Furcsa egy szerzetet kaptunk tesztelésre nemrég. Az MSI Prestige termékcsaládja alapvetően a kreatív munkakörben dolgozó embereknek lett kitalálva (tehát ahol a Photoshop-Illustrator-InDesign trió napi szinten van használatban), és valami oknál fogva (mondjuk Active Directory integráció, vagy akár az ár) miatt a MacBook Pro kiesik. Vagy csak egyszerűen hipszter a kolléga. :-) A tesztalany tehát az MSI-tól jött, és egész pontosan a PS42 Modern 8RC modellt kaptuk meg egy kis nyúzásra.
A külsejét tekintve egy szavunk nem lehet: szép szálcsiszolt alumíniumszürke fogad mindenütt – és ahogy tapizgattam, ennek jó része tényleg alumínium. A képernyő Full HD felbontású IPS, és szép színei vannak (nekem nem úgy tűnik, mintha csak a szaturációt tolták volna az egekbe, bár lehet, hogy egy kalibrátoros mérés mást mondana). A billentyűzet szigetes elrendezésű, nincs numerikus pad, így a gombok megfelelő méretűek még az én virsliujjaimnak is. Az elrendezéssel már tudnék vitatkozni: egy laptopbillentyűzet mindig a kompromisszumokról szól, hiszen kis helyre kell bezsúfolni mindent. Ami itt engem zavart, az az Ű és az Í helye, főleg az utóbbié. Nyilvánvalóan megszokás kérdése és kb. két hét után nem a bal Shiftet nyomnám le az Í helyett, de szerintem meg lehetett volna ezt jobban is oldani (mondjuk a már emlegetett bal Shift zsugorításával, elég nagy maradt volna az így is. Az Ű pedig nem különül el eléggé az Entertől, így (fél)vakon gépelésnél összezavar, amikor próbálom kitapogatni. Apróság, és igazából annyira nem baj, a gépelés kényelmes rajta, halk, és állítható fehér háttérvilágítása van.
A tapipad átlagos méretű, szerencsére támogatja a többujjas érzéklést is, így a Windows 10 kezelése sem rettenetes ezzel az eszközzel. Ez személyes dolog ugyan, de alapvetően nem nagyon komálom a touchpadet, a jobbaknak azonban megadom a nekik kijáró tiszteletet: ennek pedig jár, már ami a pontosságot és a kényelmet illeti. Az ujjlenyomat-olvasó is erre került, fura is volt elsőre. Arra számítottam, hogy útban lesz, de meglepve tapasztaltam, hogy ritkán jár arrafelé az ujjam, így nem zavaró. Meg ha mégis kell, legalább nem kapkodunk, mint egy idegrángásos pávián, hiszen kéznél (illetve bal hüvelykujjnál) van. A pontossága kifogástalan, alig egy-két alkalommal intett be nekem, de akkor is inkább én tartottam rosszul az ujjacskámat. A billentyűzet felett van egy szép nagy rács: innen jön a hang meg a forróság (utóbbi akkor, ha nagyon meghajtjuk a masinát, egyébként a hátsó élen távozik a meleg levegő). Furamód a webkamera a kijelző alá került, és meglepő módon egész jóképű. ;-) Csatlakoztathatóság szempontjából kapunk egy HDMI, két USB 3.1 Type A és két Type C portot, kombó 3,5 mm-es audiojacket és SD kártyaolvasót.
Jöjjön a belbecs! Ez a konfiguráció i7-8550U processzorral, 8 GB RAM-mal, 4 GB-os GeForce 1050 Max-Q Design GPU-val és 512 GB-os NVMe SSD-vel lett szerelve. Játékos szemmel nézve a processzor első pillantásra nem néz ki ígéretesnek, de a teszt során kellemesen csalódtam. A 4 mag/8 szál nyújtotta extra teljesítményt ma már nem egy játék képes kihasználni, így ez a rész rendben van. Az alapórajel 1,8 GHz, ez kevésnek tűnt, de papíron akár 4 GHz-re is tud turbózni a kicsike, ha bírja a hűtés – ne feledjük, ultrabookról beszélünk, ott pedig ez komoly tényező a hely szűkössége miatt. Nos, játék közben néha láttam kicsivel 4 GHz alatt a proci órajelét pár pillanatig, de stabilan 2,5 GHz-et tudott tartani 64 fős Battlefield 1 multi alatt. Mivel alul is a kellő helyen sok a rács, egy laptophűtővel igen esélyes, hogy ennél jobb eredmény érjünk el.
Ami viszont nem tetszett és sajnos a teljesítményre sincs jó hatással az az, hogy mindössze egyetlen egy RAM slot van a gépben: ez ugyan körülményektől függ, de olyan 10% teljesítményvesztést okoz az, hogy csupán egy csatornán éri el a CPU a RAM-ot. A 8 GB ma már abszolút minimum még netezős gépbe is (a Chrome igencsak nagykanállal eszi a memóriát), de legalább cserével bővíthető – ha a megcélzott közönséget nézem, szükség is van rá (nem a játékosokra gondoltam, az Adobe termékei is nagyon szeretik a sok memóriát). A VGA hozza azt, ami minimum kell mostanában a játékhoz: nem kompromisszummentes 1080p felbontáson, de messze nem reménytelen vele a játék. Az SSD pedig bőséges tárhelyet ad – csak valaki valami rejtélyes oknál fogva kettépartícionálta 300-160 GB felosztásban. Minek? A Windows 10 már tudja úgy újrarakni magát, hogy a felhasználói profilt nem bántja – ha pedig a hardver romlik el, akkor nem mindegy, hogy honnan próbálunk meg menteni? Elmúltak már azok az idők, amikor egyszerűbb volt úgy újrarakni a gépet, hogy csak a redszerpartíciót formáztuk. És még csak variálni se nagyon tudtam vele, mert a kettő között ott volt az MSI saját recovery partíciója. Ejnye…
No és hogy muzsikál játék közben? Ha valaki a süvöltő szélzajt zenének veszi... :D Viccet félretéve, ahogy terhelés éri a gépet, az amúgy nagyon csendes ventilátorok derekasan felpörögnek. Nem lesznek zavaróan hangosak huzamosabb játék alatt sem, de nagyon ajánlott a fejhallgató használata ilyenkor – és persze a környezet toleranciája. Kisebb étvágyú címekkel remekül elboldogul (Abzú, Tony Hawk Pro Skater HD, Descenders), ha az élsimítással nagyon csínján bánunk, akkor a többi grafikai opciót feltekerve meglehet a stabil 60 fps is. A Fortnite és az Overwatch se fut rosszul, bár ezeknél már kicsit jobban bele kell nyúlni a beállításokba, és pár dolgot visszavenni – de kb. közepes beállításokkal ezek is száguldanak. A többi általam próbált játék sebességtesztje a használt beállításokkal pedig a galériában megtekinthető, itt inkább a számomra fura dolgokat emelném ki.
A Forza Horizon 4 még visszavett grafikával is meglepően szép, és bár nem teljesen stabilan tudta a 60 fps-t tartani, azért közel volt hozzá. Az Ashes of the Singularity 30 fps sebessége standard minőségen már simán játszahtó – engem leginkább a DX12 és Vulkan rendszerterhelése közötti különbség lepett meg: a jelek szerint jobban járunk a Vulkannal (ez talán hasznos infó a DOTA2 játékosoknak). Az F1 2018 nemrég kapott DX12 módot, elvileg a mérés alatt már ez futott. Ha Monacóban esőben ezt így tudta, akkor „normális” körülmények között se lehet nagy baj. A Deus Ex: Mankind Divided meglepett: a Dawn Engine úgy tűnik, több kakaót szeretne (26-28 fps volt az átlag), ellenben a Rise of the Tomb Raider Foundation Engine-je szinte szárnyalt!
Játékosként értékelve az MSI Prestige PS42 Modern 8RC-t azt tudom mondani, hogy alapvetően kellemesen csalódtam benne. Lehet, hogy a jelenlegi kb. 420 ezer forintos árért lehet erősebb gamer laptopot is venni, de az biztos, hogy ennél lényegesen nehezebb (ez az ultrabook konkrétan 1,19 kg a gyári adatok szerint). Nem mellesleg a design is kellemesen elegánsra sikeredett, így akár üzleti tárgyalásokon is nyugodtan elő lehet venni. Munkagép és játékgép egyben ultrabook formában? Azt hiszem, egyet már találtunk!
