Egy újabb relatíve friss, 3 éves játék tette tisztletét kedvenc hibrid kézikonzolunkon – méghozzá a jobbik fajtából. Az ausztrál League of Geeks 2015-ben egy nagyon hangulatos digitális társasjátékot adott ki egy sikeres Kickstarter kampány után PC-re (Windows, Linux), Macre és PlayStation 4-re, amelyet egy évvel később követett az Xbox One verzió, majd idén tavasszal az iOS változat – és most végre Switchen is megpróbálhatunk Armello trónjára juttatni az általunk választott klánt.
Az alapszituáció szerint Armello királyságát a Rothadás lepi be, és a királyt is megfertőzte. Nappal haldoklik (egy életerőpontot veszít minden reggel), éjjel pedig az őrület gyötri (egy rothadáspontot kap). A verseny a klánok között beindult: ki az, aki letaszítja, megöli a zsarnokot és elfoglalja Armello trónját? Az alapjátékban a nyulak, a medvék, a patkányok és a farkasok csapnak össze 2-2 hőssel, Switchen a Complete Edition (ami upgrade DLC-ként külön is megvásárolható) ezt egészíti ki a banditák klánjával, illetve további 2-2 hőssel az eredeti klánokat – meg persze némi csicsamicsával, például díszített dobókockákal.
A játékmenet alapvetően körökre osztott stratégia, némi kártyázással megfűszerezve, a csatákat pedig kockadobásokkal vívhatjuk meg. A játéktér véletlenszerűen generálódik, az egyes mezőtípusok pedig különféle bónuszokkal vagy hátrányokkal befolyásolják a rálépő hősöket. Vállalhatunk küldetéseket, ekkor a megadott helyre kell elzarándokolnunk, majd egy adott tulajdonságunkra dobnunk egyet. A kártyák adhatnak tárgyakat (leginkább fegyvereket és páncélokat), varászlatokat, illetve „trükköket”, amelyekkel például a vetélytárs zsebéből tudunk mondjuk aranyat csórni. Lehetnek csatlósaink is, ezek változatos buffokat adnak, illetve falvakat is elfoglalhatunk, amik arannyal fizetnek azért, hogy a király ellen sikerrel járjunk. Persze ő sem rest, a testőrsége rendszeresen fog zaklatni minket, no és persze a Rothadással is meg kell küzdjünk, ami amolyan nazgúl-féle lényekkel próbál támadni. Többféle út vezet a diadalhoz – és nem csak a király megölésével lehet nyerni (amúgy is haldoklik szegény). Így leírva talán kicsit bonyolultnak tűnik, de játék közben minden érthető lesz – főleg a remekül sikerült oktatómódnak köszönhetően. Az MI okosan játszik, csaláson szerencsére nem lehet érni, és itt bizony nagyon is áll az, hogy a vereségekből sokat lehet tanulni.
A Unity motor nem okoz csalódást, sőt, az alaphangulatot nagyon jól megadja az intro: mint egy Disney rajzfilmbe oltott Trónok harca. Játék közben is ez a rajzfilmes stílus adja az alapokat, a Switch pedig alapvetően jól futtatja; bár néha azért meg-megröccen handheld módban – körökre osztott játéknál ezt én nem érzem olyan nagy problémának. Már csak amiatt sem, mert ketten is lehet egy gépen tolni. A legfrissebb patch pedig meghozta az érintőképernyős irányítást is (de a Joy-Conokkal is el lehet lenni).
Lehet a Switchet kritizálni az AAA-kategóriás kínálat relatíve szűkössége miatt, de ezt bőven ellensúlyozza a remek indie választék. Ez most az Armellóval bővülve tovább emelte a színvonalat, ráadásul alapvetően nem is olyan drágán (szerencsére nincs rajta a „Nintedo adó”): az alapjátékkal is remekül el lehet szórakozni, a Complete Edition upgrade talán kicsit húzós anyagilag, de egy akció keretén belül azt is megérhet behúzni, ha amúgy az Armello elbűvölt. És el is fog, ha szereted a társasjátékokat...
