Az egyik legnagyobb múltú japán játékkiadó és -fejlesztő vállalat, a Capcom mostanában csak úgy ontja magából a programokat. Ezek egy jelentős része több évtizedes múltra visszatekintő stílusok, avagy szériák gyűjteményes kiadása, illetve, mint esetünkben is, azok egy újabb, az adott sorozat esszenciáját magában foglaló, a mai felhasználóknak bemutató darabja. Mega Man, a humanoid szolgálórobotból rettenthetetlen hőssé avanzsált karakter 1987 óta már számos platformon és játékban tette tiszteletét. A franchise háromixes jubileuma kapcsán tavaly megjelent kollekciók után a széria alkotói ezúttal egy újabb, sorszámozott epizóddal rukkoltak elő, amelyben minden benne van, ami ezt a remek platformersorozatot naggyá tette.
A Mega Man 11 sztorija szerint hősünk ismét régi ellensége, Dr. Wily ellen veszi fel a küzdelmet, aki régi riválisa, Dr. Light egy zseniális, rossz kezekben azonban veszélyes, még az egyetemi éveik alatt kiagyalt találmányával szeretné spéci robotkatonáit felruházni, hogy azok a totális hatalmat biztosítsák számára. Ennek megakadályozására át kell küzdenünk magunkat számos pályán, amelyek végén a doki egy-egy igen jól feltápolt robothírója állja utunkat. Őket lenyomva szerezzük meg azokat a speciális képességeinket és eszközeinket, amelyek birtokában sikeresen vethetjük bele magunkat a Doktor elleni végső küzdelembe.
Az egyébiránt abszolút lineáris helyszínek – a sorozat előző darabjaihoz hasonlóan – teljesen szabadon választható sorrendben tolhatók végig. A 2,5D-s környezetben bóklászva rengeteg veszély leselkedik ránk, így már az első kanyarban simán elhalálozhatunk. Ehhez egyébként jobb, ha mindjárt a legelején hozzászokunk, mert bizony még a legkönnyebb nehézségi fokozaton sem kímél bennünket a program. Aki nem bírja a sok trial and errort, vagy nem szeretne hamarosan új kontrollerre beruházni, esetleg rendetlenkedik a vérnyomása, az csak kifejezetten vidám lelkiállapotban kezdjen neki ennek a bennünket rendesen büntető alkotásnak. A reflexeinket maximálisan próbára tevő helyszíneken ugorva, mászva, lövöldözve, robotkutyánkat trambulinként alkalmazva, és legfőképpen mozdulatainkat hajszálpontosan időzítve érhetünk csupán el sikert, és a játék néha bizony bosszantóan messze dob vissza bennünket egy-egy elbukáskor, ami főleg a tizenötödik újrapróbálkozásnál lesz irgalmatlanul dühítő.
Még szerencse, hogy a Dr. Light által kifejlesztett dupla szerkót, amely rossz kezekben történő felhasználását kívánjuk ellehetetleníteni, mi is megkapjuk már a program legelején. Ennek segítségével vagy tűzerőnket tudjuk ideiglenesen megnövelni, vagy az időt vagyunk képesek lelassítani. Ezek a készségek azonban csak egy limitált ideig működnek mielőtt túlmelegszik tőlük a rendszerünk. Idővel persze újratöltődnek, de ahhoz várnunk kell egy keveset, így a megfelelő pillanatban való alkalmazásuk életet vagy halált, no meg továbbjutást dönthet el. Ha minden kötél szakad, akkor egyszerre is bevethetjük a kettőt, ami egyfajta szupertámadást indít el. Ez egyszersmind le is gyengít bennünket alaposan, így ezt a lehetőséget érdemes a lehető legátgondoltabban felhasználni – már ha az adrenalintúltengéstől csatakosra izzadt tenyerünkben csúszkáló vezérlőt képesek leszünk a villámgyors akció hevében átgondoltan, hideg fejjel, tökéletesen uralni. Az egyes helyszínek egyébként elég változatosak, ami az azok végén minket váró ellenséges robotok – úgy, mint Block Man, Tundra Man, Acid Man stb. – nevéből is gyanítható.
A kézzel rajzolt környezet nagyon kellemes képi világot kölcsönöz a játéknak. A grafika a japán, kicsit mangaszerű irányvonalat képviseli, ami jelen esetben nagyon jól illik hozzá. Ugyanez igaz a zenebonára is, ami elég monoton ugyan, de annyira pörög minden, hogy az ember nem ezzel lesz elfoglalva. Az ezúttal jelenlévő szinkron az angol mellett japán nyelven is rögzítésre került, ami még hangulatosabbá teszi a programot. A vezérlés alapvetően abszolút nincs túlbonyolítva, de annak tökéletes kivitelezése bizony már nem kevés gyakorlást – és hajókötél idegeket – igényel. Kis jótanácsként írom, hogy nekem az analóg karok helyett a régimódi, iránybillentyűs irányítás vált be, mert azt pontosabban tudtam kezelni. Az egyszemélyes mellett egyéb játékmódok – time trial, különféle küldetések és kihívások –, online ranglisták és mindenféle extra nyalánkságok kerültek még a játékba.
A Capcom továbbfolytatva nagymúltú játékainak és szériáinak felelevenítését, illetve azok átültetését, folytatását a mai felhasználók számára, ezúttal az idén harmincegy esztendős Mega Man franchise-hoz dobott piacra egy igazán remek új epizódot. A Mega Man 11-ben minden benne van, ami ezt a sorozatot, valamint annak hősét a videojátékok legnagyobb magasságaiba emelte. Mindenkinek szívből tudom hát ajánlani ezt a nosztalgikus, mégis új programot, amelynek ráadásul az ára is igen kedvező.
