Ami a Ubisoftnak ősszel az Assassin’s Creed, az tavasszal a Far Cry. Mire gondolok? Egy milliós eladásokat produkáló sorozatra, amely szinte évről évre megjelenik, és ennek szépen fokozatosan meg is issza a levét. Még mindenki emlékezhet a 2010-es Assassin’s Creed 2-re, amely sokak szemében a sorozat egyik csúcspontja volt, valódi viszonyítási alap, amelyhez képest aztán apránként jött is a hanyatlás. A franciák végül belátták, hogy muszáj szünetre küldeni az orvgyilkosokat, és ez a pihenő jót is tett a szériának, amely megújult történettel és sok elemében megújult játékmenettel tért vissza tavalyelőtt. Ám úgy tűnik, hogy a kiadó nem tanult a leckéből. Amit anno elkövetett az Assassin’s Creeddel, azt most megismétli a Far Cry-jal...
A sorozat ugye a Crytek kezei közül indult, de a második résztől már a Ubisoft saját stúdiói dolgoztak rajta, és ez meg is látszott. Az ambíciók nagyon nagyok voltak a második résszel, talán túl nagyok is, mivel a sok érdekes ötlet végül nem nagyon állt össze jó játékká (milyen fura, ez a Crytek játékaira is jellemző...). Pár évre félre is tették a franchise-t, hogy aztán megszülethessen a már sokkal átgondoltabb Far Cry 3. Bár az alapok ugyanazok maradtak, mint a második rész esetében, sok feleslegesnek bizonyult részletet kivágtak belőle, helyettük kaptunk egy imádnivalóan őrült főgonoszt, és a pofás grafika mellé jól működő játékmenetet. Az emlékezetes főgonosz azóta a sorozat védjegyévé vált, majd’ minden epizód kapott egyet, bár ezek közül nem mindegyik volt olyan kiemelkedő forma. Ami viszont alig változott az évek során, az a játékmenet és a körítés. És ez a folyamat idén ért a tetőpontjára.
A folytatás előtt vessünk egy pillantást a tavalyi Far Cry 5-re! Ismét kaptunk egy elég jól kitalált ügyeletes őrültet, ezúttal egy szektavezető személyében. És kaptunk egy méretes, viszonylag változatos terepet kínáló játékteret Hope megyére keresztelve. Ez egyébként a sorozat történetében először az Amerikai Egyesült Államokban kapott helyet. Hogy a szekta lenyomásáról szóló történet végül hova futott ki, azt most nem taglalnám, a lényeg, hogy a Ubisoft idén újra visszatért Hope megyébe. Azonban mostanra minden megváltozott (csak épp a lényeg nem, de ezt mindjárt kifejtem). A Far Cry New Dawn nem tekinthető teljes értékű új epizódnak, nem is véletlen, hogy nem kapott számozást. A Blood Dragon és a Primal után ugyanis egy újabb spinoffhoz érkeztünk.
A Far Cry New Dawn története tehát ismét Hope megyében játszódik, csakhogy az egykor békés (aha, persze...) vidék elég jelentős változásokon ment keresztül. Történt ugyanis, hogy az égből vakító fényű tűzgolyók szálltak alá, majd becsapódva embertelen pusztulást hoztak a környékre. De ez nem csak Hope megyére érvényes, hanem az egész világra. Bekövetkezett a legrosszabb, amire már az FC5-ben is készülni lehetett: kitört a nukleáris háború. De a sztori nem is erről szól, hanem a következményekről. Ugrunk is mindjárt hat évet (nem kevés ez egy kicsit?!) a becsapódástól az időben, a megye lakói pedig újra felmerészkednek a bunkerekből a felszínre. Mire számít az ember, ha ledobták az otthonára az atomot? Nos, a legtöbb embernek jó eséllyel Csernobil és környéke jut eszébe, vagyis romok, rozsda és sugárfertőzés, amíg a szem ellát. De nem itt! Gyerekek, Hope megyének még soha nem volt olyan jó, mint most! Miután az emberek bevackolták magukat több méter vastag betonfalak közé, a természet visszavette az uralmat, a növények benőtték az épületeket, új állatfajok bukkantak fel, vagyis valóságos kis paradicsommá nőtte ki magát a környék. Hogy a sugárfertőzés hová lett, arról nem szól a fáma.
Szóval Hope megye lakói épp kezdik újra birtokba venni a vidéket, és lelkesen építgetni a kis kolóniájukat – stílusosan Prosperity, vagyis Jólét névre keresztelve –, amikor a horizonton vastag porfelhőt húzva maga után felbukkan egy rablóbanda. Ők a Highwaymen, vagyis az országúti fiúk. És lányok. Mert a bandában mindkét nem bőségesen képviseli magát, sőt, talán a hölgyek vannak többségben. Olyannyira, hogy a banda vezetői is nők, egészen pontosan egy ikerpár, konkrétan két színesbőrű nő. A Highwaymen valamire való motoros bandaként szépen le is tarolja a környéket, aki ellenszegült, gondolkodás nélkül kivégzik, elfoglalják az összes üzemanyag-lelőhelyet (értsd gyárakat, ipartelepeket, benzinkutakat) és befészkelik magukat Hope megyébe. És közben vallják: „ami a tied, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd”.
A megye eddig békés, most elnyomott lakóit csak egy távoli idegen és csapata mentheti meg a bajtól. Emberünket megelőzi a híre, hiszen bárhová is vetődött, ott segített a helyieknek újra beindítani az életüket. Kikiáltott hősünk vonaton érkezik Hope megyébe, ám ott elég hamar ki is derül, hogy nem ő fogja megváltani a világot. A vonatot megtámadják, emberünket pedig könnyedén nyakon csípik az ikrek. Mi, vagyis a játékosok az elfogott csapat egyik kapitányát alakítjuk, aki csak hajszál híján menekül meg a Highwaymen elől. És ezzel kezdetét veszi Hope megye újbóli felszabadítása. Bőven meséltem a sztoriról, de valójában csak az intrót foglaltam össze. Hogy innen merre indulunk, és hogyan alakul a megye, annak lakói, illetve a banda sorsa, azt mindenki maga döntheti el.
Sajnos a New Dawn sem játékmenet, sem grafika terén nem hozott túl sok újat. Az alapok lényegében teljesen megegyeznek az előző epizód(ok)ban megismertekkel. Vagyis a környéket kezdettől fogva teljesen szabadon bejárhatjuk akár gyalogosan, akár valamilyen járművel. Felszabadíthatjuk a banda által uralt helyőrségeket, ezzel értékes üzemanyaghoz juttatva a kolóniánkat. Van karakterfejlődés is, amely feloldható perkökben nyilvánul meg, illetve visszatért a fegyver- és eszközkészítés is. Most is van lehetőségünk társakat felbérelni magunk mellé, akik szerencsére egész jó hatékonysággal segítenek minket a harcok során. És viszonylag ritkán bukunk le miattuk, ha épp lopakodásra adjuk a fejünket. Más kérdés, hogy némelyikük csata közben rettentő artikulálatlanul üvölt, ami nagyon idegesítő tud lenni. A harcrendszer egyébként rendben van. A sima bandatagokat könnyedén leszedhetjük, a magasabban jegyzett katonákat viszont már nehezebb, míg az eliteket kifejezetten kemény dió. Szerencsére nem csak ők, de a fegyvereink is több szintet képviselnek, a legmagasabb szintű megépíthető fegyverek pedig egészen jó hatékonysággal működnek.
Azért akad egy-két újdonság is. Ilyen például főhadiszállásunk, amely a ténykedésünk függvényében szép lassan épül, fejlődik és terjeszkedik. Ez a már említett Prosperity, ahol egyébként ugyanazokat a kioszkokat találjuk, mint bármelyik másik már felszabadított helyőrségen. De valahogy mégis ez az otthonunk, ide térünk vissza a legsűrűbben, itt beszélhetünk a kolónia vezetőjével stb. Itt találjuk a kolónia pilótáját is, aki később bárhonnan kiment minket szükség esetén, illetve innen indulhatunk expedíciókra is. Ez talán a játék legérdekesebb újdonsága – pedig a fűrészkorongokat vető barkácspuska sem kutya. A lényeg, hogy a Hope megyén kívül eső – éppen ezért valamivel összetettebben kidolgozott, de jóval kisebb – helyszíneket fedezhetünk fel, ahol busás erőforrások várnak ránk. Persze ezek az expedíciók nem veszélytelenek.
A Far Cry New Dawn látványvilága is megér egy rövidke bekezdést, de sajnos nem azért, mert akkora átalakuláson ment keresztül az ötödik rész óta. Illetve de, pontosan azért. A grafika lényegében teljesen ugyanaz, ha az előző rész jól futott a gépeden, akkor ez is jól fog. Csakhogy ezzel a lila-rózsaszín-türkizkék-citromsárga világgal nekem nagyon nem sikerült megbarátkoznom. Már a Rage 2 első videóiban is feltűnő volt ez az újfajta megjelenítése a poszt-apokaliptikumnak. Oké, nem vágyom egy újabb Mad Max-es sivatagra, és a rengeteg színes virág nagyon jól mutat a mezőkön. De nekem valahogy ez túl... tarka. Mint egy tál M&M’s. Ez persze tök szubjektív vélemény, biztos van olyan, akinek könnybe lábad majd a szeme a gyönyörtől. Szóval ezt nem is tekintem negatívumnak, legfeljebb furcsának.
A Far Cry New Dawn kapcsán kijelenthető, hogy a franchise megérett a pihenőre. Mondom ezt azért, mert bár akad egy-két újdonság, de valójában az egész nem több, mint a Far Cry 5 itt-ott átvariált újrakiadása. És ez bizony kritika, még akkor is, ha egy spinoffról van szó. És már csak azért is, mert ez a tendencia már a harmadik rész óta megfigyelhető. Az alapok az elmúlt hét (!) évben alig változtak valamit, és sajnos érdemi kreatív előrelépésnek most sem látni nyomát. Milyen lenne a Far Cry 6, ha mondjuk 2020 márciusában érkezik? Tippelek: szabadon bejárható színes világ, helyőrségeket elfoglaló gonosz banda egy még gonoszabb őrült vezetővel, valamint fegyver- és járműbarkácsolás (ami valójában egyszerű vásárlást jelent, semmit többet). Szerintem ennél jobb folytatásra érdemes a sorozat, szóval megszavaznék neki egy legalább egy-két, de akár három-négy éves szünetet. Egyszer már nagyon bejött.
