A Destructive Creations ügyes kis stúdió. Először szépen felhívták magukra a figyelmet egy jó kis botrányjátékkal, a Hatreddel, amely objektíven nézve alig volt ugyan erős közepes, de a körülötte csapott felhajtás miatt végül sikernek könyvelhették el a készítők. Ebből (és az egy évvel későbbi, politikailag korrektnek szintén nem nevezhető IS Defense játékukkal szerzett figyelemből) pedig nekiláthattak következő – már sokkal komolyabb – játékuk fejlesztésének. És a kis fondorlatuk itt még nem ért véget, hiszen a tavaly májusban megjelent Ancestors Legacy pont annyira lett jó játék, hogy elfeledtesse a stúdió korábbi botrányos alkotását. De még így is bőven maradt hely a bővülésnek, ezt pedig az elmúlt bő egy évben újabb és újabb népek és kampányok megjelenésével oldották meg. Nemrégiben megérkezett a játék új kiegészítője, benne egy újabb néppel, és egy újabb izgalmas kampánnyal. Ezúttal Salah ad-Din körszakállát ölthetjük magunkra.
Egészen pontosan An-Nászír Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúbét – szép magyar fonetikával élve. Ő az, aki a sötét középkor egyik legsötétebb fejezetének kulcsfigurája volt. Ő az, aki összekovácsolta az addig hadakozó muszlim államokat, majd megalapította az Ajjúbida dinasztiát, közben pedig ő lett Egyiptom és Szíria első szultánja is. Plusz nem mellesleg a keresztes háborúban is sikerrel szállt szembe a környéket pusztító megtérítő keresztes seregekkel is. Nos, minket pont ez a fejezet érdelek a jó Szaladin életéből, ugyanis az Ancestors Legacy új kiegészítője, a Saladin’s Conquest is pontosan ezt a fejezetet dolgozza fel. Ismét kaptunk tehát egy új kampányt, benne pedig öt, egyenként nagyjából egy órás játékidőt kínáló küldetéssel. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a küldetések fokozatosan egyre nehezebbé válnak, így a teljesítésükhöz szükséges idő és türelem is nyúlik valamelyest.
A Saladin’s Conquest nem feltétlenül játékmeneti újdonságaival – mert abból nem sok van –, mint inkább hangulatával hívja fel magára a figyelmet. Mert ugyebár az alapjáték eddig megismert kampányaiban rendre a középkori Európa valamely népének történelmébe kukkanthattunk bele némi seregtoborzás és vérontás erejéig. Most viszont jó messzire sodródunk Makótól, egészen Jeruzsálemig (tudom, tudom, a mondás nem a városra, hanem egy alakra vonatkozik, de ez most mindegy). Szóval itt teljesíthetünk öt egyre összetettebb küldetést, amelyek során először apránként meg kell gyengítenünk a környéken portyázó keresztes seregeket, majd végül kellő erőt összeszedve meg kell ütköznünk a Jeruzsálemet védő hatalmas sereggel is Hattín szarvai alatt. Ha elég ügyesek és kellően jó stratégák vagyunk, megismételhetjük a történelmet, hiszen Szaladin valóban legyőzte a kereszteseket a hattíni csatában.
Természetesen a kiegészítővel érkezett új nép, a szaracénok sem maradhattak ki a jóból, ők is kaptak egy maréknyi saját egységet, amelyek többnyire egész jól használhatóak a harctéren. Ilyen például a hassassin, ami görbe pengékkel vannak felfegyverezve. Két érdekes egyedi képességük is van. Egyrészt álcázni tudják magukat, így egészen a mit sem sejtő ellenség közelébe tudnak férkőzni észrevétlenül. Másrészt pedig időzített aknákat is képesek telepíteni, amelyek embert és épületet egyaránt elpusztítanak. Jó Ancestors Legacy-s szokáshoz híven barátot és ellenséget egyaránt, szóval érdemes odafigyelni. De a jelek szerint a szaracénok egyébként is szerettek robbantgatni, mivel a másik egyedi egység, a grenadier is robbanótöltetekkel szórja a népet a csatában.
Túl sok egyebet nem nagyon lehet vagy érdemes mondani a Saladin’s Conquestről. Pontosan azt kínálja, amit egy ilyen jellegű kiegészítőtől elvárna az ember. Új nép saját különlegességekkel, új pályák, új kampány, némi csiszolás itt-ott. Mindezek természetesen a skirmish és a többjátékos módban is elérhetőek, így akár a vikingek is összecsaphatnak szászföldön a szaracénokkal, és hasonlók. Az Ancestors Legacy eddig is egy kellemes és hiánypótló alkotásnak számított, az új, keleties hangulatnak köszönhetően pedig csak még tovább mélyült az élmény.
