Lehet, hogy nekem is voltak képzeletbeli barátaim gyerekkoromban, de igazából nem emlékszem rá. Szerencsére igaziak voltak szép számmal, szóval azért elég kicsi rá az esély. Ugyanakkor rengetegen vannak, akik gyerekkorukban kitalált személyekkel, alakokkal vagy lényekkel osztották meg legféltettebb titkaikat, hol éjszaka a takaró alatt, zseblámpafényénél, hol pedig a titkos bunker biztonságot adó rejtekében. A Sony Interactive Entertainment berkeiben működő Pixelopus stúdió eddig egyetlen könnyen felejthető játékkal, az Entwinteddal jelentkezett még 2014-ben. Most viszont a fent leírt élményre alapozva egy sokkal ígéretesebb alkotást tettek le az asztalra. Ez a Concrete Genie.
Történetünk főhőse egy fiatal fiú, Ash, az események pedig egy kitalált kis halászfaluban, Denskában játszódnak. Egykor – amikor még Ash egészen pici volt – élettel teli hely volt ez, ahol a családok a tengerből éltek, és általánosságban rendben mentek a dolgok. Ám idővel rosszra fordult minden. A városkát ellepte egy fura fekete massza, megnőtt a szennyezettség, aki pedig tehette, lelépett. Denska apránként szinte teljesen elnéptelenedett, az egykor munkagépek zajától hangos kikötőben pedig csupa üres, elhagyatott épület meredezik az ég felé. De Ash nem ment el, még mindig itt tengeti hétköznapjait. Nincs túl sok barátja, mondhatni, egy sem. A korabeli srácok csak egy szekálásra váró különcöt látnak benne, aki napjai nagy részében koszos, elnyűtt rajzfüzete fölé görnyed és firkál.
És valóban ez a helyzet, Ash minden idejét különös lények rajzolgatásával és megszemélyesítésével tölti. Csakhogy egy nap a huligánok elkapják, elveszik tőle a füzetet és kitépik belőle a lapokat, amiket a szél szétszór Denska utcáin. Ezután, hogy még jobb legyen a napja, bezárják az elhagyatott és a szóbeszéd szerint kísértetjárta világítótoronyba vezető felvonóba is. A világítótoronyról hamarosan kiderül, hogy valóban valamilyen természetfeletti entitásnak ad otthont, de attól aligha kell félnie hősünknek. A romos épületben ugyanis talál egy mágikus ecsetet, amely életre kelti minden megrajzolt képzeletbeli teremtényét.
Nagyjából ezzel a felütéssel indul a Concrete Genie története, amely ezt követően a városka felszabadításáról, az elkallódott vázlatok összegyűjtéséről, a huligánok kijátszásáról, és persze rengeteg-rengeteg festegetésről szól. A játékmenet egy picit emlékeztet a 2006-os Marc Eckō’s Getting Up graffitis játékra, ahol szintén egy város utcáin kellett összefirkálni a falakat mindenféle mutatós mintával. De ugyanígy felfedezhető benne a 2013-as Contrast néhány jellegzetessége is. Denska utcáit járjuk, és a kopár falakat mindenféle általunk megálmodott képekkel tesszük szebbé és barátságosabbá. Ez nem csak amolyan hóbort, küldetésünk is van. A várost ugyanis a már említett különös sötét massza borítja, amelyet csak a fény üldözheti el. Ahhoz pedig, hogy a falak fölött lógó fényfüzérek újra világítsanak, festenünk kell (a logikát ne keressük, ez van).
A játékmenet egyik pillére a mászkálás, és közben a szélben ide-oda szállingózó régi vázlatfüzetünk lapjainak gyűjtögetése. A másik alappillér a huligánok időnkénti kijátszása, míg a harmadik – és egyben leghangsúlyosabb – a festegetés. Ezt a DualShock 4 kontroller mozgásérzékelős rendszerével oldották meg a készítők, sajnos inkább kevesebb mint több sikerrel. Amikor festés módba váltunk, megjelenik egy paletta, ahol előre megadott elemek – fák, gyep, csillagok, szivárvány, ilyen virág, olyan bokor stb. – közül válogathatunk, amelyeket apránként oldhatunk fel. Ezt követően a falra vetített célkeresztet a mozgásérzékelő segítségével irányíthatjuk, és ha mondjuk fákat szeretnénk rajzolni, akkor meghúzhatjuk a törzsüket, majd ecsetvonásunk menténk szó szerint kinő egy 2D-s rajzolt fa a földből. Ugyanígy rajzolhatunk füves dombot, arra virágokat, fölé csillagokat és napocskát. A játék egyedi látványvilágának (én imádtam, de biztos lesznek, akiknek csalódás) köszönhetően némi egyéni kreativitás függvényében egészen mutatós képeket lehet összedobni. Csakhogy a játék meglehetősen nehézkesen érzékeli parancsainkat, így sok gyakorlást igényel, mire kellően pontosan tudunk majd rajzolni. Ha egy falat kellő mértékben összemázoltunk, kigyulladnak a fényfüzérek, és a sötét massza visszahúzódik.
Mint említettem, Ash-nek képzeletbeli barátai is vannak. Bizonyos helyeken új lényeket rajzolhatunk. Választhatunk a testtípusok közül, majd erre különféle szarvakat, szárnyakat, farkat és egyebeket aggathatunk. Majd életre kelthetjük, hogy a falakon futva kövessenek minket, adjanak tanácsot vagy segítsenek minket egy-egy fejtörő megoldásában. A Concrete Genie így egy egészen kedves mese egy kisfiúról, és az általa megálmodott és egy kis csoda által életre keltett képzeletbeli barátairól.
A játék egyébként dedikált VR-móddal is rendelkezik. Sajnos nem a sztorit tolhatjuk végig így, hanem egy kis játék a játékban VR-festegetésen vehetünk részt. Mondanom sem kell, hogy így egészen más élmény kiélni gyermeki kreativitásunkat. Szerencsére itt már a Move kontrollerekre támaszkodik a játék, ezekkel pedig sokkal könnyebb a rajzolás is. Egy kis szobába kerülünk, ahol egy apró hagymára emlékeztető kis figura segít, hogy eleinte miket rajzoljunk. A cél tulajdonképpen az, hogy az ő kívánságait teljesítsük. És az igazi meglepetés, hogy az első egy-két 2D-s festmény után hirtelen egy képzeletbeli völgyben találjuk magunkat, ahol már teljes 3D-ben alkothatunk. Füvet, fákat, virágokat, napot és holdat, csillagokat, északi fényt vagy épp tűzijátékot és szellőt teremthetünk. Tábortüzet gyújthatunk, almát rajzolhatunk a fákra, fényfüzéreket aggathatunk az ágak közé. És ezzel boldoggá tehetjük az apró kis lényt, aki kacagva szalad a földre pottyantott almáért, vagy mosolyogva ücsörög a kezét melengetve a tábortűz mellett.
A Concrete Genie az ősz egyik kellemes meglepetése lehetne, ha nem éreztem volna már a 2017-es bejelentésekor is, hogy ez egy remek kaland lesz. És az is lett, így meglepetésről sem tudok beszélni. De a lényeg, hogy egy hibáktól ugyan nem mentes, ugyanakkor kedves, szerethető és főleg szórakoztató játékot kaptunk. Aki annak idején picit is átélte, milyen érzés a gyerekkori magányt képzeletbeli barátokkal enyhíteni, annak nem lesz gond azonosulni Ash-sel. A mászkálós részek semmi extrát nem hordoznak magukban, viszont a festegetés feldobja az egészet még a pontatlanságai ellenére is. A külön VR-mód pedig szintén nagyon szórakoztató.
