Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Imperator: Rome

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

Az Europa Universalis: Rome után ismét a rómaiakhoz tért vissza a kiadó.

2019.05.17. 11:27 | szerző: TheHolyOne | Ismertető/teszt

„Once were gods who walked upon the earth –
Once was truth...
Once were Romans

Egyeseknek talán újdonság lesz, de az Imperator: Rome nem az első Paradox grand strategy, amely az ókori Róma idejében játszódik. A már több mint tíz éves Europa Universalis: Rome valahol félúton volt a Crusader Kings és a címadó Europa Universalis sorozat között, persze nem kronológiailag, hanem játékmenetben: egyszerre próbált országmenedzselős (EU) és karakterközpontú (CK) lenni. A játék finoman szólva sem volt a stúdió legnagyobb dobása, jómagam sem játszottam vele túl sokat, főleg a többi játékukhoz képest. Az Imperator: Rome pedig röviden összefoglalva az EU: Rome új motorral.

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

A motoron kívül teljesen új még a térkép, ami a Hearts of Iron sorozatot leszámítva talán a legnagyobb és legrészletesebb. Magába foglalja Európát és egész Indiát, meg mindazt, ami közöttük van. Kevesebb terület játszható benne, mint a Crusader Kings II-ben, de az jóval részletesebb. A legkisebb egység a város, ez a hagyományos értelemben vett tartomány, amelyen az egységek közlekednek. Több város alkot egy provinciát, ami a területért vívott háborúk alapja, a kereskedelemben van szerepe, illetve provinciánként lehet beállítani, hogy a kormányzó mire fókuszáljon (térítés, kereskedelem stb.). Több provinciából áll egy régió, aminek tulajdonképpen csak annyi szerepe van, hogy egy kormányzót kell az élére állítani, aki a provinciákat igazgatja. A térkép grafikailag is a stúdió eddigi legszebb munkája, kár hogy a fog of wart szó szerint ködnek értelmezték, így egy szürke fátyol borít mindent, amitől az egész fakónak és színtelennek tűnik. Szerencsére már van egy mod, amely orvosolja ezt a problémát. (A cikk írásához semmilyen modot nem használtam.)

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

Minden város lakossága négy osztályra oszlik. Legalul vannak a rabszolgák, akik adójövedelmet jelentenek, vannak a szabadok, ők adják a hadsereg emberanyagát. Legfelül pedig a polgárok (vagyis előkelők) vannak, ők kereskedelmi bevételt és kutatási pontokat termelnek. A törzsi lakosok pedig egyszerre termelnek adót és manpowert, viszont csak alacsony fejlettségű területen érzik jól magukat, így érdemes minél hamarabb megszabadulni tőlük. A társadalmi mobilitást rábízhatjuk a kormányzóra, vagy végezhetjük manuálisan, ami gyorsabb, viszont őrült nagy mikromenedzseléssel jár, különösen egy nagyobb ország esetében és a játék elején, amikor megpróbáljuk belőni a megfelelő arányokat.

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

A játékmenet egyébként teljesen olyan, mint egy Europa Universalis játék esetében (elsősorban azért a IV-re gondolok). Aktuális uralkodónk tulajdonságai különböző pontokat generálnak (military, civic stb), amelyeket különböző akciókra költhetünk el. Ilyen pontokba kerül a legtöbb diplomáciai vagy katonai tevékenység, vagy a lakosok áttelepítése egyik városból a másikba. A játék karakterközpontú része feature-ök hiányában kicsit a háttérbe szorult. Uralkodóként nincs beleszólásom, nemhogy az utódom neveltetésébe, de még az elnevezésébe sem. Ráadásul az uralkodói számok is csak a következő patchben érkeznek majd, ami végképp apróságnak tűnhet, azonban rendkívül fontos ahhoz, hogy az ember bele tudja magát élni magát, hogy egy karaktert, egy családot játszik, mint a Crusader Kingsben. Mert jelenleg az egyes karakterek nem többek, mint négy random szám.

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

Másik nagy gond, hogy háborúzáson kívül nem nagyon van mit csinálni. Az ember vagy a lakosságot mikromenedzseli, vagy várja, hogy ketyegjenek a (civic) pontok, hogy a technológiai szintlépésekkel elérhető újabb és újabb találmányokra (invention) költse, ami ha nem egy nagyobb, távolabbi cél érdekében történik, hamar unalmassá válhat. Amúgy marad a háború, ami önmagában rengeteg mikromenedzselés. A sok város miatt óhatatlanul sok a gyéren lakott terület, ahol egyből beüt az attrition, ha egy minimálisan is ütőképes hadsereget akarunk mozgatni, így könnyen el lehet veszíteni a manpower tartalék akár felét is, csak amíg felvonolunk a hadszíntérre. Vagy szétszedjük a seregeket kisebb egységekre, azokat mozgatjuk attrition nélkül, és a hadszíntéren újraegyesítjük őket, ami még több mikromenedzselés. Tudom, hogy a seregeket rá lehet bízni az MI-re, hogy önállóan működjenek (például lázadók levadászása), de miért tenne ilyet bárki, amikor kicsit is kiélezett a helyzet és egyébként sincs semmi mást csinálni. Egyszer próbáltam MI-re bízni egy sereget, amikor egy lázadás során, erődök híján több elszórt területet elfoglaltak a lázadók. Reméltem, hogy majd szépen visszafoglalják, csakhogy ekkor a hűbéruram is egy háborúba keveredett, és ha az MI-n múlt volna, szépen elgyalogoltak volna a világ másik végére.

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

Alapvetően az az érzésem az Imperator: Rome-mal kapcsolatban, hogy a stúdiónak kellett egy lényegében működőképes verzió, amit meg tudnak jelentetni, és amire a jövőben építkezni tudnak. Félreértés ne essék, az Imperator teljes egészében jól működő játék, csak hiányzik belőle a „mélység”. Például minden vallás ugyanúgy működik a játékban. Időnként valláspontokat költhetünk egy bizonyos bónuszért (több adó, manpower stb.), a különbség a vallások között viszont csak kozmetikai (milyen isten neve van kiírva), a bónuszok ugyanazok. Ezt az érzésemet tovább erősíti, hogy a játékban jelenleg lévő, EU játékokból jól ismert -3-tól +3-ig terjedő stabilitás skálát a következő 1.1-es patchben le fogják cserélni egy 0-100-ig terjedő dinamikus skálára.

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

Az Imperator: Rome tehát jelen állapotában olyan, mintha egy könyvet rövidítve olvasnánk. Teljesen világos, hogy miről szól, mi volt a szerző szándéka, azonban a teljes élményhez el kell olvasni az egész művet, ami jelen esetben, Paradox módon (hehe), még csak íródik. Csakhogy a befejezésére itt sokkal nagyobb az esély, mint például az Anthem esetében. ■

Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól
Imperator: Rome teszt – Antik grand strategy a ParadoxtólImperator: Rome teszt – Antik grand strategy a ParadoxtólImperator: Rome teszt – Antik grand strategy a Paradoxtól

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

értékelés

Imperator: Rome

Pozitívumok
  • Nagy és részletes térkép
Negatívumok
  • Sok mikromenedzselés
  • Időnként egysíkú játékmenet
Imperator: Rome
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Imperator: Rome

hozzászólások (8)

stero
stero 2019.05.19. 10:14
Köszi. A cikket még nem volt időm elolvasni szóval azt nem láttam, hogy ez a rész speciel pont le van butítva, de végre van ilyen is. Anno a civilization-t is az 5össel tudtam elkezdeni mert az volt kellőképp lebutítva. Most már persze menne a régebbi is simán. Ez a learning curve lenne jo a paradox játékainál. Paradox neve alatt futott még anno a knights of honor, na azt mennyire imádtam úristen. Sajnálom, hogy nem folytatták.
Wing
Wing 2019.05.21. 12:55
Szerintem egyetlen Paradox-játéknál sem érdemes elkapkodni a vásárlást. A DLC-k és a free patchek iszonyat sokat dobnak a játékon (és a mélységen), elég csak a CK2-re gondolni vagy az EU4-re - az alapjáték kifejezetten butának tűnik ahhoz képest, hogy mivé nőtte ki magát mind a kettő. Vagy akár a HoI: hiába van kint a 4 már meglehetősen régóta, sokan még mindig a HoI3-ra esküsznek.

Jó lesz ez, időt kell adni neki, én mindenesetre nagyon örülök, hogy végre visszanyúltak a rómaiakhoz, egy-két év múlva be is fogok ruházni rá, addig CK2 :)
Krieger
Krieger 2019.05.21. 21:25
Abban biztos vagyok hogy jó lesz ez is ahogy az összes többi is. Általában én is egy két évvel később szoktam megvenni, de most kivételt teszek mert nem akarok nagyon lemaradni az achievmentekkel :)
Noggle
Noggle 2019.05.22. 23:38
:-D
Tény, hogy a paradox játékok nem rosszak. Az sem vita kérdése, hogy a DLC-k sokat dobnak rajta.
Na de az árcédula?
Csak CK2 esetén simán ki lehet dobni akár 150-200 eurót. És ekkor már egészen kinőtte magát.
Krieger
Krieger 2019.05.23. 07:38
Akciókat érdemes megvarni. Ha osszeadod akkor egyben tényleg soknak tűnik, de ha elosztod a jatekorak számával akkor már bagatel. Nekem megvan a teljes ck2, eu4, hoi4 és stellaris. Együtt több mint 4000(négyezer) órám van bennük. Teljes mértékben megért minden forintot
ajánlott olvasnivaló