegháborús kémkedős filmeket/könyveket és az XCOM (vagy Jagged Alliance) sorozat taktikai részét, azoknak szívből ajánlom.