Amennyire kézenfekvő lenne a nyílt világú túlélőhorror műfaja, mint a horrorjátékok evolúciójának következő lépése, annyi félkész, kiábrándító fércmunka került az utóbbi évek során a polcokra. Egy kézen meg lehet számolni az élvezetes, jól eltalált darabokat, a THQ Nordic új próbálkozása, a Fade to Silence mégis felkeltette az érdeklődésemet. Az első előzetesek után ugyanis úgy tűnt, mintha a State of Decay zombikkal borított őszi táját kicserélték volna egy jégbe fagyott posztapokaliptikus rémálomra, amelyben a John Carpenter-féle Dolog közeli rokona(i) irtották ki az emberi fajt.

Az önmagából szó szerint alaposan kiforgatott hordával, és az azt irányító, Eclipse névre keresztelt démoni kaptártudattal szemben áll Ash, a túlélők karizmatikus, ám elátkozott vezetője, aki arra kárhoztatott, hogy misztikus kapcsolat kösse az Eclipse-szel. Az Eclipse egyrészt figyeli és cinikusan kommentálja Ash kétségbeesett próbálkozásait a túlélés és lánya védelme érdekében, másrészt amíg a köztük levő kapocs él, Ashnek lehetősége van reinkarnálódni, és újra felvenni a harcot a természetfeletti, vörös csápok és indák formájában manifesztálódó gonosszal.

Az, hogy pontosan hány ilyen lehetőségünk van, erősen függ az induláskor választott játékmódtól. A Fade to Silence kétfajta végigjátszást kínál: az Exploration módot, amelyben az ellenfelek gyengébbek, a kíméletlen időjárás kevésbé súlyosan érinti Asht, főhősünk reinkarnálódásainak száma pedig korlátlan, míg a Survival módban jóval kíméletlenebb körülmények mellett mindössze öt nekifutásunk van, mielőtt Ash elbukik az Eclipse-szel szemben. A túlélés pedig közel sem egyszerű feladat. Nemcsak a kifacsart, gyomorforgató lények vadásznak ránk, de olyan triviálisnak tűnő problémákkal szemben is helyt kell állnunk, mint a hideg vagy az éhség. Ezek ráadásul nem csak Asht érintik, aki minél tovább halasztja a melegedést és táplálkozást, annál könnyebben elhalálozik a havas pusztaságban. Tevékenységeink során fokozatosan gyűjtögethetjük a követőket, akik beköltöznek táborunkba, és segítenek nyersanyagokat gyűjtögetni, fejlettebb felszereléseket gyártani vagy új crafting recepteket tanítani Ashnek, viszont szállásra, védelemre, ételre és pihenésre is szükségük van, különben táborunk morálja rohamos csökkenésnek indul.

A gyűjtögetés és építkezés, a tábor fejlesztése pedig elengedhetetlen az Eclipse elleni harcban. Amint elég messzire merészkedünk táborunktól, hamarosan olyan erős lényekkel és olyan elviselheteten időjárási viszonyokkal kerülünk szembe, amelyek ellen az egyetlen hatékony fegyver a folyamatos taktika. Nyersanyaglelőhelyeket és táboron kívüli menedékeket kell elfoglalnunk, lootot gyűjtenünk, az Eclipse jelenlétét biztosító fészkeket kiirtanunk, felszerelésünket folyamatos fejleszteni, majd a fertőzött kristályok köré épített helyőrségeket megtisztítani és felszabadítani. A Fade to Silence még Exploration módban is igen komoly kihívást nyújt, miközben folyamatosan adagolja az új elemeket, hol könnyítéseket, hol újfajta kihívásokat, ami egy izgalmas, gyakran idegfeszítő és üdítően egyedi atmoszférájú játékot eredményez. Külön elismerést érdemel a játék látványvilága – a túlélésért folytatott elkeseredett harc ellenére gyakran nem tudtam megállni, hogy ne gyönyörködjem egy hóviharban vagy napfelkeltében.

Ugyanakkor a jó játékhoz nem elég a szép látvány, sem a jó ötletek – letisztultságot, kifinomultságot igényel, jól megtervezett, átgondolt játékmenetet, különösen egy olyan komplex túlélőhorror, mint a Fade to Silence. És ez az a pont, ahol a Black Forest Games csapatán sajnos látványosan túlnőtt az általuk megálmodott mestermű koncepciója.

A legnagyobb probléma pont a legkézenfekvőbb: a játék függetlenül attól, hogy milyen módban indítjuk el, irgalmatlan kevés támpontot ad ahhoz, mit hogyan kell kezelnünk, ellenben könyörtelenül számon kéri, és már a korai szakaszban elvárja a játékelemek mesteri használatát. Kedvelem a kihívást, szeretem a Souls típusú játékokat és a roguelite műfajt is, amelyek megkövetelik, hogy a játékos a hibáiból tanuljon, és minden próbálkozással ügyesebb legyen. Ám a Fade to Silence esetében igenis örültem volna legalább egy opcionálisan kiválasztható tutorial módnak, amelynek szerepét az első tíz percben felvillanó tippek, majd a menüből elérhető „túlélési kézikönyv” veszi át – nem túl sok sikerrel. Ha egy játékhoz online fórumokon kell kikeresnem, hogy olyan alapvető elemek, mint például a beharangozott online kétjátékos co-op hogyan működnek, szerintem nem túlzás azt állítanom, hogy problémák vannak. (Ami pedig a multit illeti, csak úgy működik, hogy a steames barátlistádról meginvitálsz valakit, akinek szintén megvan a játék, hogy vegye át az egyik követőd irányítását.)

Kézenfekvő lenne, hogy előbb Exploration módban beletanulj a játékelemekbe, majd csak ezután válts át a Survivalre, de ez sem igazán életképes, mivel a fejlesztők döntése szerint a Survival az, „amire ezt a játékot kihegyezték”, így az Exploration mód tartalmilag erősen korlátozott (sem achievementek, sem a gyűjtögethető, majd reinkarnálódáskor aktiválható, a következő nekifutást könnyítő bónuszok nem elérhetőek), ráadásul a Fade to Silence mindössze egyetlen save slotot kínál – ha játékmódot váltanál, elbuksz mindent, amit addig elértél.

És még ha sikeresen bele is tanultál a játékelemekbe, kiismerted az ellenfeleket és a túlélés alapjait, egy extra nehezítő elemként ezek nem mindig működnek úgy, ahogy kellene. Ash irányításában például megfigyelhető egy kis késleltetés, amely főleg a későbbi, keményebb ellenfelek elleni harcokat teszi indokolatlanul nehézzé, de a követőkkel kapcsolatban is számtalanszor tapasztaltam, hogy hiába osztottam ki nekik világos feladatot, azt az első adandó alkalommal felülírták. Még a bázis menedzselése is macerásabb a kelleténél, ha például építkezni szeretnénk, vagy jobban elmélyedni a menedzselésében, azt nem tehetjük meg a térkép bármely pontjáról, muszáj visszatérnünk otthonunkba, ez pedig még a kristályok közötti teleportálás megjelenését követően is néha túl időigényes folyamat.

Ezek az elemek pedig sajnos nem csak a játék elején, de még órákkal később is ugyanolyan zavaróak, frusztrálóak voltak. A Fade to Silence-ben hatalmas a potenciál, gyönyörű a látvány, fantasztikus a koncepció – de a fejlesztők és a kiadó helyében még vártam volna egy kicsit, legalább néhány hónapot az Early Accessből kilépéssel. Érdeklődők tegyenek vele egy próbát, mert a problémák ellenére tagadhatatlan, hogy amikor összeáll és működik a koncepció, hihetetlenül gazdag, az inspirációk iránt rajongók számára egyszerűen frenetikus játékélményt nyújt – de még bőven van hová fejlődnie a megjelenést követő hónapok során. Remélem, a készítők sikerrel járnak majd.

Ami a kritikából kimaradt:
A játék tesztelése során még rakatnyi hibába futottam bele, amelyeket nem említettem a tesztben, mert a készítők a tesztpéldány mellé adott útmutatóban külön kiemelték ezeket, miszerint tudnak róla, és a megjelenésre egy méretes javítással igyekeznek orvosolni valamennyit. Hogy a cikk megjelenhessen az embargó lejártakor, már nem volt alkalmam ellenőrizni ennek hitelességét, ám tény, hogy nem sok olyan optimalizálatlan, instabil játékkal volt dolgom az utóbbi időben, mint a Fade to Silence. A rendszeres lassulások, teljesítményzuhanások, lassú töltések, terepelemekbe olvadó NPC-k mellett az összeomlások és kifagyások is gyakori események voltak a teszt során. Őszintén remélem, hogy a végleges változat megjelenésekor már valóban hírük-hamvuk sem lesz, de ennek tudatában szavazzatok neki bizalmat az első napokban.