Egy nagyon érdekes koncepciójú játékot kaptunk kipróbálásra a Serious Sim lengyel fejlesztőcsapattól. A Radio Commander alapból nem lenne más, mint egy pofon egyszerű kis stratégiai játék a vietnámi háború idejébe helyezve. Azonban egyetlen ötlettel teljesen egyedi lett: itt ugyanis egy vaktérképet kapunk, és csak hang útján (azaz rádión keresztül) nyerhetünk ki információt, amit aztán berajzolhatunk a térképre – ha elhisszük. Ugyanis nem minden kapott információ helyes, és nekünk kell döntenünk, hogy minek adunk hitelt, és mi az amit még lecsekkolunk például egy másik egységgel is.
A fog of war, azaz amikor csak azokat az ellenséges egységeket láthatjuk egy stratégiai játékban, amit valamelyik egységünk is lát, teljesen általános ma már. Azonban az ritka, ha az ellenséget helytelenül jeleníti meg a térkép (mert például félreértelmezte egy helyi parancsnok, amit egy épület mögül hallott). Olyan játékkal pedig eddig még nem találkoztam, ahol a saját egységek sem pontosan azt mutatják, ahol és ahogy vannak. A Radio Commanderben azonban mindez így van: a saját egységeket jelölő ikonok sem maguktól mozognak, hanem nekünk kell a térképen elhelyezni oda, ahova magukat jelentik, vagy miután mi kérdezünk rá, hogy mi a helyzetük.
Parancsot sem úgy adunk, hogy a kis ikonokat arrébbhúzzuk, vagy a térképre bökünk, hanem rádión keresztül: egy menürendszerszerű szöveges felületen. Ez mondjuk elég nehézkes (bár bele lehet jönni), azonban a készítők igazából nem is úgy tervezték, hogy a játékos ezt a menüt használja, hanem hogy a mikrofon segítségével valóban szövegesen adjon parancsokat. Ezt a hangvezérelt módot mondjuk nem mertem kipróbáni, mert olyan rossz a kiejtésem, hogy nekem az „OK Google”-t sem ismeri fel a telefonom... De profibb kiejtéssel biztos élvezetesebben lehet irányítani a programot. Miután pedig megszoktam, engem a menürendszer sem zavart, ellenben nagyon tetszett ez az újfajta megoldás az egységek irányítására, hogy nem klikkelgetéssel a térképen irányítunk.
Azt nem tudom, hogy a végső változatban milyen küldetések lesznek, de az előzeteshez kapott példányban pofon egyszerű helyzetek voltak, kevés egységgel. Ha ugyanezt egy klasszikus stratégiai játékban kapjuk, akkor az irtó unalmas lenne. Azonban itt az új irányítás- és észlelésmechanikának köszönhetően izgalmas és élvezetes még ezeknek az egyszerűbb küldetéseknek is a végigvitele. Hab a tortán, hogy mindezt a vietnámos filmek hangulatába ágyazták. Mi magunk el sem hagyjuk a jól védett bázist, de miközben játszunk, mellettünk szállnak fel a helikopterek vagy indul be a tüzérségi tűz. Nyugalmasabb pillanatokban meg szól a Fortunate Son a másik rádióból.
