Adva van egy 32 éves táblás taktikai játék, a Vérfoci, ami szerény véleményem szerint több számítógépes játék számára is ihletforrás lehetett volna, mint amennyinek valójában lett. 1995-ben, 2009-ben (PC-n, majd 2010-ben Xbox 360-on) és 2015-ben jelentek meg a hivatalosan licencelt játékok, emellett 2004-ben a Chaos League jött még ki, amely szorosan a Blood Bowlhoz köthető (a feljesztő Cyanide Studiost előbb beperelte a Vérfocit fejlesztő és kiadó Games Workshop, majd megegyeztek, hogy a franciák készíthetik el a modern videojátékos átiratot: ezek lettek a már említett 2009-es és 2015-ös játékok). Emellett a Speedball sorozat volt még az a The Bitmap Brotherstől, ami valamelyest hasonlított az erőszakos amerikai focira (1988-ban és 1990-ben jelent meg az eredeti két rész, utóbbi kapott egy HD remake-et 2013-ban); illetve az Electronic Arts is bepróbálkozott egy jobban „vérfocis” cuccal 1993-ban, ez volt a Mutant League Football. Ennek a játéknak a designere volt Michael Mendheim, aki modernizálva akarta újra elkészíteni művét, és bár az első Kickstarter-kampánya elbukott, második nekifutásra csak sikerült összehozni és kiadni a Mutant Football League-et még 2017 végén PC-re, és 2018 elején Xbox One-ra és PlayStation 4-re – aztán pedig Switchre. E platformon kicsit kalandosra sikerült a publikálás, ugyanis az USÁ-ban már október óta elérhető a játék, itt Európában viszont csak most februárban sikerült végre kiadni. És hogy megérte-e a várakozást?
Mielőtt erre rátérnék, álljon itt egy kis ismertető arról, miben más a Vérfoci/Mutant Football League, mint az amerikai foci. A klasszikus amerikai focihoz talán pont a MFL áll közelebb, ugyanis a pontozás (touchdown, goal) és amúgy a szabályok gyakorlatilag egy az egyben lettek átemelve. A turpisság ott kezdődik, hogy nem emberek játsszák ezt a sportot, hanem démonok, csontvázak, mutánsok, vérfarkasok, ilyesmik – látható, hogy nem épp egy balett-társulat szelídségével megáldott egyénekről van szó, sőt: hajlamosak piszkos eszközökhöz is folyamodni a meccs során. Az, hogy a földön fekvő sporttársat durván megrugdossák, még a legcsekélyebb huncutságnak számít. Bármikor előkerülhet egy láncfűrész vagy egy puska annak érdekében, hogy a pályán némi teret nyisson a labdának az adott csapat – simán benne van, még a bíró is elnézi, ha lefizetik (és a másik csapat nem veri agyon a sporit). A stadionok sem épp hétköznapi helyszínek: az egyiken pár körfűrészt járatnak keresztbe a pályán, esetleg alá van aknázva, netán izzó lávába eshet az óvatlan focista. Nem hiszem, hogy van olyan meccs, ahol akadna olyan csapat, amelyik teljes létszámmal tudja befejezni a küzdelmet…
Örömhír, hogy kedvenc hibrid konzolunkon a fullextrás Dynasty Edition debütált, azaz itt már helyből megkapjuk a Dynasty játékmódot, amely tulajdonképpen a menedzser módot takarja. Kicsit bővebben kifejtve: kiválasztjuk a nekünk szimpatikus csapatot (ha figyelmesek vagyunk, akkor egy gombnyomással azért a statisztikáit is ellenőrizhetjük a nagy összeborulás előtt), és aztán hajrá, rajtunk múlnak nem csak a meccsek, de a meccsek közötti ápolások, feltámasztások gondja, új játékosokra vadászat, ilyesmik. Emellett persze adva vannak a (tágabb értelemben vett) hasonló stílusú sportjátékoknál megszokott játékmódok, azaz az egy meccs – bajnokság – multi – gyakorlás kvartett a rendelkezésünkre áll. Van egy gyakorlótábor is, ahol az irányítás alapjait magyarázza el nekünk az erős amerikai akcentussal beszélő kommentátor – de ennél egy centivel se többet, ergo elég sok mindenre nekünk kell menet közben rájönnünk (de fogalmazhatunk úgy is, hogy nem veszi el tőlünk a felfedezés örömét). Ez nem baj, ha az amerikai fociban legalább kicsit jártas játékosról van szó, de a teljesen kezdők számára riasztó lehet. És ha már a multi szóba került: egy gépen egyszerre négyen is tolhatjuk, egy fél Joy-Con elég egy játékosnak; online viszont két játékos tudja összemérni tudását és szerencséjét.
Ahol némi panasz érheti a ház elejét, az a Mutant Football League nehézsége. Még kezdő szinten is elég könnyen kikaphatunk, ha annyival gyengébb csapatot választunk, de a meccsek közbeni szívózás (értsd: csapattagjaink módszeres mészárlása) sem sokat segít. Persze elméletileg nekünk is megvannak ezen lehetőségeink, de amíg bele nem rázódunk, eléggé foghíjas csapattal fogunk tudni a negyedik negyedre felállni – főleg Dynasty módban lehet ez elképesztően frusztráló. Mondjuk ha választanom kéne, talán még mindig inkább ez, mint a Blood Bowl 2 cinkelt kockái (amik persze nem nekünk vannak cinkelve, mint anno megállapítottam). A taktikánkat mindig jól át kell gondoljuk, hogy aztán a veszteségeink miatt újragondoljuk – kicsit frusztráló tud lenni, de hát a Dark Souls szivatásait is sokan élvezik. ;-)
A körítés Switches mércével nézve nem rossz. Kicsit ugyan recések azok a poligonok, meg a pálya textúrái is lehetnének élesebbek, de összességében véve megsüvegelendőnek tartom, mit sikerül kihozni ebből a vasból (néhány képet mellékeltem a PC-s verzióból is összehasonlítási alapnak). És nem is fut rosszul: megakadást, röccenést még handheld módban se tapasztaltam, az irányítás is kellően reszponzív (még az alap Joy-Conokkal is).
Így hát a cikk eleji kérdést megválaszolva: igen, megérte várni rá, több okból is. Egyfelől hiába kapható már 1000-nél is több játék az eShopban, sportjátékokból meglepően kevés van. Ezen a platformon mindenképp hiánypótló a Mutant Football League – de a többin is ritka kincsnek számít, ha a kínálatot nézzük. A nehézsége, illetve a kicsit „egyből a mélyvízbe” mentalitása miatt nem biztos, hogy bárki felhőtlen mosollyal az arcán állna fel előle az első meccs után, de aki kitartó és szereti a kihívásokat (no és az amerikai focit és/vagy a Vérfocit), azok szerintem nem fognak csalódni.
