Míg a '90-es években a CRT monitorok uralták az asztalokat, az elmúlt évek során a jóval kisebb és elegánsabb LCD monitorok lettek a legelterjedtebb képernyőtípusok. Azonban a különböző modellek között elég jelentős eltérések lehetnek attól függően, hogy a gyártó milyen panellal szerelte fel azokat. Nézzük, mit jelentenek a különböző elnevezések, rövidítések, és melyik panelt milyen célra érdemes választani!
Kezdjük egy minimális technológiai alapozással. Az LCD monitorok esetében jellemzően fehér fény jelenti a kiindulási alapot, ami a monitoron belül hátulról vagy oldalról érkezik. Az alkalmazott panel ezt bontja pixelekre, és színezi át az egyes pontokat a megjelenítendő képnek megfelelően, többek közt polarizáló szűrőket, RGB (piros, zöld és kék) színszűrőket, valamint a névnek megfelelően folyadékkristályt alkalmazva. A panel típusától függ, hogy pontosan mi történik az egyes pixeleknél, és mindegyik eljárásnak vannak előnyei és hátrányai is, amelyek miatt más és más célra lehet jobban használható egy-egy különböző technológiát alkalmazó monitor.
Az LCD technológia feltörekvő riválisát az OLED kijelzők (Organic Light Emitting Diode, azaz organikus fénykibocsátó dióda) jelentik. Ezekben a polarizációval trükközés helyett minden egyes képpont (pontosabban a piros/zöld/kék szubpixelek) külön-külön, önmagukban képesek kigyulladni, ha áramot kapnak. Mivel itt nincs háttérvilágítás, a kontrasztarány kiemelkedő, a feketék pedig igazán sötétek tudnak lenni. Ez a technológia még fejlődésben van, és jelenleg igencsak drága is, így jelen cikkünkben inkább az LCD-kre koncentrálunk.
De még mielőtt tényleg rátérnénk magukra a panelekre, fontos, hogy pár alapkifejezést elmagyarázzunk, mivel ezek elő fognak fordulni a lentebbi bekezdésekben.
- Válaszidő: Azt jelzi, hogy mennyi idő alatt képes a monitor fehérről feketére váltani egy képpontot. Pontosabban mivel a jobban kinéző adatok érdekében a legtöbb gyártó a gray-to-gray (GTG) válaszidőt tünteti fel, az egyik szürkeárnyalatról másikra történő váltás sebességét mutatja ez a paraméter. Ha az érték túl nagy, elmosódott képet kapunk. (Az 5 ms már elég gyorsnak számít, de gamer monitorokban akár 1 ms alá is képesek lemenni a gyártók.)
- Frissítési frekvencia: Azt mutatja meg, hogy egy másodpercben hányszor frissíti a monitor a megjelenített képet. Játékokhoz érdemes minél nagyobb értékűt választani (nem ritkák a 120-144 Hz vagy e feletti modellek sem).
- Betekintési szög: Egyedül használva egy monitort optimális esetben pontosan szemből nézzük azt, azonban ha például többen játszunk, vagy mondjuk másokkal közösen filmet nézünk a képernyőn, fontos, hogy oldalról is látható legyen a megjelenített kép. Egyes panelfajták esetében például komoly színtorzulás figyelhető meg már akkor is, ha csak kicsit lejjebb csúszunk székünkben.
- Felbontás: Ezt talán nem sokat kell magyarázni: a kijelző képpontjainak számát jelzi, általában az oszlopok és sorok számának megadásával (pl. az egyik legelterjedtebb az 1920*1080, amit a köznyelvben Full HD-nak nevezünk).
- Oldalarány: A képernyő szélességének és magasságának aránya. Míg a CRT-k korában a 4:3-as oldalarány volt a legelterjedtebb, mára a 16:9 az általános, de egyre népszerűbbek a szélesebb, pl. 21:9-es monitorok. Emögött leginkább az áll, hogy egymás mellett elhelyezkedő szemeinkkel széltében többet látunk, így jobban kitölti látóterünket egy szélesebb kijelző, ami például immerzívebb játékélményt nyújt.
- Képernyőméret: A kijelző látható területének átlóhossza, amit általában hüvelykben adnak meg. Ezt 2,54-gyel szorozva kapjuk meg, hogy centiméterben mekkora a képátló. Érdemes arra odafigyelni, hogy míg például egy 16:9-es oldalarányú, 27 hüvelykes monitor képe kb. 34 cm magas, 32:9-es oldalaránynál ez az érték ugyanekkora képátló mellett már csak közel 19 cm lenne.
- Színvisszaadás: Alapvetően minden egyes monitor egy részét fedi le csupán a valós színskálának. Léteznek különféle szabványos színterek (sRGB, Adobe RGB, Pantone stb.). Kalibrálással ezt a színvisszaadási pontosságot lehet javítani, de nem árt tudni, hogy már a gyárban is elvégeznek minden egyes monitoron legalább egy alapszintű kalibrálást. Az egyes paneltípusok pedig eltérő nagyságú színteret képesek lefedni – ezért is van az, hogy bizonyos paneltípusok alkalmasabbak mondjuk nyomdai vagy grafikusi munkára.
- Ívelt monitorok: A legújabb „divat” az ívelt képernyők megjelenése. Ezeknél a panel nem sík, hanem széltében ívet ír le (pl. az 1800R megjelölés azt jelenti, hogy egy 1800 mm sugarú kör íve mentén görbül a kijelző. A kutatások szerint a szem így a szélekre eső részeket is élesebben, torzulás nélkül látja, mivel azok közel azonos távolságban vannak, mint az előttünk lévő terület. És azáltal, hogy az ívelt kép jobban kitölti látómezőnket, játékoknál például a beleélés is jobb. A jelzett sugárnál távolabbról nézve azonban már nem optimális a kép.
És akkor most már tényleg lássuk a különböző LCD-paneltípusokat!
TN (Twisted Nematic)
A legrégebbi LCD-technológia. A folyadékkristály-molekulák alaphelyzetben 90 fokban megcsavarva helyezkednek el, feszültség hatására ez a csavarás megszűnik, és áteresztik a fényt.
Ennek a panelnek van a legkisebb válaszideje, akár 1-2 ms is lehet, emellett a gyártási költsége is ennek a legalacsonyabb. A frissítési frekvenciát szintén ennél tudják jelenleg a legmagasabbra tornázni, így például a jelenleg kapható 240 Hz-es monitorok gyakorlatilag mind TN-panellel vannak szerelve. (Persze nem árt, ha gépünk is ki tudja szolgálni ezt a képfrissítési sebességet.)
A panel betekintési szöge viszont van, hogy rosszabb a többinél – ilyenek esetben ha kicsit lejjebb csúszunk a székben, régebbi TN-panelek esetében megváltoznak a színek, és oldalról akár egyáltalán nem is lesz látható. Az újabb modelleknél inkább csak kifakul a kép, ha éles szögből nézünk rá a monitorra. A színvisszaadás és kontrasztarány szintén rosszabb a többi megoldásnál – persze ha bekalibráltatjuk, nem teljesen reménytelen a dolog és szép színeket tudnak most már ezek a panelek is, de professzionális felhasználásra nem ajánlott.
Egyes gyártók további trükköket, technikai megoldásokat vetnek be a még jobb képminőség elérése érdekében. Az LG például az elmosódáscsökkentési technológiájával gyakorlatilag 1 ms-ra csökkenti a válaszidőt. Ennél a megoldásnál minden megjelenített képet a háttérvilágítás kikapcsolásával egy fekete kép követ, így nem duplázódik meg képkocka. A 240 Hz-es LG 27GK750F-B modell 2 ms válaszideje az elmosódáscsökkentés bekapcsolásával gyakorlatilag 1 ms-osnak felel meg.
IPS (In-plane Switching)
A folyadékkristály-molekulák a képernyő felületével párhuzamosan helyezkednek el, feszültség hatására pedig elforognak.
Ez a paneltípus biztosítja a legjobb képminőséget (színvisszaadási pontosságot), és a legjobb betekintési szöget, ami akár 178 fokos is lehet, vízszintesen és függőlegesen egyaránt. Az IPS-panel válaszideje megfelelő, jellemzően 3-15 ms körül alakul, a legújabb IPS panelek pedig akár 144 Hz-es frissítési frekvenciára is képesek, ami már profi játékosoknak is megfelelő értéket jelent.
Cserébe magasabb árat találunk az IPS panelekkel felszerelt monitorokon, illetve jellemző lehet az úgynevezett „IPS glow”, amikor sötét (fekete) képen derengve látszik a háttérvilágítás – szemből jellemzően nem látható.
VA (Vertical Alignment)
Ennél a paneltípusnál a folyadékkristály-molekulák függőlegesen helyezkednek el, a feszültség pedig ezeket megdönti, hogy áteresszék a fényt.
Nagyjából a középutat jelenti a TN és IPS panelek között: jobb színmegjelenítésre és nagyobb betekintési szögre képes a TN-panelnél, azonban kicsit nagyobb a válaszideje azoknál. Nagyobb kontrasztarány is jellemzi, mint a többi panelt, sötétebb feketéket képes megjeleníteni. Leginkább tévékbe szokták beépíteni, a kiváló kontraszt miatt.
Mindebből következik, hogy akinek a frissítési frekvencia a fontos, mert például Counter-Strike-kal, Fortnite-tal, Overwatchcsal, Rocket League-gel nyomul egész nap, annak jelenleg a TN panel az optimális választás, mivel a 144 vagy magasabb képfrissítési frekvenciával bíró monitorok zöme ilyen panellel kerül legyártásra; ahogy azoknak is ez jöhet szóba, akik szűkös költségvetés mellett terveznek monitort vásárolni – bár nekik egy olcsóbb VA paneles monitor is megfontolandó lehet. Aki nem csak játékra használná a monitorját, az inkább a másik két technológia képviselői között keresgéljen – ha fontos a pontos színmegjelenítés, akkor az IPS-ek terén nézelődjön.
Igyekeztünk amennyire lehet, közérthetően és megfelelő tömörségben áttekinteni ezt a témát, de biztos, hogy van, ami kimaradt cikkünkből. Ha kérdésed vagy kiegészítésed lenne, várjuk a hozzászólásokban. Sorozatunkat pedig mindenképpen folytatni fogjuk, van még pár ötletünk, mit érdemes/hasznos tudni a monitorokról.
V-Sync, G-Sync, FreeSync – mit is jelentett be az NVIDIA?
Január 15-től működni fog a G-Sync a FreeSync monitorok egy részén – de hogy?
