A Borderlands franchise 2009. óta dübörög, és gyűjti lelkesen rajongóit. Nem is nagyon van köztes állapot, hiszen a kiváló looter shootert vagy nagyon imádja az egyszeri gamer, vagy csupán belenyal és odébbáll. Már az első epizóddal megalkotta a Gearbox stúdiója a semmi mással összekeverhetetlen látványvilágot, a remek, RPG-elemekkel vegyített, gyilkos humorú FPS daráldát. A széria szépen duzzadt az évek alatt, már csupán a folytatással magasabbra emelték a lécet, talán ez lett a legkedveltebb epizód, amelyet hét év után is milliók játszanak havonta (idén még 4K frissítés is érkezett a konzolos verziókhoz). Volt itt még a számozott játékokat összekötő felvonás, egy epizodikus Telltale game, illetve a Borderlands 2 egy egyszemélyes VR-ra szabott programban is visszatért. Legutoljára a nagy öreg első rész jött feltupírozva idén, így az évek során el voltunk látva Borderlands címekből rendesen. Rendesen megtöltötték ezeket tartalommal már önmagukban is, de ezt szinte mindig megfejelték DLC-k formájában. Kedvesség gyanánt a VR-hoz még egy adag ingyenes tartalom is érkezett a várva várt új felvonás előtt. No de ennyi év után vajon milyen lett a Borderlands 3?

Mivel az alapokat már régen lefektették, és azóta csúcsra járatták a formulát, így nagy meglepetést nem fogok ellőni a cikk elején azzal, hogy forradalmi újdonságra ne számítson senki. Itt is négy teljesen új Vault Hunter közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt, majd egyedül, vagy akár négyfős bandába verődve csaphatunk szét a banditák között. Az irányítható harcosok közül FL4K, avagy a Beastmaster bőrében töltöttem a legtöbb időt, aki képes különféle állatokat megidézni, pókszerű idegen társa pedig végig vele csámpázik. Moze, avagy a Gunner névre hallgató illetővel is jó volt hentelni, a lehívható Iron Bear mechájába pattanva őrületes pusztítást képes véghezvinni. Most se maradunk siren kaszt nélkül, amiről Amara gondoskodik. Hatalmas öklöket megidézve vág rendet az ellenségek között. Az utolsó csapattag Zane, aki kütyükre támaszkodik, és a lopakodás közben elkövetett káoszkeltés mestere. Külön-külön is veszélyes arcok, de összeállva hihetetlen mészárlásra képesek. Ehhez hozzájönnek még a most is szuperül megalkotott fegyverek, valamint a kasztonként eltérő képességek. Vadászaink három ágon is fejleszthetőek, amit bármikor újraoszthatunk. Így bátran kísérletezhetünk a skillekkel, a saját szájízűnk szerint formálhatjuk ezeket.
Szinte minden mordály módosítható, és akár több elementális tulajdonsággal is rendelkezhet. A poénok már a lövöldözésnél elkezdődnek, tudniillik az egyik fegyvergyártó cég termékei használat után lábakat növesztenek és elszaladnak, egy másikéi pedig szóban erősen inzultálják a támadókat. Új elem a radioaktivitás, amit a támadókra lőve továbbfertőzik egymást és szépen elrohadnak. Ilyen és ehhez hasonló jófajta idiótasággal lett megalkotva a Borderlands 3, amely nem fél beleállni a témákba (nem túl PC, hogy pontosan fogalmazzak). Jól kezeli az iróniát és a szarkazmust, folyamatosan sziporkáznak karaktereink és az NPC-k. Ezekből most is tonnányi van, a játék világa, atmoszférája gondoskodik a szórakoztatásunkról. Rengeteg mellékküldetés várja a bolondos felderítést. Egyszer egy fura, patkányszerű alakként újjáéledt tagot kellett kísérgetni a haverjával, aki egy agy volt, közben fosták a poénokat, de már maga a helyzet is hatalmas röhögőgörcsöt váltott ki belőlem. Máskor egy tinilány naplóját szereztem vissza egy banditától, aki laponként elhagyta azt, de közben hangfelvételeken megörökítette a tartalmát hangoskönyv formájában, az észrevételeivel együtt.

A történet szerint összegyűjtik a banditaklánokat az őrült Calypso ikrek, akik így a Children of the Vault szektájukkal garázdálkodnak. Őket fogjuk halomra lőni, miközben régi ismerősökkel és új szövetségesekkel fedezzük fel a terepet. A központi HUB egy űrhajó lesz, ahonnan nem csak az unalomig ismert, de szeretett Pandora Mad Max-es terepén garázdálkodhatunk. Az eltérő hangulatú és színvilágú bolygók jót tettek a stuffnak. Akad itt ázsiai beütésű, mocsaras amerikai táj ihlette, vagy akár belső rovarokkal ellepett komplexum is. Mindegyik terület eltérő élővilággal rendelkezik (eléggé agresszívak mind), jól lettek variálva. Azért vissza is kell térni a történet előrehaladtával egy-egy már felfedezett helyszínre, amit néha kitolásnak éreztem.
Végre fel lehet kapaszkodni tereptárgyakra ugrásból, ami nagyon hiányzott. A fegyvereknek is érezhető súlya van, shotgunnal meglőve a rosszarcú hátraesik. Viszont lett pár olyan apróság is, ami bosszankodásra adhat okot. Egy gombnyomással elhelyezhetünk jelölést társainknak, ami jópofa, de így ugrott emiatt a fegyverválasztás. Tárcsa sincs erre, így az ölőalkalmatosságaink között lassan váltogathatunk egyetlen gombbal (ez a baki a konzolos játékosokat érinti értelemszerűen). Amúgy a formula tényleg nem változott, még mindig hordaszámra kell takarítani mindent, ami él és mozog. Utána az elesettekből kibányászott loot bevizsgálása következik (drágákat elvinni, eladni, a jobbakat használni). Ellentétben a hasonló címekkel azért itt a történet érdekesnek mondható és nem csupán egy kötelező váza a játékmenetnek.

A látványvilág nem rossz, de mára már picit kopottas, a képernyőn felvillanó mindenféle robbanás és effekt viszont elég hangulatossá varázsolja. Zenék és hangok terén is hozza az elvártat a Borderlands 3, viszont bosszantó változtatás, hogy Claptrap szinkronját már nem az eredeti színész adja. (Akit érdekel, olvasson utána a nézeteltérés okának.) Hatalmasak a terepek, így a járműhasználat ismét kötelező opció, ha nem kívánunk kutyagolni. Sajnos még mindig nem tökéletes az irányítás ezen a téren, a felfedezett pontok között viszont gyorsutazgathatunk kedvünkre.
Számomra a legnagyobb negatívum az osztott képernyős multiplayer volt. Szeretek a kanapén gajdulni, sokkal személyesebb élménynek tartom a mai világban preferált online partik ellenében, viszont ebben a módban súlyos teljesítménybeli problémákkal küzd a szoftver. Amíg PlayStation 4 Pro gépen a teljesítményt választva, HDR-t bekapcsolva csak a helyszínváltások után érzékeltem szaggatást, lassulást, addig az offline akár csak kétjátékos módusza nagyon gyengén muzsikál. Alapból elég aprók a feliratok a Borderlands 3-ban, de szinte olvashatatlanok a nagyképernyős televízión. Remélem, ezt kijavítják valamikor – addig számomra marad a solo és az internetes lövöldözés.

Hatalmas pozitívum viszont a bevezetett „level-sync”, ami által bárki csatlakozhat bármilyen szinten másokhoz, és így dedikáltan kapja a szajrét, hozzá igazodik a nehézség. Lehet csapatni a klasszikus módban is, de itt az alacsonyabb szintű gamer kvázi hátizsákként funkcionál, egy lootgoblin funkcióját tölti be, miközben a szintben jócskán elhúzott társai pucolják a terepet.
Végül egy apró érdekesség: a fejlesztőstúdió egy rajongónak még a nyár során lehetővé tette, hogy a készülőfélben lévő alkotással nyomulhasson (sőt, még egy fegyvernek is adhatott nevet), ugyanis a srác halálos rákbetegségben szenved. Azóta megjelent a teljes játék, amelyből egy tiszteletpéldányt is eljuttattak neki. A végső stádiumban küzdő fiatalember reményei szerint még be fogja tudni fejezni a kampányt. Hatalmas pacsi ezért a Gearboxnak!

A Borderlands 3 szuper módon kiteljesedik, az apró újításai szinte mind jól működnek. Még mindig a legjobb játék a műfajában, a korábbi részek rajongói most is maximálisan fogják élvezni. Viszont kiváló beugrási pont lehet azoknak is, akik csak most ismerkednének meg a sorozattal. A sztori utáni tartalom és a New Game+ lehetőség alsó hangon száz órára a képernyő elé szegezheti a játékost. Ha egy pörgős, debil lövöldére vágyik az ember, ennél a játéknál keresve se találhatna jobbat.