A napokban a BlizzConon finoman szólva sem fogadta kitörő lelkesedéssel az úri közönség a Diablo Immortal mobil spin-off bejelentését... Aggodalomra semmi ok, pár napja már van lehetőségünk bárhol, bármikor diablózni, csak egy Nintendo Switchre van szükségünk, és persze a Diablo III Eternal Collection egy példányára – a teljes Diablo élményt megkapjuk, kompromisszumok nélkül.
Oldalunkon mind rootshaper, mind gregmerch sokat írt már magáról a játékról, így én leginkább a Switch verzió sajátosságaira hegyezném ki jelen értekezésemet, hiszen azok a cikkek több, mint elegendő információt szolgáltatnak ahhoz, hogy magáról a játékról teljes kép alakuljon ki a mélyen tisztelt olvasókban. Nem is húzom az időt, csapjunk bele!
Az első, és legfontosabb információ a Switch változattal kapcsolatban az, hogy ez magába foglal minden eddig megjelent kiegészítőt: tehát a történet mind az öt fejezetét végigtolhatjuk a hét karakterosztály egyikével (igen, a nekromanta is itt van), illetve az Adventure mode (ami gyakorlatilag az open worlddé változtatott Diablo III) azonnal a rendelkezésünkre áll. Emellett a normál karakterek mellett indíthatunk season karaktert is, jobb lootért és több kihívásért. Természetesen nem maradunk exkluzív cuccok nélkül: kapunk amiibo támogatást (sőt, a Blizzard az első amiibót is bejelentette a kincseszsákos goblin képében), egy Ganondorf által ihletett páncélszettet, egy csirkét petként (akit ugyebár nagyon nem érdemes felbosszantani – a Zelda rajongók tudják ;-) ), egy Triforce portrékeretet és egy pár Echoes of the Mask szárnyat. Persze ezek java része csupán kozmetika, de akkor is jó látni, hogy azért próbáltak valami különlegeset alkotni a széria nintendós debütálására. Mondjuk ha a csirke pet tényleg úgy viselkedne, mint a Zelda játékokban, az még inkább emelhette volna a wow-faktort, de gondolom, az már borította volna a játékegyensúlyt.
Technikailag bámulatos, mit tudtak kihozni kedvenc hibrid konzolunkból. Stabil 60 képkocka másodpercenként mind kézben tartva, mind dokkolva (ami legfeljebb akkor zuhan be 40 köré, ha elképesztően sok minden történik egyszerre a képernyőn, de ez nagyon ritka) – bámulatos... És ehhez nem is kellett különösebb kompromisszumot kötni: talán egy hangyányival kevesebb részecskeeffekt, illetve gyengébb minőségű árnyékok a tereptárgyakon – ez mind-mind olyasmi, ami menet közben úgyse tűnik fel, de szerintem nagyon nézegetve se, legfeljebb ha a PC-s verziót is mellé rakjuk. Természetesen multizhatunk is, ráadásul többféle módon: a neten keresztüli játék adott volt a többi platformon is, Switchen viszont a local network play is lehetséges (azaz ha több Switch hoz létre egy ad-hoc helyi hálózatot), illetve egy gépen is játszhatunk legfeljebb négyen, és ehhez elég két pár Joy-Con. Persze tabletop módban a képernyő kicsit kicsi a teljes élvezethez, de egy fél Joy-Connal is remek az irányítás (noha szokni kell), csak a vetődésről kell lemondjunk. Diablo-veterán kollégámmal, Krisszel játszottunk egy kicsit, ő is meg volt lepődve, milyen jól kézreáll az irányítás még így is.
A netes fórumokat olvasgatva páran panaszkodtak, hogy handeld módban kicsik a betűk. Úgy tűnik, ők nem játszottak a Titan Questtel, mert ott a párbeszédek szövegei tényleg rettenet aprók. Nem mondom, hogy itt annyira kényelmesen nagy lenne, de messze nem tragikus a helyzet. Talán az a titok nyitja, hogy a képernyőkalibrálásnál nem a fehér keretnek kell látszania, hanem a négy nyíl hegyének pontosan a képernyő sarában kell lennie.
Mint a fentiekből kiderül, a Blizzard debütálása nagyon jól sikerült Switchen. Kaptunk kicsi extrákat is a többi verzióhoz képest; a teljes élmény megvan mind otthon, dokkolva, mind útközben, handheld vagy tabletop módban; ráadásul egy alapgéppel ketten is lehet játszani, hála az irányítás remek adaptálásának a fél Joy-Conra. És nagyon remélem, hogy jön a többi Blizzard játék is a Nintendo legújabb konzoljára: a StarCraftot szinte biztos, hogy elfelejthetjük (szerintem a WarCraftot is); de Jeff Kaplan, az Overwatch rendezője abszolút nyitott a játéka kapcsán a Switch felé (főleg, hogy a rivális Paladins már ott van és remekül játszható); a Hearthstone-t sem hiszem, hogy nagy ördöngősség lenne áthozni (főleg úgy, hogy mobilokon is rég jelen van már); a Heroes of the Storm pedig érdekes lenne, és talán nem is megvalósíthatatlan, de erről egyelőre nagy a csend. Én bizakodom.