Tudtátok, hogy már a ’60-as években is volt tengeralattjáró-szimulátor? Igen, én is a wikin néztem utána, de ettől még tényleg volt ilyen. És kapaszkodjatok meg, Sega-Namco koprodukcióban készült. Na, akkor most ugorjunk néhány évtizedet, mondjuk egészen a ’80-as, ’90-es évekig. Ekkor volt ugyanis a tengeralattjáró-szimulátorok aranykora. Készített ilyet az Electronic Arts, a NovaLogic és a Sierra is. Majd a 2000-es években egy picit háttérbe szorult téma, amelyet néhány egyéb (jobb-rosszabb) próbálkozás mellett csak a Ubisoft által megvásárolt és továbbvitt Silent Hunter széria képviselt, de az is megállt az ötödik résznél közel egy évtizede. Most azonban újra felkavarhatja egy-egy periszkóp az állóvizet, ugyanis egyfelől március óta elérhető a klasszikus Wolfpack multiplayer remake-jének korai változata (és imádják a játékosok), valamint a PlayWay kiadó és a Deep Water Studio jóvoltából készül a UBOAT is. Utóbbi is a Steam early access dokkjában csücsül, én pedig elcsentem, hogy menjek vele egy próbakört.
A UBOAT fejlesztőit valószínűleg az a motiváció hajtja előre, hogy minden olyat belepakoljanak a játékba, ami szerintük a többi játékból kimaradt, és amitől kiemelkedhet majd a nem túl sűrű tömegből. Éppen ezért kapunk itt mindent. Van FPS-nézet, amit ráadásul a legénység bármely tagjára ráhúzhatunk. Aztán kapunk egészen pofás grafikát (legalábbis amíg kívülről nézegetjük a hajónkat, de erről majd pár bekezdéssel lejjebb). A szimulációjelleg is rendben megvan, mert piszok sok részletre kell figyelnünk. De ezekre a készítők még rádobtak két lapáttal. Az első a stratégiai irányba cibálja picit a játékot, míg a második a szerepjátékok felé taszigálja. A stratégiai vonalat (bevallom, az első képeken és videókon épp ez fogott meg a játékban) egy oldalnézetes menedzsmentmód képviseli. Ilyenkor hajónk metszetét láthatjuk oldalról, benne a különböző helyiségekkel, és az azokban épp ténykedő legénységgel. Itt rendelhetjük az egyes munkaállomásokhoz a tiszteket és matrózokat, itt követhetjük nyomon a hajó állapotát és sérüléseit, illetve szükség esetén itt kapcsolhatjuk le az egyes helyiségeket, állomásokat is. Egészen közelre is zoomolhatunk, hogy alaposan szemügyre vegyük a belső tereket. Néha egyébként az elbújva lustálkodó matrózokat is kiszúrhatjuk így, akiket ilyenkor büntetésképp latrinát pucolni küldünk.
A szerepjátékos vonalat pedig a hajó fejleszthetősége, illetve a legénység adja. Ahogy egyre több küldetést teljesítünk velük, úgy nő azok sikeressége esetén a mi kapitányi reputációnk is a legénység körében. A dokkokban több küldetést is el lehet vállalni, illetve itt látogathatjuk meg a raktárost, az admirálist vagy épp a szerelőcsarnokot. A raktárban felszereléseket vásárolhatunk, a küldetéseket és a reputáció után járó extrákat az admirálistól kaphatjuk, illetve a szerelőcsarnokban vásárolhatunk fejlesztéseket a tengeralattjáróhoz. Emellett a legénység összeállítására (és egy rosszabbul sikerült küldetés után a pótlására) is van lehetőségünk. A legénység tagjainak kinézetét is megváltoztathatjuk, illetve mindegyikük egyedi fejlődési fával rendelkezik, amelyen annak függvényében szereznek újabb és újabb képességeket, hogy a hajón milyen feladatokat láttak el huzamosabb ideig. Persze vannak saját preferenciáik is, így lehet variálni, hogy kit milyen posztra osztunk be.
A fent már említett belső nézet elsőre jó ötletnek tűnik (a Silent Hunterben is jól működött többnyire), de sajnos itt kiütközik, hogy egy kis költségvetésű stúdió projektjéről van szó, ami ráadásul egyelőre még eléggé a fejlesztés elején jár. A grafika ilyen közelről összességében még rendben is van, de azért már bőven kiszúrhatók az elnagyolt részletek, amelyek madártávlatból elkerülik a figyelmünket. Emellett sokszor előfordul, hogy a legénység egyszerűen keresztülsétál egymáson vagy épp rajtunk. Szóval én egyelőre nem erőltetném ezt a dolgot, mert ugyan a hangulathoz sokat hozzá tud adni, plusz az egyes munkaállomásokhoz is így ülhetünk le magunk (periszkópot kezelni, a fedélzetű ágyúval tüzelni, rádiózni vagy épp az útirányt számolgatni a térképen stb.), de picit olyan érzésem van, hogy a stúdió túl sokat akar egyszerre. És egyáltalán nem biztos, hogy mindenre futni is fogja az erejükből. A végeredményt pedig kár lenne idő-/pénzhiány miatt elhanyagolt, összetákolt részletekkel rombolni.
A UBOAT-ban rengeteg potenciál van, az ötlet nagyon jó. Hiány van az igazán jó tengeralattjárós játékokból (a Wolfpack pedig nem biztos, hogy a maga csak multiplayer megközelítésével mindenkinek elnyeri a tetszését), és a UBOAT-nak van esélye ilyenné válni. Az oldalnézet remek ötlet, az irányítást viszont szokni kell, bár ebben egy külön tutorial rész azért a segítségünkre van. Minden apró részletre figyelnünk kell, ami egészen addig nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, amíg csak békésen hajókázunk a tengeren. De amint felbukkan egy ellenséges hajókonvoj, nekünk pedig azonnal merülni, fordulni, torpedót tölteni és periszkópon kukucskálni kell, máris nem lesz olyan egyszerű. Persze megállíthatjuk az időt, és adhatunk parancsot mindenkinek, hogy lássa el a feladatát, de azért így is hirtelen szakad a nyakunkba rengeteg felelősség. De hát ez még mindig semmi ahhoz képest, ami annak idején a valóságban zajlott. Ha a fejlesztők apránként minden részletet a helyére tudnak illeszteni, ki tudják iktatni a korai változatban egyelőre még sokszor felbukkanó kisebb-nagyobb hibákat, akkor a UBOAT könnyen sikerjátékká válhat.
