Sétaszimulátorokból annyi van, mint égen a csillag, ami nem feltétlenül kéne, hogy baj legyen, de sokszor az az érzésem támad, hogy a kedves fejlesztők nem erőltetik meg magukat, és megelégszenek a stílus által nyújtott csekélyke alapokkal. A Valley esetében erről szó sincsen, mert bár elsőre úgy fest, hogy megint fel-alá fogunk slattyogni festői tájakon, de hamar a tudtunkra adja a játék, hogy itt bizony többről van szó.
A PC-k és izmosabb konzolok után (amelyekre már 2016-ban megjelent), végre a Nintendo Switch tulajok is lecsaphatnak a Valley-re. És igen, „végre”, ugyanis egy szuper jó, hangulatos és ötletes kis játékról beszélünk.
Kalandorunk az Élet Magját kutatva felfedezőútra indul egy elhagyatott, gyönyörű festői helyre, amelyet a kanadai Sziklás-hegység ihletett. Azonban amit itt talál, felülmúlja a legvadabb elképzeléseit is. Második világháborús kutatóbázisok, mitikus lények és egy szuperképességeket adó exoskeleton vár ránk, amelynek a segítségével akár adhatunk, de el is vehetünk életet. Izgalmasan hangzik, ugye?
A L.E.A.F (Leap Effortlessly though Air Functionality) nevű „ruhával” képesek leszünk első körben magasra ugrani, valamint gyorsan futni. Az első elhalálozásunknál pedig felfedezzük, hogy a készülék visszaadja életünket, de ennek a körülöttünk lévő fák látják kárát, ugyanis elszívjuk tőlük az életet. Az exoskeleton segítségével visszaadhatjuk nekik, de az úton elhullott őzikékbe is életet lehelhetünk. Ennek azonban ára van: szépen fogyatkozik tőle a páncél energiája. Visszatölteni persze van lehetőségünk, energiagömbök gyűjtögetésével vagy más élőlények életének elszívásával. Később aztán komplett tartályokból is tudunk energiát kinyerni.
Az úton talált felszerelésdarabokkal fejleszteni is tudjuk ruhánkat. Dupla ugrás, falon futás, csáklyázás a lengedezéshez és egyéb hasonló nyalánkságokkal újulhatunk. Ügyesen megoldották a különböző pályaszakaszokat, élvezetes használni ezeket a képességeket. Testpáncélunk fizikája is remek, érezni, hogy egy monstrumban vagyunk. Az olyan apróságok, mint a különböző talajfelületeken való mászkálás és a magaslatokból való aláhullás utáni becsapódások mind pompásan lettek kivitelezve. Dombról megindulva nem gyenge sebességre is fel tudunk gyorsulni, csak úgy szelve a tájat. A helyszínek szép nagyok, és tele vannak rejtett ládákkal, eldugott részekkel. Ha valaki szereti a felfedezést, itt megtalálja számításait. A felélesztett fák akár makkot is adhatnak, ezek gyűjtögetésével és felajánlásával szintén új helyszínek nyílhatnak meg.
A táj gyönyörű, elég sokat ki tudtak préselni a kis Switchből. A földalatti vájatok vagy zártabb üzemek épp oly hangulatosak, mint a hatalmas, nyílt terek. A vizuális körítésnek viszont sajnos a képfrissítés látta kárát. Amúgy jó lenne a kezelhetősége, de néha annyira leesik az fps-szám, hogy közel irányíthatatlan lesz a Valley tőle. Ha pedig csak Switchetek van, akkor ne nézzétek meg a nagygépes verziókat se, mert akkor hirtelen a grafika sem fog szépnek tűnni...
A zenék és hangeffektek első osztályúak, szuper hangulatot kölcsönözve a Valley-nak. Ahogyan haladunk előre, egyre több ellenfélbe, különleges lényekbe botlunk majd, de mivel a harc pofon egyszerű, nem fognak nagy kihívást jelenteni.
A képfrissítési probléma mellett negatívumként még a rövid játékidőt tudnám felhozni. Ha nem vagyunk oda a felfedezésért, akkor három óra alatt is végezhetünk vele. Ellenben, ha szeretsz mindent alaposan átfésülni és begyűjteni, valamint csodálkozni a gyönyörű tájban, úgy akár 10-11 órádba is kerülhet a kaland.
Én csak ajánlani tudom a Valley-t. Hangulatos, ötletes, és felfedezésre késztető játékmenete mellett még érdekes is, nem kevés háttérinfóval ellátva. Inkább egy régivonalas kalandjátékra emlékeztet, ami nagyon jól áll neki.
