Vannak ugyebár a „hagyományos” számítástechnikai termékek, és vannak a gamer cuccok – utóbbi ismertetőjele az kéne, hogy legyen, hogy profi játékos felhasználásra van kitalálva. Egérnél, billentyűzetnél, monitornál ez a „gémerség” határozottan előjön, ugyanis képes olyan plusz értéket, szolgáltatásokat hozzáadni az adott hardverhez, ami komolyabb játéknál tényleg potenciálisan előnyt jelenthet: egérnél a nagy pontosság és testreszabhatóság; billentyűzetnél a gyors reagálás a gombnyomásra, illetve egyszerre több gomb lenyomásának hibátlan regisztrálása; monitornál a gyors képmegjelenítés. És egyiknél sem előfeltétel az RGB LED megléte... ;-)
Az AOC-től érkezett hozzánk vendégségbe gamer vonaluk egyik darabja, az Agon AG241QG. A főbb technikai jellemzői ígéretesnek tűnnek: 24” képátló, 2560*1440 pixeles felbontás, 165 Hz-es képfrissítés és G-Sync. Főleg ez utóbbi kettő az, ami megragadja az ember figyelmét – 165 fps-sel játszani, ráadásul úgy, hogy a kép mindig tökéletes minőségű, nincs microlag és képtörés? Ha ez utóbbi mondatrész picit fura volt, akkor javaslom, kedves olvasó, hogy fusd át ezen értekezésem a témáról. Folyassuk... Elképesztő látni a gyakorlatban, hogy milyen remekül működik a változó frissítési frekvencia: a játékok állandó jelleggel folyamatosnak tűnnek, a képminőség pedig minden egyes pillanatban rendben van. Körülírni elég nehéz a dolgot, talán a „lefolyik a játék a képernyőről” metafora áll ehhez a legközelebb. A 165 Hz pedig elképesztően folyamatos mozgást nyújt. Bevallom, kicsit szkeptikusan álltam eleinte a dologhoz: 60 képkocka másodpercenként már elég sok, minek ennél több? Nos, ha rövidebb idő alatt készül el egy képkocka és kerül ki a képernyőre, annyival hamarabb tudunk rá reagálni. Némi matek: 60 Hz esetében egy képkocka 16 milliszekundum alatt kerül megjelenítésre, 100 Hz esetében ez már 10 milliszekundum, 165 Hz esetében pedig csupán 6! Hogy mire jó ez? Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor arra, hogy ennyi adódik hozzá a saját reakcióidődhöz – minél kevesebb, annál pengébbek lehetnek mondjuk Overwatchban vagy Project Cars 2-ben a reflexeid. És igen, lehet látni a 60 és a 165 Hz közötti különbséget, és még csak nem is kell hozzá a Sasszem Brigád tagjának lenni – igencsak kételkedő kollégámat is sikerült meggyőznöm szimpla Windows ablakmozgatással is.
Persze az ilyen monitorhoz gép is kell, hogy rendesen ki legyen hajtva és maximálisan kihasználjuk a benne lévő lehetőségeket. Természetesen a G-Syncnek hála ha nincs is meg a stabil 165 fps, akkor sincs baj, a monitor szépen alkalmazkodik a játék pillanatnyi futási sebességéhez. De azért az a 165 fps sebesség ugyancsak csábító... Szerény, de nem épp gizda gépsárkányomon (i7-6850K, 64 GB RAM, GeForce 1080) igazából az általam próbálgatott játékok közül egy volt az, ahol el tudtam érni a 165 fps átlagsebességet, és ez igencsak hozzátett az élményhez: ez pedig a DOOM, Vulkan API-val futtatva. A Battlefleet Gothic: Armada 2 alatt is simán hozta a 165 fps-t, de egy real-time stratégiai játéknál kevéssé jön ki az élményfaktort vizsgálva... Szóval kell ide vas rendesen. A G-Sync beálltása pedig tapasztalataim (és a szakértők szerint is) akkor a legjobb, ha az NVIDIA vezérlőpulton a függőleges szinkronizálást gyorsra állítjuk, a játékokban pedig a vsyncet kikapcsoljuk – így vesztünk a legkevesebb reakcióidőt.
Az egyéb extrák között említésre (sőt, kiemelésre) méltó tulajdonság a talp és a tartókar, ami nemcsak forgatható és dönthető, de a magassága is állítható, emellett akár állítva is beforgathatóvá teszi a képernyőt. Emellett kapunk egy aktív USB 3 hubot 4 porttal (kettő alul, kettő oldalt – ebből az egyik kikapcsolt monitor melletti töltésre is beállítható), illetve egy kihajtható fejhallgatótartót. Rendkívül ötletes... A bemeneteket tekintve egy HDMI 1.4 és egy DisplayPort 1.2 áll a rendelkezésünkre – a G-Sync csak az utóbbival működik! Akad itt még sztereó 2 wattos hangszórópár is, ha nagyon nincs más; és ha valami miatt 3,5 mm-es jack kábellel szeretnénk a gépből a hangot a monitorba vezetni, ennek sincs akadálya – ahogy a szintén 3,5 mm-es jack kimenetet használni fejhallgatónkhoz.
Ámde tökéletes monitor nincs, így sajnos az AG241QG-nek is megvannak a maga apróbb szépséghibái. A TN-panel színhelyessége sokakban kétségeket szül – ilyen szempontból az Agon ezen modellje szerencsére a jobbak közé tartozik, de egy IPS vagy egy VA panel azért jobb. Konkrétan a fehéregyensúly az, ami nekem kicsit gyanús: a hideg rendesen hideg, a meleggel sincs baj, viszont a semleges szerintem még mindig kicsit melegebb a kelleténél. Kalibrátor nélkül persze nehéz egyértelműen ezt kijelenteni – a kézi beállítási lehetőség adott, így be lehet ezt lőni az ízlésünknek megfelelően. Nagyobb gond a sötét képeken az átmenetek sávosodása: mintha egy régi, agyontömörített DivX videót néznénk. Szerencsére ritkán jön elő, de amikor látszik, akkor zavaró lehet egyesek számára. A fényerővel és a gammával játszadozva be lehet lőni egy elfogadható szintet, de aki érzékeny erre, az mindig látni fogja. Gyorsan leszögezném: ez nem az AOC hibája, ez jellemző minden G-Sync monitorra (gregmerch Asusán is láttam). Ez ügyben az NVIDIA az, aki tudna tenni valamit, de egy monitor firmware-frissítés nem az a fajta mutatvány, ami otthon is elvégezhető (legalábbis a legtöbb esetben).
Mindent összegezve személy szerint én elégedett voltam az AOC Agon AG241QG-vel. A 165 Hz és a G-Sync megléte új távlatokat nyitott számomra a pörgősebb műfajok terén. A G-Sync modul hibája, a sötét képeken néha előforduló sávosodás az, ami leginkább a horrorjátékok rajongóit meggondolásra késztetheti. A másik probléma az ár: kb. 155 ezer forintért az ember elgondolkodik, mi fontosabb neki: a sebesség vagy a képminőség. A sebesség itt megvan, a képminőség kérdéses, mi fér bele. Ha csak játékra lesz, akkor alapjában véve nem kötünk rossz üzletet ezzel a kijelzővel.
