2009 novemberében indult útjának a Codemasters hivatalosan licencelt Forma-1 játéka Playstation Portable, Nintendo Wii és Apple iOS platformokon. Előtte a Sony próbálkozott tíz évig, nem is voltak rosszak a játékaik, de a többi platformon erős hiányérzete volt mindenkinek – főleg PC-n, ahol a legkomolyabb szimulátorrajongók tanyáznak mind a mai napig (nekik még egy évet kellett várniuk, akárcsak az Xbox- és PlayStation-tulajoknak). Szinte hihetetlen, hogy ilyen régóta kísérhetem figyelemmel a sorozat fejlődését, hiszen a 2010-nek a nemhivatalos magyar fordításából is kivettem a részem, illetve a 2011-es részt egy Formula-3 pilótával együtt tesztelhettem.
Az évről évre megjelenő sportjátékoknál gyakran felmerül a vád, hogy teljes árat kérnek némi kvázi adatbázis-frissítésért. Nos, az F1 2019-et nem érheti ez a vád – idén egyrészt bekerült az F2 2018-as évada is (a 2019-es nemsokára egy ingyenes frissítés formájában érkezik), másrészt a karriermódot most már gyakorlatilag hívhatjuk sztorimódnak is (erről kicsit később), illetve multiplayerben és a heti kihívásokban immáron a saját designnal ellátott autóinkban és szerelésünkben feszíthetünk. Emellett persze megmaradtak a jól megszokott heti kihívások, a klasszikus autók és így tovább.
A karriermódot elkezdve végig kell csináljunk pár F2-es szituációs versenyt – mind később kiderül (és elnézést az enyhe spoilerért), az F1-ben az itteni csapattársunk, illetve a másik csapatban versenyző nemezisünk ellen is helyt kell álljunk a királykategóriában. Kellemes adalék a szokásos versenyrutinhoz, az interjúinknak így még egy plusz kellemes színezete van, amikor erről kérdeznek minket. Apropó, interjúk: végre ki lehet ütni azt a kretén időlimitet a válaszadásra – ez nagy könnyebbség mindenkinek, aki nem az anyanyelvén játssza a játékot (meg szerintem nekik is). Nem tudom, ennek köszönhető-e, vagy amúgy is meglett az engedély rá, de végre van mozgás a pilótapiacon, azaz szezon végén akad némi népvándorlás, és csapatokat váltanak a pilóták. Aztán ahogy az autóba pattanunk, egyszerre lesz ismerős minden – de akadnak újdonságok is: a guminál most már külön nézi a játék a felület és a karkasz hőmérsékletét. Nüansznyi dolog, de legalább az illúziónk megvan, hogy komolyabb lett a szimuláció. Nem akarok belemenni abba, hogy ez a sorozat mennyire arcade vagy szimulátor: a világon összesen 20 ember vezet ilyen gépeket heti-kétheti rendszerességgel, mellettük még maroknyian vagy a gyári szimulátorban vagy teszteken, pénteki szabadedzéseken – soha nem fogjuk megtudni a valóságot (Kristján Einar sokéves véleményéből tudok kiindulni, és azóta nagyot lépett előre a dolog). Az F2-es gépek üdítő újdonságnak számítanak: megkapjuk a modern, nagy leszorítóerőt DRS-sel, és ezt egy egyszerű, 3,4 literes V6-os turbómotor hajtja egy 6 sebességes szekvenciális váltóval megspékelve – akik sírtak a régi menetdinamika és hang után, végre kaphatnak belőle.
A grafika némi ráncfelvarráson esett át: a fények kerültek átdolgozásra. Szerencsére az már a múlté, amikor mindenféle mondvacsinált művészi okokra hivatkozva színezték el a képet (helló, F1 2010): az F1 2019 az eddigi legszebb F1 játék. Csak épp az Ego motor öregszik nagyon alatta... Persze nem csúnya, sőt, így most sokkal élethűbb lett (nem kicsit meglepődtem, milyen szépen változtak a fényviszonyok, amikor egy felhő úszott a Nap elé...), de na, akadnak szebb játékok is nála. Most már talán az általában erősen elfuserált arcokra és dróton rángatott mozgásukra tudnék a leginkább panaszkodni – még ha csak sallang is (egyébként nem az), tisztességesen kéne megcsinálni. Ahogy a VR támogatást is: az Ego motor képes rá (lásd: Dirt Rally, illetve elvileg még a nyáron jön a Dirt Rally 2.0-ba).
Idén először volt alkalmam kipróbálni konzolon is a játékot: igen kiváló jóbarátom, gregmerch révén PlayStation 4-en is csapattam egy jókora adagot. Nos, még mindig a PC verzió a legszebb és leggyorsabb (ha van alatta elég vas), de PS4 Slimen se volt csúnya, sőt. A stabil 60 fps 1080p felbontáson ott is megvolt, bár ha nagyon sok minden történt a képernyőn, néha azért látszott némi képtörés sajnos. Egyben döbbenten tapasztaltam, hogy itt a Thrustmaster T150 Pro kormányom helyből jól működik, mindenféle állítgatás nélkül – PC-n muszáj a Steering Saturationt 50-re állítani ugyanennél a kormánynál, különben olyan érzése lesz az embernek, mintha egy Mercedes Actros nyergesvontatót próbálna terelgetni Nizza szűk utcáin a W10 helyett és Bakuban vagy Monacóban. Nagyon fura, és még furcsább az, hogy ezt miért nem lehet gyárilag korrigálni PC-n?
A mesterséges intelligencia is fejlődött valamelyest: egyre jobban képes ránk vigyázni (a Riccardo-féle bevetődéses-kifékezéses manővereknek végre értelmük van), de persze hibázni is tudnak. Versenyeken szépen védekeznek, támadnak, szóval élvezetes versenyeket tudunk végre menni ellenük – kezdők és haladók egyaránt, hála a százas skálának, amin állíthatjuk a nehézségi szintet.
Idén is szépen építkezett a Codemasters, és most sem érzem azt, hogy egy DLC léptékű frissítéssel tudták csak le idei kötelezettségüket. Pont gregmerch kérdezgette tőlem a napokban, melyik rész a legjobb: eddig az F1 2018-at mondtam volna neki, most már a 2019-es a válasz. És persze a beépített e-sport lehetőséget se szabad kihagyni: ha Bereznay Dánielnek sikerült, neked miért ne sikerülhetne? ;-)
