Sokat gondolkodtam, hogyan kezdjem a Re-Legion bemutatását, mert vegyesek az érzéseim ezzel a cyberpunk RTS-sel kapcsolatban. Megpróbáltam szeretni, de nagyon megnehezítette a dolgomat. Ennek oka, hogy az Ice Code Games csapata nagyon jó ötletekkel frissítette fel a már-már kihalófélben lévő műfajt, de víziójukat technikai okok miatt nem tudták kivitelezni.
2184-ben, a távoli cyberpunk jövőben az óriáscégek kezében összpontosul minden hatalom, ők irányítják a világot, míg az egyszerű ember mélyszegénységben, cél nélkül tengődik a mocskos metropolisz neonfényű sikátoraiban. Elion önjelölt prófétaként magára veszi a feladatot, hogy a Gépisten igéjét hirdetve értelmet adjon az eltévelyedett szerencsétleneknek, hogy fel tudják venni a harcot az elnyomó elitréteggel szemben. Az egyjátékos kampány 9 pályáján keresztül irányíthatjuk Eliont, és építhetjük ki fanatikusokból álló szektánkat, vezethetünk be dogmákat, hogy forradalmunk sikerrel járjon. Sajnos jelenleg meg kell elégednünk ennyivel, ugyanis a játék sem multiplayer, sem skirmish módot nem tartalmaz, tehát ha valaki 10-12 óránál többet akar kifacsarni a programból, újra kell kezdenie a sztorit.
Szektánk megalapításának első lépéseként három különböző alapelv közül választhatunk, ami érvényben marad egész hadjáratunk során, és befolyásolja egységeink és prófétánk fejlesztéseit és képességeit. Az indie csapat ezzel próbálta a játékot újrajátszhatóvá tenni, hiszen minden úttal különböző stratégiai lehetőségek nyílnak meg előttünk. Például a cyberokkultisták a nyers erőben és a frontális támadásokban jeleskednek, míg a neuromisztikusok agyimplantátumok segítségével pszichotikus képességeiket fejlesztik tökélyre. Emellett a küldetések során többször kell RPG-szerű döntéseket hoznunk, és moralitásunk/amoralitásunk szintén hatással van követőinkre és képességeikre.
A tradicionális RTS-ektől eltérően, a Re-Legionben nincs lehetőségünk sem építkezni, sem egységeket gyártani. Prófétánkkal vagy prédikátorainkkal kell az utcákat járnunk, potenciális hívek után kutatva. A pályákon elszórt lakosságot megtérítve tudjuk seregünket bővíteni, mivel egyszerű követőinkből papokat, mesterlövészeket vagy akár fájdalomra éhes vallási fanatikusokat is képezhetünk. Bár seregünk a 100 főt is meghaladhatja, mivel nem gombnyomással gyártjuk harcosainkat, a játékosban mindig benne van a félelem, hogy az utánpótlás megakadhat, hiszen védtelen híveinket vagy térítőinket a portyázó ellenség bármikor levadászhatja, sőt az eretnekek maguk mellé is állíthatják őket.
Legfontosabb nyersanyagunk a cryptopénz, amit banképületek szervereire csatlakoztatott hackerekkel szerezhetünk, valamint a hit. Az „elhivatottság-rendszer” volt számomra a legérdekesebb játékmechanika, amit a Re-Legion bevezetett, mert tovább mélyítette az amúgy is komplex stratégiai játékot. Minden egységünk életerőcsíkja alatt van az aktuális „hit” pontszáma, azaz mennyire elkötelezett szektánk mellett. Minél magasabb ez az érték, annál hatékonyabban harcol az egység, és képességeit is ebből használhatja. Viszont ha alacsony, az ellenséges prédikátorok akár összecsapás közben ellenünk fordíthatják seregünket, mint az Age of Empires „wololo” papjai. Ha ez nem lenne elég, egységeink összesített hitéből tudunk további katonákat képezni, és fejlesztéseket vásárolni a pályán elfoglalható templomokban és fegyverboltokban. Hitünket imádkozással és prófétánk szentbeszédével tudjuk növelni, amire általában csata közben szükség is van, hogy ne lankadjon a harci morál. A Re-Legion elsősorban a tapasztaltabb RTS-rajongóknak tetszhet, mivel nagy hangsúlyt fektet követőink precíz és folyamatos mozgatására, a mikromenedzsmentre.
Szeretném itt befejezni tesztemet, és boldogan ajánlani mindenkinek az Ice Code Games alkotását, de az ordító hibákat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A grafika enyhén szólva is idejemúlt, a textúrák alacsony felbontásúak, sőt, néhány pályaelem úgy néz ki, mintha utolsó pillanatban, félkészen került volna a helyére. Ennek ellenére sikerült egy sötét cyberpunk atmoszférát megteremteni, amihez hozzájárul mind az autentikus egységdizájn, mind az elektronikus zenére skandáló nőkórus hipnotikus hangja. De a szinkronszínészek egyértelműen amatőrök, néhány karakter hangja egyszerűen fülsértő és idegesítő, még Elionhoz sem sikerült professzionális színészt felkérni.
A program ráadásul hemzseg a bugoktól. Többször előfordult, hogy cutscenek közben az ellenfél nem hagyta abba a támadást, és hőseim beszélgetés közben haltak meg. A játék instabil, a gyenge grafika ellenére is képes látszólag ok nélkül framerate-eséseket produkálni, és sokszor, ha mentést töltünk be, lefagy és kidob az asztalra.
De még mindig nem ez a legnagyobb probléma, hanem a borzasztóan buta MI. A kijelölt egységek sokszor nem reagálnak a parancsokra, vagy harc közben gondolnak egyet és abbahagyják a támadást, megállnak és hagyják magukat leüttetni, míg a gyógyítók előszeretettel rohannak az ellenség védvonala mögé, vagy csak simán elkószálnak a pálya másik végébe. A katonák folyamatosan megakadnak egymásban és más tereptárgyakban, amin csak ront a pályadizájn, mivel a szűk sikátorba betévedteknek esélyük sincs onnan kijutni.
A Re-Legion érdekes koncepción és játékmechanikákon alapszik, de az indie csapat technikai téren kevés volt a megvalósításhoz. A játékon látszik, hogy sietve adták ki, és bár megállás nélkül dolgoznak a javításokon, és a megjelenés óta eltelt bő hét alatt rengeteg bugot orvosoltak, még sok dolguk lesz a fejlesztőknek. Jelen állapotában nem tudom ajánlani a Re-Legiont, aki szemezett vele várjon még 1-2 hónapot, hogy a program olyan állapotba kerüljön, amit megérdemel, és reméljük addigra a skirmish mód is bekerül a játékba.
