Évek óta eléggé megosztottak a vélemények a World of Warcraft különböző kiegészítőivel kapcsolatban. Van, amelyik jobban sikerült, van, amelyik kevésbé (és ezt a fejlesztők is rövid idő alatt felismerték), de azt általánosságban el lehet mondani, hogy a Blizzardnak sem minden sikerül tökéletesen. Gondoljunk csak vissza a Cataclysmre vagy a Mists of Pandáriára. Mindegyik hozott valami újdonságot, és általában fele-fele arányban utálták az emberek vagy imádták. Minekután pedig ez a sorozat ennyire változó és megosztó, ezért nem is érdemes régimódi wowos szemmel, és ehhez mérten konzervatív módon bírálni a tartalmát, na meg a változtatásokat.
Azt elmondhatjuk, hogy a 14 éve indult játékhoz képest annyi változás került be, hogy ha nagyon vaskalaposak akarnánk lenni azt is mondhatnánk, hogy a most futó World of Warcraft már nem is az, aminek indult. Viszont ne legyünk ennyire szigorúak, mert minden eddigi expanziónak meg volt a maga varázsa, ami csillapíthatta kicsit a kedélyeket és nincs ez másképp a Battle for Azeroth esetében sem.

A történetet nagy vonalakban a bétateszt alkalmával már megismertük, viszont annyit hozzátennék, hogy eddig jobban sült el ez a rész, mint vártam. Van itt minden, mint egy jóféle szappanoperában: ármány, intrika, árulás, indulatok, egyszóval minden. Sokak számára meglehetősen felháborítónak hatott, hogy történetíróink megint gonosz, lelketlen szörnyetegek gyülekezeteként tűntetik fel a hordát. Mindezt a frakció jelenlegi vezetőjének, Sylvanas Windrunnernek tettei nyomán. Tény, hogy kérdéses ez a lépés, és én sem vagyok megbékélve ezzel a vonallal. Reméljük azonban a legjobbakat, és bízzunk benne, hogy ez az egész ezúttal nem egy horda elleni raiddel fog végződni, mint ahogy azt már korábban (Garrosh) láthattuk.

A két új kontinens, Zandalar és Kul Tiras sztorivonalait egész jól eltalálták. Mivel jómagam inkább a horda felé húzok, így főként az első szigeten ténykedtem többet, de annak egy percét sem untam. Nem túlzásnak szánom, de a Wrath of the Lich King óta ez az első olyan folytatás, ahol a fő sztoriszál összes küldetésszövegét végigolvastam. A Nazmir mocsarában megbúvó vértrollok kísérlete egy ősi istenféleség kiszabadítására, a volduni sivatagban zajló kvázi polgárháború az őshonos, rókaszerű vulpera faj és a kígyóemberek frakciói közt, vagy éppen a zuldazari politikai összeesküvés és hatalomátvételi kísérletezés mind szuperül sikerültek. Mint az mostanság elvárható, ezek mind ötletesen scriptelt küldetések és izgalmas átvezetők folyamában haladnak előre. De ha ez még nem is volna elég, akkor a környezet, amelybe ezt az egészet belehelyezték, kiegészíti a dolgokat. A három megye mindkét kontinensen igazán változatosra és egymáshoz képest kontrasztosra sikerült. Ahogy már korábban a bétateszt során írtam, a színválasztás is jól sikerült. Kiemelném Nazmirt és Drustvart, amely megyéknek a hangulata kifejezetten sötét lett, ennél fogva igencsak belopták magukat a szívembe.

Játékmenet szempontjából is akad pár változás. Elsőként az úgynevezett Island Expedition játékmódot említeném, amely tulajdonképpen egy háromfős scenariót takar. Ennek lényege, hogy a különböző szigeteken minél több azerite jusson a birtokunkba, még mielőtt az ellenfél csapata érné el a saját célját. Három különböző nehézségi fokozaton játszhatjuk ezt, a gép által irányított NPC-k ellen, amik egész jól tudják, hogy törjenek borsot az ember orra alá, vagy akár PvP módban, valódi játékosokból álló csapat ellen is versenyezhetünk. Ezzel a lépéssel a Blizzard vissza próbálja csempészni a scenario játékmódot a programba, úgy, hogy jelentősége is legyen annak, hogy csináljuk. Ugyanis a speckó mell-, fej- és vállvértünk fejlesztéséhez azerite szükségeltetik, amelyet ebben a játékmódban szépen tudunk farmolni. Más tekintetben viszont igazából haszontalannak érzem ezt a részt.

A másik érdekes újítás a warfront nevet viseli. Ez gyakorlatilag egy nyersanyag- és egységmenedzsmenttel kibővített, területfoglalós dolog, amelynek célja, hogy miután minden kulcsfontosságú bázispontot elfoglaltunk, lezúzzuk az ellenfél várát és az ott székelő parancsnokot. Téve ezt természetesen játékostársainkkal egyetemben, mint egy afféle PvE battleground módban. Az elgondolás érdekes, de részemről nem igazán varázsolt el ez a dolog. Lehet, hogy én vagyok kevésbé nyitott, de hát soha nem tudtam a battlegroundokat sem élvezni (vaskalapos PvE játékos lévén), és nekem elsőre teljesen erre hajazó érzéseim voltak.

Ha már fentebb megemlítettem az azerite-gyűjtögetést, akkor érdemes megjegyezni a felszerelésfejlesztést, ami mondhatni az artifactrendszerből nőtte ki magát. Három helyre – fej, mell és váll – tehetünk upgrade-elhető, úgynevezett azerite felszerelést. Ezeket a kiegészítő elkezdése után nem sokkal megkaparintott Heart of Azeroth nevű nyakék segítségével fejleszthetjük. Minden ilyen tárgy egy sor passzív képességgel van megspékelve, különböző kombinációkban, amelyeknek köszönhetően válogathatunk a karakterünk fejlesztési irányvonalai között. Az egyedivé tétel szempontjából ez egész jó dolog, bár most még elég sokat kell gürizni érte, hogy a magasabb szintű tárgyak minden képességét aktiválni tudjuk. Az előnye viszont az, hogy változatosabb, mint az artifactfegyveres rendszer volt, és sokkal inkább testre szabhatóbb. Kevésbé érződik az a megkötöttség (artifact+fix legendary cuccok), ami a játékosok jó részét zavarta a Legionnel való játék során. Kérdés persze, hogy meddig? Csak az újdonság varázsa-e ez, vagy tényleg tudja majd a Blizzard fejleszteni és tartani az emberekben ezt az érzést? Idővel kiderül, de egyelőre egész jó ötletnek tűnik.

Kaptak a játékosok még egy úgynevezett hadikampányt is, amely a Szövetség és a Horda közti konfliktus köré épül. Ennek előrehaladás szoros kapcsolatban van a reputációépítéssel és az egyik mythic szinten elérhető, 5 fős instance kinyitásával is. Ha jól emlékszem, eddig még nem nagyon volt ilyen, hogy egy ötfőshöz csak küldetéssor és repu-építés után lehet hozzáférni.
Mindezek mellett persze megtaláljuk az összes standard plusz dolgot, mint új hátasokat, szokásos sablonos küldetéseket és minden mást, ami ilyenkor még jönni szokott.

A bétatesztnél említettem még, hogy megnyirbálták a sebzést és a tárgyak szintjeit is. Nos, eleddig kissé felemás érzéseim vannak, főleg a másodikkal kapcsolatban. Az tény, hogy a sebzések így átláthatóbbak, viszont a tárgyak szintjeit olyan ütemben emelik, hogy kíváncsian várom, mikor fogja megint az ezret rugdosni alulról. Mindenesetre eddig még nem érheti szó a ház elejét, csak egy kicsit gyorsnak tűnik a tempó.
Hogy a PvP rész is szóba kerüljön, természetesen itt is történtek változások. Bekerült a War Mode beállítás, amelyet mindenki kénye kedve szerint ki- és bekapcsolhat, ezzel engedélyezve a világban az egymás elleni harcot. Ezt kiegészítették még azzal, hogy ha valaki így fejlődik, akkor bónusz tapasztalati pontot kap mindenért.

Összefoglalva: a Battle for Azeroth egy egész érdekes tartalmi frissítés lett, legalábbis eddig úgy tűnik. A történet jó irányba halad, a játékmenetbeli változások sem vérlázítóak, egyszóval én ajánlani tudom mindenkinek, aki eddig is szerette, vagy éppen visszatérne a World of Warcrafthoz.