Elég sok változás történt a hazai fejlesztésű Warhammer 40,000 ARPG, a Warhammer 40,000 – Inquisitor: Martyr háza táján, amióta utoljára írtunk róla. A megjelenést követően a NeocoreGames csapata lelkiismeretes, iszonyatos mennyiségű fejlesztésbe kezdett, aminek során finomhangolások, javítások egész serege mellett kaptunk még küldetés DLC-ket, és komplett új ellenséges frakciót is Khorne démonai képében. Az igazi nagy dobásra azonban a nyár folyamán került sor: nemcsak megérkezett (némi késéssel) a 2.0-s frissítés, amely a játék számos elemét hangolta újra, de egy standalone kiegészítő is megjelent Prophecy címmel, amely egy új inkvizítorháttérrel, új bolygókkal, új történetlánccal, loottal és ellenfelekkel bővítette az Inquisitor már alapból méretes univerzumát.
Az új háttér az Adeptus Mechanicus, amelynek választása esetén egy vadiúj, részben az alapjáték történetével párhuzamos, részben azt folytató küldetésláncot kezdhetünk. Új főhősünk Uther Tiberius örökségének nyomában akad a Martyrra, pont akkor, amikor arra az alapjátékban alakított eredeti főhősünk is visszatér, illetve megtámadja azt egy ragálygárdistákat szállító csatahajó. Saját, öntudattal rendelkező járművünk megsemmisül az ütközetben, így az alapjáték Van Wynter kapitányának hajóján landolunk - pont időben, hogy átvegyük annak irányítását a Martyron ragadt főhős helyett és megmentsük azt egy csapat Sötét Eldától.
Az Adeptus Mechanicus inkvizítora exkluzív felszerelések és fegyverek mellett két lényeges tulajdonsággal tér el társaitól. Az egyik, hogy skilljeink egy részét alapértelmezésben lefoglalják a különböző lövegeket és drónokat idéző képességek, amelyeket az egyes missziók között testre is szabhatunk a hajó fedélzetén, hogy a legjobban kiegészítsék a társainál kissé lassabb és sérülékenyebb inkvizítort, az alaptulajdonságaikat ráadásul ugyanolyan passzív skillpontok elosztásával növelhetjük, mint életerőnket, vagy a különböző fegyvernemekben való jártasságunkat. A másik a Prophecy első küldetései után máris aktiválódó moralitás rendszer. A Mechanicus egykori tagjaként hősünk ugyanis gyakran választás elé kerül a tudomány és a kíváncsiság, valamint az inkvizíció szigorú dogmái között, a döntések pedig egy idő után különböző eretnek vagy hithű bónuszokkal látják el.
A Prophecy újdonságai közé tartozik két új ellenséges faj is, a közönségkedvenc tyranidák, valamint egy hazátlanná vált elda sereg, akik amellett, hogy saját céljaik érdekében próbálják megszerezni Uther Tiberius örökségét, elég komoly ellenérzéseket táplálnak az inkvizícióval szemben, miután egy bolygópusztító exterminatus áldozatául esett az otthonuk. Ráadásul mind az újdonsült, mind a régebbi ellenfelekkel is új, korábban nem látott, epikus helyszíneken eshetünk egymásnak. Az epikus egyben talán a legtalálóbb jelző, amely a Prophecy kapcsán felmerült bennem – már az alapjáték is bővelkedett az impozáns, Warhammer fanservice-ben dús pillanatokban, ám amikor a Prophecy küldetéslánca során egy hatalmas bolyvárosban kellett küzdenünk a Birodalmi Gárda oldalán káoszdémonok serege ellen a zuhogó esőben, majdnem két tucatnyi szövetséges és ellenséges egységgel a képernyőn, egyenesen olyan érzésem támadt, mintha a klasszikus Dawn of War csatáit láthatnám feljavított grafikával, testközelből.
Ha pedig valakinek esetleg a Warhammer 40,000 – Inquisitor: Prophecy nem lenne elegendő, maga a 2.0-s javítás is önmagában elég indok ahhoz, hogy akár egy hosszabb kihagyás után előkerüljön az Inquisitor. A javítás részben a játékosok visszajelzései, részben a fejlesztők észrevételei alapján módosítja az alapjáték szinte minden elemét, egy összességében sokkal gyorsabb, kiforrottabb és áttekinthetőbb élményt eredményezve. Az eredeti Martyr kampány is végigtolható 2-4 fős kooperatív módban, sokkal gyorsabb lett a harcrendszer, a harctéri manőverezés és a skillek végrehajtása, nőtt a szintlimit stb. Összességében a javítás annyi módosítást hozott, hogy azok részletes felsorolása egy külön cikket is kitölthetne. A lényeg a végeredmény, amely egy alig észrevehetően, ám mégis lényegesen élvezetesebb és addiktívabb játékmenet.
Probléma viszont még így is akad, egyrészt a játék stabilitásában, amely bár rengeteget javult az eredeti megjelenés óta, mégis a fent is említett nagyobb csatajelenetek esetén, ha a beállítások a legmagasabbra voltak állítva, képes volt váratlanul 30 fps alá bukni a sebesség. Másrészt továbbra is tartom, hogy a harc- és fedezékrendszer kezelése számomra egy kontrollerrel sokkal élvezetesebb volt, mint a megszokott billentyűzet-egér kombinációval, ebbe azonban belerondított egy, az alapjáték tesztelése során még nem tapasztalt furcsa hiba, ugyanis kontrollerrel egy-egy küldetés vége felé gyakran fél-egy másodperces késleltetés állt be a bevitt input és annak érzékelése között. Ez a probléma pedig fennállt még többszöri újraindítás, és a grafikai opciók legalacsonyabbra állítása után is, úgy, hogy a kérdéses kontrollert kipróbáltam több más játékban, ahol semmi hasonló nem jelentkezett.
Ettől függetlenül azonban a Warhammer 40,000 – Inquisitor: Prophecy egy kiváló tartalombővítés, és remek jele annak, a Neocore mennyire komolyan veszi, és milyen töretlen lelkesedéssel gondozgatja tovább a Warhammer 40,000 univerzumába tett kiruccanásuk sorsát. Bár az alapjáték is tetszett, az azóta megjelent számtalan kiegészítés, bővítés, illetve a Prophecy után sokkal kellemesebb a benyomásom, őszintén tudom ajánlani minden Warhammer 40,000 rajongónak, és kíváncsian várom, mi lesz a csapat következő lépése.
