Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Amid Evil

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon

Kilépett Early Accessből a New Blood Interactive retro lövöldéje.

2019.07.31. 08:55 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt

Tavalyi, retro FPS-eket összefogó cikkemben tettem először említést az Amid Evilről, amely a hasonló múltidéző stílusú Duskot is kiadó New Blood Interactive égisze alatt készülődött, azzal a jelentős különbséggel, hogy míg a Dusk a Doom, Blood, Quake, Redneck Rampage vonal előtt tisztelgett, az Amid Evil a dark fantasy Heretic és Hexen párosától merítette inspirációit.

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon

A hasonlóság a játék (amúgy természetesen meglehetősen hanyagolható) történetében is megmutatkozik. Világunkat, amely alapvetően egy mesés, ideális fantasy világnak számított, más dimenziókból származó démoni istenségek vették ostrom alá (ha már sárkánylovasok nem maradtak...), amelyek célja megfertőzni és uralmuk alá hajtani mindent. Hősünk ezt az inváziót hivatott megállítani azzal, hogy a különböző, támadás alá került erődítményekbe, templomokba utazik, és ott a legegyszerűbb módszerrel (eleinte egy baltával, majd egyre erősebb és látványosabb mágikus fegyverekkel) kiirtja a másvilági erőket. Ezek a helyszínek felelnek meg a játék fejezeteinek, amiből összesen hét akad. Egy központi hubon keresztül érhetjük el ezeket, a nehézségi szint kiválasztásával együtt, kissé hasonlóan az első Quake-hez (a legnehezebb „Hell” nehézségi szint elérése például egy titkos járatként van elrejtve). Retro FPS gyökereinek köszönhetően ugyan az Amid Evil nem rendelkezik átvezetőjelenetekkel, sem több oldalnyi lore-ral, azonban a játék előrehaladtával maguk a pályák és ellenfelek egyre intenzívebben tükrözik a másvilági befolyást, valamint az elszórt, falra felvésett rúnák értelmezésével is egyre több apró részletre derül fény, hogyan léptek ezek a lények voltaképp kapcsolatba a világunkkal.

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon

Olvasgatásra természetesen nem sok időnk akad, az Amid Evil leghangsúlyosabb eleme ugyanis az ellenfelek tömeges irtása, ami néha kiegészül egyszerűbb ügyességi részekkel, és az ismerős kulcskeresési feladatokkal. A csaták elképesztően intenzívek, a helyszínek, az ellenfelek mennyisége, típusa, valamint a rendelkezésünkre álló fegyvertár összetétele folyamatosan próbára teszi képességeinket, egyre nehezebb helyzetek elé állít, viszont ezzel arányosan egyre adrenalindúsabb és felemelőbb élményben részesít az egyes szintek teljesítéséért. A készítők lépten-nyomon bizonyságot tesznek róla, mekkora rajongók, és mennyire mélyen ismerik, mitől voltak jók ezek a régi játékok, mi kell ahhoz, hogy a pixeles grafikán túl élvezetes és emlékezetes legyen egy ilyen múltidéző.

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon

A pályák fantasztikus, egyedi, jól megtervezett helyszínek, amelyek sosem annyira komplexek, hogy eltévedjünk, mégis kiválóan idézik a régi DOS-os korszak szintjeit, tele számtalan rejtett szobával, fegyverrel, néha mindenfajta építészeti logikát nélkülöző, ám látványos elemmel. Mágikus fegyvertárunk mellett pedig rendelkezünk még egy különleges lélekmóddal is, amelyhez a Painkiller-szériához hasonlóan ellenfeleink lelkeit kell összegyűjtenünk, majd aktiválását követően egy rövid ideig minden fegyverünk erősebb és látványosabb támadásra vált.

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon

Mindezt pedig megkoronázza a hihetetlenül látványos gore, aminek láttán nehéz nem elképzelni a fejlesztőcsapat tagjait, ahogy kaján vigyorral az arcukon szemlélték a fejlesztés során a vértől fröcsögő, cafatokra szakadó lovagokat, illetve a buzogánnyal falra szegezett démoni kreatúrákat. A hanganyagnak sincs oka a szégyenkezésre, a pályák zenéit a Duskért is felelős Andrew Hulshult jegyzi, a fegyverek, a páncélok csörgése pedig a csaták hevében is szinte zene a füleknek. A készítők pedig amellett, hogy a játékot úgy optimalizálták, hogy még egy durván négy éves laptopon is gond nélkül fusson (feltéve, ha azon legalább egy 64-bites Windows 7 az alap), még számos cheatkóddal, grafikai opciókkal egészítettek ki, hogy a lehető legteljesebb retro érzést biztosíthassák.

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon

A kérdés nem is az, hogy az Amid Evil jó játék-e – ha érdeklődtök a retro stílus iránt, nemcsak érdemes beszereznetek, de a New Blood Interactive kínálatának többi elemére is feltétlenül vessetek egy pillantást. Egyetlen eleme, amely nem teljesen nyerte el a tetszésemet, mindössze az egyszer-kétszer kissé monotonná váló ellenféltömegek, illetve a néha túlzottan egyszerű főellenfelek voltak. Az Amid Evilhöz hasonló játékok, valamint az olyan projektek, mint a Brutal Doom, remekül tükrözik, mi történhet akkor, ha egy régebbi játék erősebb eszközöket kap, mennyi mindent ki lehet hozni a viszonylag egyszerűbb koncepcióból úgy, hogy az alapok lényegében változatlanok, és bár az Amid Evil inkább rajongói tiszteletadás, mintsem újítás, kérdés vajon sikerülhet-e a készítőknek előbb vagy utóbb valami teljesen egyedivel előállniuk – valamivel, ami akkor a kilencvenes évek végén is bekövethezhetett volna, ha a műfaj fókusza más irányt vesz a moziszerűbb, grafikailag egyre látványosabb darabok helyett, és aminek most talán eljött az ideje, hogy kibontakozzon. ■

értékelés

Amid Evil

Pozitívumok
  • Rajongói szerelmeslevél, amelyen érződik a törődés, a precizitás és odafigyelés
  • Alacsony gépigény
  • Brutálisan ütős hanganyag
  • Nagyon hangulatos helyszínek, ellenfelek, fegyverek
Negatívumok
  • Néha, főleg a fejezetek végéhez közeledve kissé monoton ellenfélrohamok
  • Néhány kissé túlzottan is egyszerű főellenfél

A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.

Amid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadonAmid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadonAmid Evil teszt – Heretic és Hexen után szabadon
Amid Evil
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Amid Evil

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló