Rég nem láttunk akkora öngólt, amekkorát a Bethesda vágott idén ősszel a saját kapujába. A Fallout 76 talán még Pavol Durica legendássá vált öngóljánál is csúfosabb. Nos, egy ilyen cseppet sem hízelgő felütés után mit is mondhatnék alábbi nem túl hosszúra nyújtott élménybeszámolóm kapcsán? Azt, hogy a Bethesda döntéshozóinak van oka összeülni egy brainstormingra, hogy vajon hogyan lehetne kiengesztelni az egyébként nagyon népszerű sorozat rajongóit.
Miről is van szó? Adott a poszt-apokaliptikus szerepjátékok egyik, ha nem a legnépszerűbb franchise-a, a Fallout. Az első epizódot még 1997-ben az Interplay Black Isle Studios csapata készítette el, akik talán ekkor még nem is tudták, hogy egy legendát adnak ki a kezeik közül. Alig egyetlen évet kellett várni a folytatásra, amely hasonlóan szép fogadtatásban részesült. Ám ezt követően érthetetlen módon elvágták a további epizódokat. Egészen pontosan tíz évet kellett várni, hogy újra alámerülhessünk a sajátosan futuretro poszt-apokaliptikus világban. Ekkor, vagyis 2008-ban a Bethesda jóvoltából kaptunk egy előideire semmiben sem hasonlító harmadik részt, amelyben már nem izometrikus, hanem belső nézetben irányíthattuk hősünket. Ehhez készült el két évvel később a máig talán legnépszerűbb Fallout: New Vegas mellékág, majd 2015-ben kaptuk meg a Fallout 4-et. Ez volt az a rész, ahol már érezhető volt picit, hogy a fejlesztők kezdenek kifogyni az új ötletekből.
És ez az érzés sajnos idén ismét a felszínre bukott, ha lehet mondani, még jobban, mint korábban bármikor. Ha röviden kellene ugyanis összegeznem a Fallout 76-ot, akkor azt mondanám: semmi újat nem mutat az előző részekhez képest, csupán kitépték belőle az életet... Hogy a Fallout 76 teljes értékű folytatás vagy mellékág? Nézőpont kérdése. Mindenesetre a Bethesda úgy tekint rá, mint a szériát megreformáló új fejezetre. Csakhogy a rajongók efféle reformokból aligha kérnek a jövőben.
A játék ugyanis voltaképpen egy MMORPG. A készítők összedobtak egy méretes Nyugat-Virginia térképet, amit elkereszteltek Appalachiának, majd telepakolták mindenféle mutáns szörnyekkel és rozsdásodó robotokkal, akikkel harcolhatunk. De egyébként egyetlen élő NPC-re nem pazaroltak egyetlen sor kódot sem. Az életet ugyanis terveik szerint a játékosoknak kellene beletölteni a játékba. Már a bejelentéskor is háborgott a rajongók tengere, miszerint nem kéne ilyesmivel kísérletezni, inkább készítsenek egy hagyományos folytatást. Ezen azonban most már kár rágódni, megkaptuk a Fallout 76-ot, lássuk, milyen lett!
Üres. Ez az első szó, ami eszembe jut róla. A játék legelején ugye egy rövid felvezetés (miszerint a világot elpusztító nukleáris háború elől egy rakás gondosan kiválasztott emberke bevonul a 76-os óvóhelyre, hogy aztán onnan 25 év elteltével merészkedjen csak elő) után jön a karakterkészítő rész. Ez teljesen jól működik, kis türelemmel egészen aprólékosan át lehet szabni virtuális másunk fizimiskáját. Ha ez kész, nekivághatunk a teljesen kihalt óvóhely folyosólabirintusának. Hogy miért kihalt? Mert ma van a „Reclamation Day”, vagyis a világ újraelfoglalásának nagy napja. Ergo előző este fergeteges házibulit csaptunk, mire pedig reggel magunkhoz térünk, már mindenki vidáman építgeti odakint újra a világot. Vagy legalábbis elvileg ezt teszi. Sajnos azonban a valóság az, hogy miután néhány, a túléléshez elengedhetetlen holmit – plusz egy partysityakot – magunkhoz vettünk, és kiléptünk az óvóhely kapuján... nem történik semmi.
Mivel NPC karakterek sehol sincsenek, így legfeljebb mutálódott vadállatokkal, valamint különböző robotszerűségekkel futhatunk össze, miközben vadul kutatunk a többi ember után. Nekem a teszt során sikerült úgy elbolyonganom a játék térképén nagyjából másfél-két órán keresztül, hogy egyetlen árva lélekkel sem futottam össze. Már-már kezdtem azt hinni, hogy ez szándékosan van így, és a játék elején még a sztori miatt esetleg direkt vagyok elszeparálva a többi játékostól, amikor véletlenül belebotlottam egy másik kék egyenruhás fickóba. Ő vidáman integetett nekem, majd továbbkocogott a repedezett aszfaltú egykori sztrádán az autóroncsok között... És ez a későbbiekben sem javult jelentősen. Két-három játékosnál többel egyszerre nem nagyon találkoztam. És ők sem hoztak több életet a játék világába.
Az időm nagy részét tehát inkább a környék felfedezésével töltöttem, omladozó épületekben kutattam kacatok után, hogy azokat egy szerelőasztalnál alkotóelemeikre bontva hasznosabb holmikat barkácsoljak belőlük. Fegyvereket és páncélokat lehet fabrikálni, szerencsére ezekből elég bőséges a kínálat – feltéve, hogy elegendő mennyiségű és megfelelő összetételű alkatrésszel rendelkezünk. Persze vannak kereskedőrobotok is, akiktől jó summáért még jobb motyót lehet vásárolni. Az előző részekhez hasonlóan most is a legtöbb szemetet betömködhetjük a hátizsákunkba, van zárfeltörés, kutakodhatunk a számítógépes terminálokban, illetve természetesen a saját Pip-Boy sem maradt el.
Utóbbi most is felszereléseink menedzselésére, képességeink és statisztikáink nyomonkövetésére használható. A SPECIAL (mint Strength, Perception, Endurance, Charisma, Intelligence, Agility és Luck) rendszer most is jelen van, de egy picit megbolygatták perk-kártyákkal. Karakterünk szintlépésekkor ilyen kártyákat kap, amelyekből a hasonlókat kombinálni is lehet, hogy még erősebbek legyenek. Mivel ezek a kártyák variálhatók, így játék közben igazíthatjuk őket az aktuális körülményekhez. A Bethesda által még a harmadik részben behozott másik egyedi játékelem, a VATS is visszatért. Ez azonban a játék MMO jellegéből fakadó folyamatos valós idő miatt sokkal kevesebb előnyt kínál a harcban. Az idő ugyanis ezúttal nem lassul le, hanem valós időben kell megcéloznunk aktuális ellenfelünk valamely testrészét.
A Fallout 76 játékmenet tekintetében igazán semmi újat nem ad a szériához, sőt, érzésre inkább csak elvett belőle. Azzal, hogy a sztorimesélés képletéből kivonták a klasszikus NPC-ket, sokkal (értsd: SOKKAL) kihaltabb az egész világ. A legjobb szó, amivel jellemezni lehetne az élményt, az a magányos. Ami egy MMO-nak kikiáltott játék esetében minimum furcsa és aggályos. Az rendben van, hogy a Bethesda reményei szerint a játékosok töltenék meg élettel az egyébként grafikailag teljesen korrekt világot, csakhogy ez nem nagyon történik meg. Így pedig nagyon kérdéses a Fallout 76 jövője. És akkor még a sokak által nyögött játékmeneti hibákat, a szerveroldalon előforduló instabilitást még nem említettük. Ha a készítők nem találnak ki villámgyorsan valamit, akkor nem lennék meglepve, ha 2020 környékén már a publikus szerverek leállításáról szólnának a hírek...
