Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Mutant Year Zero: Road to Eden

Mutant Year Zero: Road to Eden

Az édenbe vezető út taktikus csatákkal és rengeteg lopakodással van kikövezve. Csak már benőtte a moha...

2018.12.04. 19:35 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Megmondom őszintén, sem az „asztali” szerepjátszás, sem a skandináv kultúra nem tartozik a szakterületeim közé. Emellett a svéd Funcom játékai se fogtak meg igazán. Mindezek ellenére nálam kötött ki tesztelésre a svédek által kiadott Mutant Year Zero: Road to Eden. A Bearded Ladies fejlesztőcsapat alkotásához már a gamescomon is volt szerencsém, és már az akkori kb. húsz perces kis próbalehetőség után is sejtettem, hogy erre érdemes lesz odafigyelni. És tudjátok mit? Egyáltalán nem tévedtem.

Mutant Year Zero: Road to Eden

A Mutant Year Zero: Road to Eden a távoli jövőben játszódik, természetesen egy világméretű katasztrófa után. Illetve az nem nagyon derül ki, hogy világméretű-e, de ahogy a környék kinéz, bizonyára a szomszédban sem jobbak a körülmények. Az aktuális természeti csapás egy vírus formájában mutatkozott meg, amely annak rendje és módja szerint romba is döntötte a világot. Vagy legalábbis Skandináviát, ugyanis a sztori ott játszódik. Szóval az emberiség nagy része elpusztult, a modern civilizáció összeomlott, a városokat, és lényegében minden emberi kéz által építettet szépen visszavett magának a természet. Az, ami megmaradt az emberiségből, a Bárka névre hallgató városban húzta meg magát, egy aggastyán vezető irányítása alatt. Ez az egyetlen biztonságos hely a Zónában, a biztonság azonban törékeny, hiszen a Bárkának (amely egyébként egy hatalmas betontornyok tetejére felhúzott törékeny palánkváros) folyamatosan szüksége van ellátmányra. Csakhogy mindennemű élelem, erőforrás és hasznosítható tárgy a Zónában van, ahová normális ember nem nagyon merészkedik.

Mutant Year Zero: Road to Eden

Itt jönnek a képbe a stalkerek, akik kisebb-nagyobb csapatokban fésülik át a Zónát hasznos holmik után. Feladatuk nem veszélytelen, ugyanis a Zónában törzsekbe verődött, elvadult, gyakran mutálódott népek élnek, akik egyetlen dologra vágynak: a Bárka lakóinak vérére. Nos, mi is egy ilyen stalkercsapatot irányíthatunk, eleinte két fővel, majd apránként gyarapítva a bandát. A két bátor, de közben rendkívül óvatos stalker Bormin és Dux, akikhez később többen is csatlakoznak. Mindketten antropomorf állatok, vagyis Bormin egy emberszabású varacskos disznó, míg Dux egy emberszabású kacsa. A hozzájuk elsőként verődő Selma ugyan ember, de ő is erősen mutálódott, ahogy sokan mások is a Zónában. Így válik teljessé a létszám, ugyanis a később csatlakozó stalkerekkel már nem bővülünk tovább. Egyszerre legfeljebb három szereplőt irányíthatunk, de két csata között bármikor szabadon variálhatjuk a csapat összetételét.

Mutant Year Zero: Road to Eden

A karakterek nemcsak megjelenésükben (és fajukban), de személyiségükben is teljesen eltérnek egymástól, ami a gyakran szórakoztató dialógusokban mutatkozik meg igazán. Illetve valójában csak ott mutatkozik meg. Miközben lassan felfedezzük a Zóna egyes területeit, hőseink kommentálják a látottakat, és egymás közt beszélgetnek, önnön származásukon tanakodva. Persze ezek a beszélgetések csak akkor folynak, ha épp nincs semmi veszély, vagyis amikor nincs a közelben egyetlen zónalakó sem. Ilyenkor karaktereinket valós időben irányíthatjuk, szabadon járhatjuk be velük a pályákat. A játék ebből a szempontból egyszerre kötött és kötetlen, mivel a Zónát nem járhatjuk be teljes egészében, pályákra van bontva. Ezek egymásból nyílnak, de amint felfedeztünk egyet, onnantól oda bármikor „gyorsutazhatunk”, akárhányszor visszatérhetünk. A pályákat érdemes is alaposan átfésülni, ugyanis mindegyiken felszedhető lomok hevernek itt-ott. A kacatok lesznek fizetőeszközeink, az elromlott fegyverekből alkatrészeket nyerhetünk, illetve egykor teljesen hétköznapi tárgyakra is bukkanhatunk, amelyek mostanra igazi ereklyévé váltak. Ezeknek mind a szerepjátékos vonalban lesz szerepe, de erről picit később.

Mutant Year Zero: Road to Eden

Előbb essék szó inkább a harcokról, mert ezek is nagyon hangsúlyos részét képezik a játékmenetnek. Amikor ellenséges alakok bukkannak fel a fák között, még nem vált automatikusan harcra a játék. Ilyenkor is lehetőségünk van elosonni mellettük, vagy elrejtőzni egy tereptárgy mögött. Ezzel minden csata előtt bepozícionálhatjuk magunkat a stratégiailag fontos helyekre. Ha mindenki elfoglalta a megfelelő pozíciót, bármikor lecsaphatunk az ellenre. Ilyenkor mi kezdjük a harcot, azonban ha ügyetlenek vagyunk, és idő előtt kiszúrnak minket, akkor ők. A csaták egyébként a szokásos XCOM-féle harcrendszerben zajlanak, vagyis minden karakternek van két akciópontja, amelyet egy körben elhasználhat. Korlátozott távolságon belül lehet mozogni, illetve vannak mindenkinél elérhető és egyéni képességek is. Fegyverek terén nincs megkötés, mindenki mindent használhat, de célszerű „szakosítani” hőseinket. Érdemes mindenkinek legalább egy csendes fegyvert adni, hiszen ez a lopakodás és taktikázás szempontjából nagyon fontos. Ha ugyanis kellően szemfülesek, türelmesek és taktikusak vagyunk, akkor nem ugrunk neki mindig az ellenséges csapat magjának, hanem előbb szisztematikusan lemorzsoljuk róla a gyengébb, elkószáló tagokat. Ha elég erősek a csendes fegyvereink, akkor egyetlen körben anélkül leszedhetjük a magányos ellenséget, hogy az visszatámadhatna vagy segítséget kérhetne.

Mutant Year Zero: Road to Eden

Az egyedi képességek zöme remekül használható a csaták során. Dux például idővel képes repülni is, vagyis egy kör erejéig a levegőbe emelkedik, így sokkal jobb pozícióból támadhatja az ellent. Bormin viszont képes egyetlen jól irányzott rohammal áttörni az ellenség fedezékét, és még fel is öklelni a mögötte rejtőzőt. Ezeket a képességeket apránként oldhatjuk fel, ugyanis a csaták során XP-t kapunk, szintlépésnél pedig a kapott pontokat költhetjük el valamilyen mutációra vagy státuszra. Előbbi a speciális képességeket rejti, míg utóbbi permanens fejlesztéseket, főleg az életerőre és a sebességre. Szintén a szerepjátékos vonalat képviseli a karaktermenedzsment rész. Vagyis a korábban már említett karakterválogatási lehetőség, illetve a felszerelések szétosztása. Ez fejenként két fegyvert, kettő (majd idővel akár három) gránátot, valamint sisakot és páncélt jelent. Ezeket vagy a Bárkában vásároljuk meg méregdrágán (ugyanitt fejleszthetjük fegyvereinket is), vagy a pályákon néha található ládákból szerezhetjük meg. Amiből mindig jó, ha van nálunk legalább két-három darab, az az egészségügyi láda, ezzel ugyanis necsak a sebesüléseinket gyógyíthatjuk harc közben, de az elesett társainkat is csak ilyennel hozhatjuk vissza az életbe. Utóbbira viszont csak meghatározott kör áll rendelkezésünkre, vagyis egy balul elsült akció vagy egy túlságosan szétszóródott csapat könnyen végzetesnek bizonyulhat.

Mutant Year Zero: Road to Eden

A Mutant Year Zero: Road to Eden egyértelműen az év egyik legjobb körökre osztott taktikai-stratégiai játéka. Igaz, e műfajban továbbra sem nagy a tülekedés, de idén ehhez képest már három ilyen alkotást is kaptunk. A Phantom Doctrine nem volt tökéletes, de nagyon hangulatos volt. Az Achtung! Cthulhu Tactics egy ügyes próbálkozás volt, de semmi egyedit nem mutatott fel. Ez viszont végre kimondottan jól rázta fel a zsánert a valós idejű felfedezéssel, amelyből dinamikusan vált át a játék a körökre osztott csatákra. Mindehhez kimondottan igényes grafika párosul, amely ugyan nem fogja megváltani a világot, de ide tökéletesen megfelel. A pályákat ötletesen építették fel, rég nem jártam már ennyire hangulatos poszt-apokaliptikus világban.

Mutant Year Zero: Road to Eden

Persze vannak hibái is, mint minden játéknak. Az ellenfél körét a Space-szel fel is lehet gyorsítani. Igen ám, csakhogy a saját körünkben az éppen aktuális parancsot is a Space-szel lehet kiadni. Így többször belefutottam abba, hogy az ellenség felgyorsított köre után véletlenül az én köröm első parancsát is kiadtam, amivel gyakran végzetes hibát követtem el. Olyan is előfordult, hogy egyik karakteremmel elrejtőztem egy tereptárgy mögött, de végül harcra nem került sor. De többet nem tudtam elmozdítani arról a pozícióról, csak ha a többiekkel átmentem egy másik pályára, ekkor jött automatikusan velünk. Apró, könnyen javítható, de annál bosszantóbb hibák.

Mutant Year Zero: Road to Eden

De még ezen hibák ellenére is úgy vélem, hogy ha a jövő év elején esetleg lenne az év játéka szavazáson külön kategória a körökre osztott taktikai-stratégiai játékoknak, nálam bizony már most meglenne a győztes. ■

Mutant Year Zero: Road to Eden
Mutant Year Zero: Road to Eden

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

értékelés


Támogasd oldalunkat,
vásárold meg online!

Mutant Year Zero: Road to Eden

Pozitívumok
  • Hiába ugyanazt csináljuk végig, az mégis szórakoztató
  • Nagyon hangulatos poszt-apokaliptikus világ
  • Egyre nehezedő játékmenet, idővel csak a tökéletes taktikával lehet győzelmet aratni
  • Jó ötvözete a lopakodásnak, vadászatnak és a taktikus csatáknak
Negatívumok
  • Néha az irányítás kicsit nehézkes
  • Igazából tényleg végig teljesen ugyanazt csináljuk
  • Előfordulnak kisebb játékmechanikai bakik
Mutant Year Zero: Road to Eden
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Mutant Year Zero: Road to Eden

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló