A kínai mondavilág sokszínű és változatos. Egyik ikonikus alakját, a Majomkirályt egy XVI. századi regény, Wu Cheng'en Nyugati utazása tette világszerte közismertté, de a karakter keletkezése és gyökerei jóval korábbra, a Song dinasztia idejére tehetők. Azóta számtalan adaptációja és utalása bukkant fel rengeteg történetben, többek között a sokak által kedvelt Dragon Ball ékes példája ennek, gondolva itt a majomfarkú gyermek varázsbotjára és a repülő felhőjére (némi áthallás is felfedezhető a két hős nevében: Sun Wukong – Son Goku). A Majomkirály tulajdonságai közé tartozik a teljesség igénye nélkül: öröklét, emberfeletti erő és gyorsaság, alakváltás, a mennyek legkiválóbb harcosait megszégyenítő harctudás. Röviden összefoglalva Sun Wukongot meghívják a mennyekbe, remélve, hogy ha maguk közé emelik, azáltal kezelhetőbbé válik. Viszont a neki szánt legalantasabb mennyei tisztség vérig sérti a büszke bölcs szerzetest, aki egyenlőnek érzi magát velük. Ezután kénytelenek elismerni, és egy kielégítőbb helyet biztosítani neki, azonban egy jelentősebb, minden fontos istent és istennőt érintő bankettre nem kap meghívást, aminek okán nyíltan fellázad, és visszatér királyságába. Legyőzi egyedül a mennyek seregeit és uralkodóit, ám nagy nehézségek árán foglyul ejtik. Többszöri hiábavaló próbálkozás után felhagynak a kivégzésekkel, és bebörtönzik. Innen rövid idő múltán megszökik, de az ügynek Buddha tesz pontot a végére, és egy pecséttel elzárja. A jelen cikk alanyául szolgáló, a 2015-ös animációs filmből készült videojátékfeldolgozás innen veszi fel a fonalat, az 500 évig lepecsételt Majomkirály kiszabadulásával.

Nagyon kellemes csalódás ért a Monkey King: Hero is Backet elindítva, ugyanis nem egy filléres, a mozifilm mellé kötelező árukapcsolással találtam szembe magam. Valljuk be őszintén, amikor animációs filmet adaptálnak játékra, Damoklész kardja lebeg a fejlesztők felett a szoros költségvetés és rövid határidő miatt. Itt nem tudom, ez jelen volt-e, de a játék egyszerűségén kívül nem sok minden mutatott a spórolásra. (Talán a néhol átvezetők helyett besuvasztott stop motionszerű alábeszélős közjátékok.) A látványvilág és a környezet simogatta a szemet, a szaggatást pedig szépen elkerülték a kameramozgatás közbeni blur ügyes alkalmazásával. A zenék is meglepően jóra sikeredtek, klasszikus keleti hangszerek keveredtek komolyzenei elemekkel, a naplementés zongorás szösszenetek rendkívül hangulatossá tették az összképet.
A Monkey King: Hero is Back amúgy a Zootopia és a Kung Fu Panda 3 megjelenéséig a legtöbb bevételt generáló animációs film volt Kínában. Az angol szinkronban Jackie Chan kapta a főszerepet, ami nagy sajnálatomra a játékban már másra lett osztva.
A mozgás és a harcrendszer könnyű és nehéz támadásokra, valamint mágikus képességekre épül. Bár maga a harc és az ugrás némileg darabos és nehézkes, ezt bőven ellensúlyozza azok vizuális megnyilvánulása, a mozdulatok koreográfiája, a felvehető és használható tárgyak és fegyverek sokszínűsége. A mágia kicsit negatívum volt számomra, mert külön gomb lenyomása után menüben válogatva lehetett elsütni a varázslatokat, ami megtöri az amúgy se folyékony harcrendszert.

A képességek között fellelhető egyik leghasznosabb tudás a mindent látó szem, amellyel láthatjuk az ellenfelek támadását megelőző ikont Ezek az utolsó pillanatban kivitelezett ellentámadások bitang jól néznek ki a hozzáadott slow-mo effekt révén, de a kisebb ellenfeleken másik gombbal indítható 1-on-1 tovább bővíti a lehetőségeket – vagy a felszedhető tárgyak is világítva kitűnnek környezetükből. Emellett a kis kopasz, bajszos földisten pockok lelőhelye is jobban láthatóvá válik, akik a játékban nemcsak a collectible szerepét töltik be, de egyben az élet, mágia és támadási erő/kombóhossz növelésére is alkalmasak. Mágiával lehet még idézni védekezésre és támadásra egyaránt alkalmas ikonikus „kung fu padot” (Részeges karatemester, valaki?), kirobbanó erejű támadásokat intézni, felgyorsítani a mozgást vagy lövésre alkalmas varázsszőr tűket előcsalni.
Maga a sztori nem túl hosszú, de egy ilyen, fiataloknak szánt játék esetén elegendő. A fő „hős” Majomkirály mellett az őt véletlenül kiszabadító lelkes szerzetestanonc lesz állandó kísérőnk. (Az első pillanattól kezdve csüng minden szaván és mozdulatán, árnyékként követve a flegma urat mindenhová. Hátán egy kosárba ott van még kishúga, de ő gügyögésen kívül nem sokat ad hozzá a dolgokhoz.) Harmadik társa pedig egy régről ismerős arc, a mennyei hadsereg generálisaként megbukott Malac. Ő tulajdonképpen a comic relief karakter szerepét hivatott betölteni, amit helyzet- és jellemkomikummal is igyekszik véghezvinni. Sun Wukong csuklóján felfigyelhetünk egy láncra, amely elzárja erejét. A beképzelt lény csak jócselekedetek árán képes lassacskán visszaszerezni adottságait, de a hőssé válás rögös útjához eleinte nem igazán fűlik a foga...

Egy-egy pálya legtöbb esetben egy nagyobb képernyőt tesz csupán ki, felépítésüket tekintve pedig egyszerűek és lineárisok, ritkán vegyülve platformerelemekkel. Zavaró dolog a létrák és ajtók használatánál bekövetkező cutscene vagy töltési idő. Ez picit bosszantó, amikor csak egyszerű fészereknél vagy tetőre mászásnál történik. A kevés puzzle, amivel találkozni lehet, nagyrészt kimerül kulcsok felvételében és használatában. Sok helyen lehetőség van harc nélkül és lopakodva abszolválni az adott területet, vagy több útvonal közül kiválasztva a számunkra legmegfelelőbbet. Az útszéli idős nyúl kofával cserélgethetjük a természetből/falvakból összeharácsolt növényeket, kőzeteket, állatokat vagy harcban zsákmányolt javakat. Ezáltal életben és manában nem lesz hiány, de támadópecséteket vagy más alapanyagokat is kínál cserére. Bár ellenfelek tekintetében nincs nagy választék, az alap varangydémonok többféle variációjával azért próbálják ezt ellensúlyozni, de tekintve a játék hosszát, nem éreztem negatívumnak. Főellenségből el tudtam volna ugyan viselni többet, de tekintve, hogy hozott anyagból dolgoztak a srácok, sok mozgásuk nem volt ilyen téren. Nehézségét tekintve könnyűnek mondható a szoftver, ami nem is baj a célkorosztály érdekeit nézve.
Összességében aranyos, szerethető, de nem túl hosszú, 2-3 délutános akcióval fűszerezett kis kalandozást nyújt a Monkey King: Hero is Back, de ennél nem is vártam el többet.