2014 őszén jelentette be az Elastic Games, hogy készül első játékuk, a Last Year. Én anno fel is kaptam rá a fejem, ugyanis a koncepció akkoriban meglehetősen újnak számított, ráadásul a körítés is ínyemre valónak tűnt. Miről is volt szó? Egy aszimmetrikus multiplayer horrorjátékról. A bejelentéskor már formálódott egy ilyen, ám az Evolve a maga sci-fi szörnyes megoldásával nem igazán hozott lázba. És mint később kiderült, másokat sem. Ezzel szemben a Last Year egy tipikus tinihorroros körítéssel kecsegtetett. Adott egy középiskola, benne egy maroknyi diák és egy pszichopata gyilkos. A diákokat és a gyilkost is a játékosok alakítják, előbbiek célja a menekülés, utóbbié a vadászat. Egyszerű, de nagyszerű képlet, amely csak megfelelő kivitelezést kíván, hogy sikeres legyen. Csakhogy ennek már bő négy éve, ami önmagában még nem lenne túl hosszú idő egy jó játék fejlesztéséhez. Akkor viszont az, ha menet közben többen is beelőzik az embert. Így járt a végül decemberben megjelent Last Year is, amely eddigre kapott egy kis címkiegészítést is, és Last Year: The Nightmare néven került a boltokba.

Kik előzték be? Nos, először is a Dead by Daylight, amely szinte pontról pontra ugyanazt kínálta, amit a Last Year is. Csak épp iskola és diákok helyett egy táborral és táborlakókkal. Ez lett a stílus első képviselője, ennek megfelelő sikert is ért el. Aztán jött a Friday the 13th: The Game, amely szintén ugyanerre a receptre épített, csak épp a népszerű Péntek 13 és Jason Voorhees karaktere biztosította a sok eladást. Szóval mire most megjelent a Last Year: The Nightmare, már többen is megmutatták, hogy miről is szól az aszimmetrikus horrorjátékok zsánere, így a játéknak valami egyedit kellene mutatnia, hogy kitűnjön az egyébként egyelőre nem túl nagy tömegből. Kérdés, hogy ez mennyire sikerül neki.
Nos, semennyire. Ha szigorú akarnék lenni (és miért ne legyek az?), akkor azt mondanám, hogy a Last Year a világon semmi egyedit nem képes felmutatni, illetve semmi olyat, amit a konkurencia már ne sütött volna el. Így nagyjából két dologban bízhat: a kivitelezésben és a hangulatban. Sajnos azonban előbbivel akadnak gondok, cserébe utóbbi alapvetően megállja a helyét. A Last Yearben nincs egyszemélyes lehetőség, csak más játékosokkal játszhatunk együtt. Itt mindjárt ki is ütközhet az első probléma: vannak-e elegen a szervereken. Tesztem során ez változó volt, hol gyorsan találtam magamnak játszótársakat, hol lassabban. Minden kör elején véletlenszerűen dől el, hogy a hat játékos közül ki lesz az aktuális gyilkos, de persze lehet önként is jelentkezni rá. Diákból és gyilkosból is a megadott karakterek közül lehet válogatni, de míg a diákoknál ez csak a megjelenést jelenti, addig a gyilkosok oldalán a képességek is eltérőek.

A diákok közül teljesen mindegy, hogy a sportolót, a geeket vagy épp a dögös csajt választjuk, ez nincs hatással a karakterosztályokra. Miután mindenki kiválasztotta a maga szereplőjét, választhat neki egy szerepkört is. Van az assault, aki közelharci fegyverrel (baseballütő vagy gázcső, ilyesmi) van felszerelkezve. A scout egy mozgásérzékelő kütyüt szorongat, amely egyszeri sokkolóként is használható. A medicet aligha kell magyarázni, míg a technician jeleskedik a leginkább a tárgykészítésben. Erre pedig szükség is van, mivel a diákok csak így juthatnak különböző extra felszerelésekhez. Akár lőfegyvert is szerezhetnek, de készíthetnek rögtönzött bombát, molotov koktélt is. Nekem a karakterválasztás picit fura volt, hiszen a fogszabályzós loser kislánnyal is lehetünk assaultok, aki elsődlegesen a többi csapattárs védelméért felel. Én maradtam volna inkább a szereplőkhöz kötött szerepek mellett, az hitelesebb.
Gyilkosból három rója az iskola folyosóit. Van a behemót, aki lomha, de bivalyerős, egyetlen ütéssel képes végezni bárkivel. Aztán van a klasszikus baltás gyilkos, aki... nos... baltával gyilkol. És végül van az állandóan vigyorgó őrült, aki egy lánccal kapja el és húzza magához áldozatait. Nem túl széles választék, de legalább eléggé eltérő taktikát kívánnak meg a gyilkosok. Még akkor is, ha alapvetően ugyanazok az eszközök állnak rendelkezésükre. Vagyis mindhárommal képesek vagyunk teleportálni és csapdákat is állítani. Ebben a módban láthatatlanul és meglehetősen gyorsan mozgunk a pályán, illetve mindenféle hátráltató csapdákat pakolhatunk le. Ha pedig a megfelelő időben a megfelelő helyen vagyunk, egy gombnyomással előtűnhetünk a semmiből, hogy elkapjuk valamelyik diákot.

A játék mindössze három pályát kínál (jelenleg), amelyek mind egy tipikus amerikai középiskola valamely területét fedi le. Van itt könyvtár, tornacsarnok és egy óratorony is. A diákoknak mindegyik pályán más részfeladatokat kell teljesítenie, mielőtt kinyithatnák a meneküléshez vezető utat. A feladatok többnyire valamilyen alkatrészek összegyűjtésére irányulnak, majd ezek segítségével kell beindítani valamit. A könyvtárban például a számítógépes rendszert kell életre kelteni, majd annak segítségével kinyitni a lezárt ajtót. Bár a játék minden alkalommal máshová pakolja a felkutatandó tárgyakat, idővel ismétlődővé válik a dolog.
Mivel a Last Year kifejezetten kooperatív multira lett kihegyezve, elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció. Ez ugyebár VOIP rendszeren keresztül a leghatékonyabb, ehhez pedig ideális választás lehet a Discord. Csakhogy érzésem szerint a fejlesztők kicsit túllőttek a célon, ugyanis a játék terjesztéséhez is a Discord nemrég indult online áruházát választották. Így a Steam kínálatában nem találjuk meg, ami egy egyébként is hátrányból induló játék esetében különösen rossz ómen lehet.

A Last Year: The Nightmare alatt az Unreal Engine 4 dolgozik, de sajnos ez manapság már régen nem garancia a grafikai minőségre. Bár az összhatás alapvetően rendben van, a gyakran kidolgozatlan részletek miatt a játék képtelen kilépni a grafikai középszerűségből. Különösen igaz ez az animációkra és interakciókra, amelyek több évvel ezelőtti szintet képesek olykor idézni.
Nem lenne rossz játék a Last Year, sőt, ki merem jelenteni, hogy nem is az. Csak épp elkésett. Ha mondjuk két-három évvel ezelőtt – legalább early access formában – elérhetővé vált volna, akkor sokkal jobb szájízzel állhattunk volna fel előle. Persze a hibái és átgondolatlanságai vélhetően akkor is benne lettek volna. Csak épp nem sok máshoz lehetett volna hasonlítani, illetve később hozzá hasonlítottuk volna a műfaj többi képviselőjét. Így viszont a Last Year: The Nightmare picit olyan, mint mikor egy diák késve adja be a háziját. Azt a háziját, amin az év végi jobb jegye is múlhat. A házival ugyan nincs nagy gond, csak épp a tanár a késés miatt már nem adhatja rá a legjobb osztályzatot...