Az idei gamescom egyik próbakörét egy katalán csapat, a Nomada Studiónál töltöttem. Ők kiadójuk, a Devolver Digital standján belül kaptak helyet, több más kisebb stúdióval egyetemben. A kényelmes kanapéra lehuppanva mindjárt a kezembe is nyomtak egy kontrollert, amellyel egy olyan játékot kellett folytatnom, amit az előttem ott ülő másik újságíró hagyott félbe. Így a dolgok kellős közepébe csöppentem, de szerencsére két oldalról is lelkes és segítőkész fejlesztők vettek körül, akik pontosan annyit és akkor segítettek, amikor szükségem volt rá. Hogy melyik játékról van szó? A GRIS-ről.
A GRIS (a szó katalánul amúgy szürkét jelent) egy oldalnézetes platformer, amelynek főhőse egy fiatal lány. Ez eddig millió-egy másik játékra is igaz lenne, de bizony a GRIS nehezen hasonlítható bármi máshoz. Köszönhető ez az egészen egyedi grafikának, hiszen a játék látványvilágát egy festő álmodta meg. Ennek köszönhetően pedig az alapvetően 2D-s grafika olyan színes, annyira impulzív és folyamatosan változó, hogy kevés hasonlóval találkoztam az évek során, pedig megfordult már egy-két egyedi darab a kezeim közt. Ha egy szóval kellene jellemeznem a játékot, akkor talán a művészi lenne a legtalálóbb.
De a GRIS nemcsak a látványvilágával képes elbűvölni az embert, hanem a hangulatával is, amelyhez egyébként rengeteget hozzátesz a lágy, szomorkás háttérmuzsika is. Mert bizony a GRIS hangulata egyszerre elbűvölő és picit lehangoló is. De talán a magányos szó rá a legtalálóbb. Az egész játékban a már említett fiatal lányt irányítjuk, aki a saját kicsit szürreális, kicsit mesés, kicsit elvont világában keresi a kiutat. Vagy a választ. Vagy a kérdést. Ezt nehéz lenne eldönteni, mivel hagyományos történetmesélésről vagy párbeszédekről szó sincs. Csak megyünk előre, próbáljuk megoldani az egyre nehezedő feladványokat, hogy aztán... na ez a rész a próbakör során nem derült ki.
A játékmenet egyébként alapvetően egyszerű, a lány ruhájának különleges képességeire épül. Általa ugyanis képesek vagyunk bizonyos helyeken repülni (vagy inkább nagyon magasat ugrani), máskor ruhánk gránittömbbé alakul, amitől elmozdíthatatlanul nehézzé válunk. Illetve akár úszhatunk is, de ezt is egészen egyedi formában. A feladványokra könnyű rájönni, még az összetettebbek sem válnak frusztrálóvá. Talán csak az volt fura, amikor a 2D-s környezetben az egyébként egyforma oszlopok és falak előtt-mögött kellett valahogy előrejutni.
A GRIS a fejlesztők reményei szerint idén decemberben megjelenhet, én mindenképpen várom a premiert. Azon kevés alkotások közé tartozik, amely képes volt tényleg elvarázsolni a hangulatával. Én csak egy kis szeletét láttam a játéknak, ám már ez is elég meggyőző volt.
