Men of War: Assault Squad 2 – Cold War teszt

Ha van hülyenév-bajnokság a játékok között, akkor a Men of War sorozat csont nélkül nyerné azt. Az anno Soldiers: Heroes of World War II néven indult széria az újabb részekkel többször is új nevet kapott – ami önmagában is furcsa –, azonban a legutóbbi részeknél teljesen elgurult a gyógyszer. Szerintem a Men of War: Assault Squad 2/Assault Squad 2: Men of War Origins a legérthetetlenebb névkombináció a játékok történelmében, egyszerűen felfoghatatlan, hogy ezt valaki kitalálta, majd erre többen is rábólintottak. Na, de ennek ellenére a MoWAS2 amúgy remek kis játék, a mai napig a kedvenceim közé tartozik, taktikai mélysége RTS-ek közt páratlan.

A legfrissebb rész – amely lényegében a Men of War: Assault Squad 2 kiegészítője, amelyhez nem szükséges az alapjáték – egy kicsit elszakad a világháborútól (ahogy ez már a sorozatban többször is előfordult), és a hidegháború első évei kalauzolja el a játékost. A szemben álló felek ennek megfelelően az USA, a Szovjetunió... és igazából ennyi is, nincsenek benne a britek vagy a franciák, ne adj’ Isten Kína vagy bármelyik „el nem kötelezett ország”. A sovány oldalválasztékot tovább rontja a még szerényebb egységválaszték: néhány újrahasznosított harcjármű (T-34-85, M4A3) mellett pár valóban hidegháborús harcjármű (M60, M24 Chaffee, T-55), és nagyjából ennyi. És hogy tovább panaszkodjak: az 1C-s srácok képesek volt 5, azaz öt darab kemény pályával kiszúrni a rajongók szemét, amelyek közül némelyik úgy néz ki, mintha a kétéves lányom szórt volna szét random tereptárgyakat egy fantasztikusan élettelen pályára. Kicsit arcpirítónak érzem ezt az egészet, és ha hozzáteszem, hogy a hanghatások nagy részét már jól ismerjük az előző részből (sőt, meg mernék esküdni, hogy egy-két reakció még az ős-Soldiersből van), akkor meg egyenesen felháborító.

Mindez azért különösen fájdalmas, mert elvileg van egy dinamikus kampányszerűség, ahol a megnyert ütközetek fényében változik a frontvonal, és hát ez adná az egyjátékos mód lényegét, de ez is nagyon gyengére sikerült. Először is nincs semmiféle történet, csak kapunk egy képzeletbeli térképet kék és piros területekkel, aztán a már fent említett 5 pályán felváltva kell lejátszanunk csatákat. Ha nyerünk, elfoglalunk egy területet, ha vesztünk, elveszítjük azt. Ennyi. Hozzáteszem, 2001-ben, azaz 18 évvel ezelőtt volt egy Eurofighter Typhoon nevű játék, amelyben lemodellezték egész Izlandot, élőben lehetett nézni a „háborút”, volt folyamatosan frissülő „újság”, a küldetésekkel pedig ténylegesen befolyásolhattuk a háború kimenetelét. Amit a Men of War: Assault Squad 2 – Cold War kínál, az ehhez képest röhej és kínos.

Még mindig elengedném a dolgot, ha a játékmenet szórakoztató lenne, de nem az. Az új interfész rettenetes, az alapjátékhoz képest átláthatatlan, nekem nem sikerült megszokni. Döbbenetem csak fokozódott, amikor megláttam, hogy a harcjárműveknek HP-jük van! Ezt már 2004-ben is eldobta a Soldiers, azóta sem került elő (hála égnek), mi a búbánatért kellett visszahozni? A moduláris sebzés volt a sorozat egyik legjobb része, most sikerült helyette (vagy inkább mellette) bevezetni a HP-t is. Remek. Ráadásul a játékmenet az iszonyú buta MI miatt is inkább bosszantó, mint szórakoztató. A gép semmit nem tud azon kívül, hogy hullámokban spammeli az egységeket a pálya közepére. Egyszer előfordult, hogy egy szovjet harckocsi hosszú perceken keresztül lőtte a harcképtelen M48 Pattonomat, amelyben egy katonám üldögélt, miközben én megkerültem a fél pályát a gyalogosaimmal, loptam egy GAZ teherautót, nekitolattam a szovjet harckocsinak, és azzal együtt próbáltam felrobbantani, mivel már nem maradt páncéltörő lőszerem. Mivel nem sikerült, ezért inkább elfoglaltam az ellenőrzőpontot, amivel megnyertem a pályát – miközben onnan pár méterre a szovjet harckocsi továbbra is kitartóan lőtte az M48-asomat percek óta. Röhejes.

A grafika amúgy nem szép különösebben, elég plasztikus az egész, élettelen, nyomába sem ér már a 2017-es Sudden Strike 4-nek vagy Blitzkrieg 3-nak.

Szóval ennyi lenne a Cold War, és most gyorsan felejtsük is el. Mintha egy végletekig lebutított Men of War: Assault Squad 2-vel játszanánk, amelyben nyoma sincs az eredeti játék taktikai mélységeinek, vagy akár csak a hangulatának. Összecsapott, félkész munka, pedig nagyon nagy ziccer maradt ki. Talán annyit még érdemes megemlíteni, hogy a cikk írásakor a Steamen az értékelése „Nagyon negatív” volt, 16%-os tetszési index mellett, amivel messze-messze a leggyengébb lett a sorozat összes része közül. Szerintem ennél többet nem is kell mondani.