Tényleg annyira lehetetlennek nézett ki a The Witcher 3 Switchre portolása? Hiszen ott a The Legend of Zelda: Breath of the Wild – ráadásul a kezdetek óta! No igen, egy érvnek nem rossz, de azért nem árt figyelembe venni, hogy azt a Nintendo készítette a saját gépére, ergo nekik illett összehozniuk egy szinte tökéletes játékot. Na de nem sokkal később jött a Skyrim is! Remek példa, de ott az alapjáték mégiscsak 2011-es, annak megfelelő technikai színvonallal, míg a The Witcher 3: Wild Hunt eredetileg 2015-ben jött ki. No és csak kaptunk erre a gépre egy Doomot, egy Assassin’s Creed III Remasteredet, és még megannyi AAA címet, melynek portjai úgy sikerültek, ahogy. Na de mi a helyzet a lengyelek megasikerével? Ennek próbáltam a magam módján utánajárni
És hogy ez hogy történt? A játék elejét, amennyire csak tudtam, párhuzamosan játszottam Switchen, PC-n és PlayStation 4-en, hogy minél pontosabb képet kapjak a portok közötti különbségről. Nos, ha rápillantunk a bevezetőben írt portokra, a The Witcher 3-nak abszolút semmi szégyenkeznivalója sincs, noha itt is azért látszik, mennyire szűkösek is tudnak lenni a Tegra X1 SoC határai – és ezt mennyire tudja kitolni a Nintendo. Ami a grafikai minőséget illeti, a legnagyobb vágást a fények és árnyékok kapták sajnos: lényegesen egyszerűbb bevilágítást láthatunk Switchen, emellett az árnyékok is erősen pixelesek. A textúráknál szerencsére láthatóan mérlegelés tárgya volt az, hogy épp mi is történik a képernyőn: az átvezetőknél, főleg a szereplőknél igyekeztek a minőséget és a felbontást minél magasabban tartani; viszont mondjuk barangolás közben a nyílt terepen már láthatóan gyengébb, homályosabb kvalitásúra futotta csak. A megcélzott futási sebesség 30 képkocka másodpercenként, ezt alapvetően jól is tartja – kivéve, amikor nem sikerül neki, mert néha beröcög olyan 20 körülire. És ez ráadásul nem is feltétlen a jelenet mozgalmassága váltja ki: gondolom szerencsétlen kis gép folyamatosan streameli a memóriába az adott térképrészlet és szereplői, szörnyei grafikus kellékeit, miközben kétségbeesetten próbálja a nem használt asseteket kipucolni... A másik apró trükk, hogy a falvakban, városokban kicsit kevesebben vannak, de ez leginkább az apróbb állatok számán vehető észre (tyúk, liba, kutya, macska, stb.) – ha egyáltalán.
Kis képernyőn persze mindez fel sem tűnik, viszont tévén azért már nagyon látszik, hogy ebben a gépben ennyi van. Pedig a plusz kakaót, amit ilyenkor a Switch biztosít, igyekszik jobb felbontásra használni a játék grafikus motorja... Viszont nagy tapsot érdemel, hogy a HUD mindig a képernyő natív felbontásán kerül kirajzolásra, tehát homályos feliratokat, térképeket nem fogunk látni. A Saber Interactive dolgozóinak nem kevés izzadságába kerülhetett ezt így összehozni, és ha tekintettel vagyunk a hardver korlátaira, bizony meg kell állapítsuk, fantasztikus munkát végeztek. A röcögést biztos megpróbálják majd egy-két patchcsel javítani (ha visszaemlékeztek, a PS4-es/X1-es verzió se futott annyira jól megjelenéskor). És persze ott a fegyvertény, hogy most már bármikor belemerülhetünk Geralt és Ciri kalandjaiba, illetve Gwentezhetünk – bár szerintem itt a játékmenet pont nem az a fajta, amivel csak úgy elütjük az időt pár buszmegálló idejére. Hogy mennyire nem hagytak semmit a vasban, talán mi sem jelzi jobban, minthogy nagyon képes az akkut fogyasztani: tippre 3 óránál több nem nagyon lehetséges konnektoról távol vagy powerbank nélkül.
Természetesen a Game of the Year kiadást kapjuk (csak itt Complete Edition néven), azaz integrálva lettek a Hearts of Stone és a Blood and Wine kiegészítők, ezzel jó alaposan kitolva az amúgy sem rövid játékidőt. A magyar nyelvű felirat is bekerült, még a digitálisan megvásárolható formátumba is – itt azért lehet illett volna picit javítani a fordításon: ha mást nem is, de legalább a kártyajáték nevét Gwyntről Gwentre javítani, hiszen ez utóbbi néven lett standalone CCG belőle. Azt pedig nem árt tudni, hogy a digitális verzió 28,9 GB-ot eszik a tárhelyből.
Mindent összevetve nekem leesett az állam – alig tudom elhinni, hogy egy ilyen kis gépbe mindezt bele tudták gyömöszölni. És nem csak belegyömöszölni, hanem kikalapálni úgy, hogy elfogadhatóan is fusson! Persze akadnak kisebb bosszantó apróságok (a furcsa framerate-esésekre gondolok itt elsősorban), no meg tévé esetében jól áll neki a távolság, de én akkor is azt mondom, megérte rá várni, és ott a helye minden Switch-tulaj polcán (Link nem fog megharagudni ;-) ).
