Tavaly tavasszal egy olyan játék került a kezeim közé, amelytől egyetlen dolgot vártam: egy kis felüdülést az állandóan túl komolyan vett sportjátékok között. Hiszen a FIFA és a PES vagy épp a Tour de France széria is mindig hajszolja az életszerűséget, olykor még a szimulátor jelleget is. Nem beszélve az NBA 2K és az NBA Live szériákról. Utóbbiak közé ékelődött be az NBA Playgrounds, amely a kosárlabdát pontosan azon az oldalon fogta meg, amely a leginkább jellemzi a sportágat: könnyedség, látványosság, pimaszság. Mindez egy szándékosan elnagyolt megvalósításban mind a sportolók, mind azok képességei és úgy általában a mérkőzések jellege vonatkozásában. Az NBA Playgrounds nem volt tökéletes, sem korszakalkotó, de szerethető volt és szórakoztató. Ugyanez el is mondható a most megjelent folytatásról, meg nem is.
Az NBA Playgrounds 2-t immár a 2K Games karolta fel, akik jó szokásukhoz híven bele is szúrták a nevüket a címbe, így kaptuk kézhez néhány napja az NBA 2K Playgrounds 2-t... Félek belegondolni, mit művelnének más franchiseokkal? Hitman 2K 3? Far 2K Cry 6? Call of 2K Duty? Na mindegy. Visszatérve jelen írásom alanyához, szívesen bólintottam rá a játék tesztelésére, hiszen mint mondtam, az első részt alapvetően szerettem. De a lelkesedésem nagyjából az első egy óra után le is ült szépen a kispadra, és nem is jött vissza többet. Röviden: az NBA 2K Playgrounds 2 annyi újat sem képes felmutatni az elődhöz képest, mint a FIFA vagy Call of Duty sorozatok...
A játék lényege változatlan, most is az NBA régi és jelenlegi sztárjaiból verbuválhatunk kétfős csapatokat, akik aztán utcai pályákon meg is mérkőznek egymással. A mérkőzések szabályai nagyjából annyira rugalmasak, mint a játékon belüli fizika törvényei. Ennek eredményeképp a kosarasok több emelet magasra is felugorhatnak egy zsákolás közben, illetve olyan mutatványokat hajtanak végre a levegőben, amilyenre még a Space Jamben is elismerően csettintenének. A csapatok a sikeres támadások, cselek, zsákolások és kosarak segítségével apránként feltölthetnek egy mércét, amely valamilyen időszakos plusz képességet ad nekik, vagy épp valamilyen rontást hoz az ellenfélre. Így fél percekre szupererősekké válhatnak, esetleg szélsebesen szedik a lábukat, de olyan is van, hogy az ellenfél támadóideje a felére csökken vagy a kosaruk befagy (ebben az esetben többször rá kell dobni, hogy letörjön róla a jég, addig nem tudnak pontot szerezni). A legszerencsésebbek pedig megkapják a tuti dobás funkciót, amellyel akárhonnan, akármelyik játékossal dobnak kosárra, a labda garantáltan célba talál.
A meccsek így pörgősek és látványosak, ezzel semmi baj nincs, hiszen most is nagyon jó buli akár az MI, akár barátaink ellen (vagy épp velük egy csapatban) meccselni. A grafikai körítés is teljesen rendben van, hiszen az elnagyolt megjelenésű játékosok most is hasonlítanak az igaziakra, illetve a pályák is jól néznek ki. A gondok így leginkább a tartalom terén keresendőek. Az egyik legnagyobb probléma a játékosok számával van. A kosarasokat ugyanis csak zsákbamacskaszerűen lehet feloldani. Vennünk kell a lutra albumok matricacsomagjaihoz hasonló kis pakkokat (bronz, ezüst vagy arany fokozat), amelyek négy véletlenszerűen kiválasztott játékost, illetve némi kreditet rejtenek. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi gond, csakhogy ezek a csomagok meglehetősen drágák, kreditet pedig elég lassan lehet gyűjteni a játékban. Így pedig eleinte nagyon kevés játékos közül lehet válogatni, ráadásul egy-egy NBA-csapatot csak akkor választhatunk mondjuk a bajnokságban, ha abból legalább két játékost már feloldottunk. Összességében tehát meg lehet szerezni az összes játékost, csak épp iszonyat hosszú időbe telik. Aki viszont türelmetlen, az némi extra pénzmag beáldozásával feltöltheti a kreditjeit, és már veheti is meg az újabb és újabb csomagokat.
Az NBA 2K Playgrounds 2 játékmódok terén sem hoz túl sok újat. A sima kihívásos mérkőzések mellett játszhatunk bajnokságot is, illetve van oktatómód is, de online és helyben is játszhatunk más játékosok oldalán vagy ellen. És nagyjából ennyi. A készítők ugyan az első részhez képest kibővítették a játékosok listáját, a mérkőzések is új pályákon zajlanak, ahogy a kezelőfelület is változott. De ennyi, sem a játékmenetben, sem úgy általában a tartalomban nincs újdonság. Még a menü zenéje is ugyanaz, mint az első részben.
Aki szereti a kosárlabdát, de már unja az NBA 2K19-et vagy valamely elődjét, annak jó kis felüdülés lehet a Playgrounds 2 is. De őszintén szólva azoknak, akik beruháztak az első részbe, nem érdemes foglalkozni a folytatással, mivel nem nyújt többet egy DLC-nél. Ehhez képest az árcédulán szereplő összeg elég magas.
