Volt már nálam vendégségben kreatívoknak szánt laptop, az MSI Prestige PS42 képében, amelybe némi hunyorítással akár gamernek is nevezhető komponensek kerültek. Most pedig itt üldögél az asztalomon egy ASUS ZenBook Pro Duo, aminél már hunyorítani sem kell ilyen megállapításhoz – és mégsem játékra van kitalálva, hanem kreatív munkára. Ez engem persze nem zavart abban, hogy jól megkergessem pár benchmarkkal, és úgy alapvetően gamer szemszögből vizsgáljam meg eme remek szerkezetet.
Hogy mennyire prémium gépről van szó, az már a millió forint fölött nem sokkal tanyázó árcímkéből is kiderül. Ezért a pénzért két és fél kilónyi alumíniumot kapunk, benne a következőkkel: i9-9980HK processzor, 32 GB RAM, GeForce RTX 2060 6 GB, 2 TB M.2 SSD, 15,6” 4K OLED kijelző. Nem rossz, mondhatnánk ínyencként, de a két nagy kunszt még hátra van... Egyrészt a billentyűzet fölött akad még egy 3840*1100 pixel felbontású, 14” képátlójú, tippre IPS plusz kijelző is, ScreenPad Plus néven – ez teljes értékű kijelzőként viselkedik, csak elég furcsa oldalaránya van. Persze nem is fő képernyőnek szánták, hiszen érintésérzékeny (a fő OLED kijelző is az amúgy), és mivel érzésre valami spéci bevonatot kapott, ezért a másik extrával, az Asus Pen stylusszal tökéletesen használható rajzolgatásra, jegyzetelésre. Legalábbis a marketing szerint. A rajzolás részéhez tehetség híján nem tudok különösebben hozzászólni, bár szerintem eléggé keskeny ehhez – ettől függetlenül Krisz kollégám egész jól elmolyolt vele, amikor a munkahelyemre bevittem, hogy a kollégák is megnézhessék.
Apropó, kollégák! Ők már hozzászoktak az évek során ahhoz, hogy mindenféle szivárványszínben tündöklő gépet kapok tesztre: erre viszont ők is felkapták a fejüket, és lelkesen nyomkodták, próbálgatták. Ilyen szempontból az ASUS mérnökei remek munkát végeztek: mint látható, sikerült valami tényleg innovatívat, egyedit alkotni. Na de vissza a tollhoz és a másodlagos kijelzőhöz! Van lehetőség kézírással is jegyzetelni, csak sajnos nem magyarul – ez viszont a Microsoft sara, mivel ékes anyanyelvünkhöz jelenleg még nincs kézírásfelismerő funkció. Ami miatt viszont nagyon tudok morogni: a tollat nem tudjuk hova elpakolni a gépben vagy a gépen! A mellékelt csuklótámaszban biztos ki lehetett volna alakítani neki egy üreget, egy pici mágnessel pedig talán megoldható lehetett volna, hogy a képernyő szélére odatapadjon – vagy valami, mert így elég könnyen elhagyhatja az ember...
Ha már a csuklótámasz szóba került: ez gyakorlatilag kötelezően használandó kellék, ugyanis maga a gép a ma megszokottakhoz képest kissé vastag, a billentyűzet pedig „lecsúszott” a ScreenPad miatt, így a kényelmes gépeléshez muszáj használni. Maga a billentyűzet amúgy nagyon jó gépelési élményt ad (jelen cikk is ezen gépelődik), csak fehéren világít (szerintem nem baj), az elrendezés is jó – helló, MSI laptopok szokni való kiosztása! ;-) Persze itt is akadnak gombok, amiket át kellett pakolni, de nem olyan gyakran használtakról van szó, mint a Windows vagy akár az Fn. A tapipad a régi Zephyrusból ismerős helyen van, és természetesen tudja a NumPad funkciót is – szeretem! Fölötte akad pár extra gomb: a hűtés felpiszkálása (alias turbó mód), a két képernyő tartalmának megcserélése, a ScreenPad ki- vagy bekapcsolása, illetve a főkapcsoló. Ritkán szoktam szólni a beépített webkameráról, de itt kivételt kell tennem, ugyanis az ebben csücsülő Windows Hello kompatibilis, így némi IR rásegítéssel képes automatikusan belépni a Windowsba, ha meglátja a pofikámat. Külön öröm, hogy sem a szemüveg, sem a többnapos borosta nem zavarta meg.
Na de mi a helyzet a játékokban? Az a mobil 2060 és a 4K kijelző párosítása olyan sok jóval azért nem kecsegtet – aki olvasta az MSI GE75 Raider tesztemet, azok tudják, mennyi pixelt kell a gépnek másodpercenként kiköpnie a folyamatos 60 fps-hez... Na de a puding próbája az evés! A Time Spy és Port Royal eredmények önmagukban nem rosszak, csak épp azt mutatják, hogy 4K-ban ez bizony kevés lehet. És lőn: nem igazán tudtam játszható sebességet elérni a tesztek során... Persze kompromisszumokkal lehet, hogy sikerült volna javítanom valamicskét az eredményeken, de ehelyett inkább megnéztem Full HD felbontáson is a kapott fps-értékeket: így azért már jobban néz ki a dolog. Egyedül a Forza Horizon 4 felbontását nem sikerült átállítanom, ezért hiányzik az az eredmény. Van helyette HDR mérés is, mivel a fő kijelző HDR-képes. Itt is vannak érdekes eredmények... A Shadow of the Tomb Raider például nagyon belassult tőle, a Forza Horizon 4 pedig fix 30 fps-t produkált így – az F1 2019-et viszont nem különösebben érdekelte, hogy be vagy ki volt kapcsolva.
Az Overwatch képes volt 60-70 fps-sel futni a teszt során natív felbontáson és feltekert grafikával, ez azért örvendetes. Tuti ki lehet ennél is többet hozni belőle, de mivel a kijelző csak 60 Hz-et tud, ez elég durva és zavaró képtöréssel járna. A 64 fős Battlefield V multi pedig a hűtés-zaj-teljesítmény háromszöget hivatott nálam ellenőrizni, így hát sor került erre is. Játék közben még a már emlegetett turbóra felhúzott hűtéssel sincs sok hangja. Hallani persze simán lehet, hogy dolgozik, de ettől még nem kell a beszédhangerőn növelnie a velünk egy szobában tartózkodóknak. A processzor leginkább a 95-97 fokos tartományban volt a lövöldözés alatt – ennek megfelelően a levegő, ami kijött a gépből meglehetősen meleg volt, viszont magán a kasztni nem érződött, micsoda hőség tombol odabent. A kezdeti 4,2-4,4 GHz-es turbó órajel a hőmérséklet beálltával 3-3,3 GHz környékén stabilizálódott, ez se olyan rossz eredmény. Összességében véve egész jól bírta a gyötrést.
És akkor most értékelnem kéne. Az ára mellett nem tudok szó nélkül elmenni, de hát ez már az a kategória, ahol pénz nem számít – viszont aki a játék miatt keres gépet ezen a szinten (1 millió forint körüli összegről beszélünk), gyakorlatilag csak jobb ajánlatokat talál. Lehet érvelni esetleg amellett, hogy az integrált kijelző miatt youtube-os gamereknek jó lehet, de csak a második kijelző miatt ezt megint nem érzem valid érvnek, hiszen egy hordozható második monitorral együtt is jobb teljesítményt lehet kapni ugyanezért a pénzért. Aki viszont munkára használná, annak nagyon is ajánlott, mert egy rugalmasan használható eszközt kapunk ennyiért, remek kijelzőkkel, tollal és kényelmes billentyűzettel.
Most pedig pár bekezdés erejéig gregmerch kollégám is szót kér:
Sityi barátom már alaposan körülírta a maga, az enyémnél jóval profibb szemszögéből ezt a kicsit sem hétköznapi gépet, amelyet nemes egyszerűséggel csak „a jövő laptopja” szlogennel reklámoznak a tajvani szakik, így én kicsit más oldalról szeretném megközelíteni azt, minekután nekem is volt némi alkalmam kipróbálni a masinát. Én mérnökként dolgozom, amikor éppen nem a PlayDome hasábjaira írom a sok okosságot (mindenki bólogat! ;-) ), és ebben a szakmában ma már gyakorlatilag nélkülözhetetlen a több monitor használata. Nem tervező vagyok ugyan, hanem projektmenedzsmenttel, lebonyolítással, műszaki ellenőrzéssel foglalkozom, amely során rengetegszer kell papírmunkát – tervvéleményezést, valamilyen ellenőrzést, jegyzőkönyvek gyártását, fotódokumentumok összeállítását stb. – végeznem. Ezekhez minimum ajánlott, de még inkább létfontosságú egy plusz kijelző, de vannak kollégáim, akik kettővel tolják, plusz laptop. (Nekem is két monitor jutott a laptopom kijelzője mellé a „rendes” munkahelyemen, ugyanúgy nélkülözhetetlen, pedig nem is ott vagyunk kollégák, bi-bi-bí! :P – Sityi)
Nos, én megfuttattam a szóban forgó új csúcs ZenBookot ilyen téren is, amikor egy nem kis terjedelmű tervcsomagot néztem át vele, határidőre. A fő képernyő gond nélkül jelenítette meg a böszme méretű, színes, részletgazdag PDF és egyéb állományokat is, amelyekbe a szolgálati munka-laposom (valamilyen nem túltápolt HP ProBook) gyakran belehal, a 3D-s modellekről nem is beszélve. (Van szerencsém hasonszőrű ketyerét nyúzni a már emlegetett helyen. Egy U-s Intel proci IGP-jétől nem szabad sokat várni – Sityi) Közben a másodlagos képernyőt akár három kisebb, de így is jól használható részre osztottam, attól függően, hogy mi mindent kellett összevetnem egymással – rengetegszer vannak több helyen is szereplő adatok, számok, amelyeket össze kell nézni. A vélemény megírásakor pedig elég volt a ScreenPad Plus egyik fele (mert felezni is lehet) ahhoz, hogy a fő képernyőn lévő tervekről az észrevételeimet azon írjam, miközben a másikon a levelezőprogramom volt megnyitva (vagy bármi más, pl. a YouTube egy kis unaloműző zenéléshez). Az irodában biztosítanak ugyan nekünk másodlagos megjelenítőt, de azon kívül, például egy kihelyezett konténerben legtöbbször nem, és ezeken a helyeken egy ilyen gép nagyon sokat tud a munkában is segíteni.
Már az elődje, a ZenBook 15 Pro is nagyon hasznos volt ebből a szempontból – ahhoz szintén volt szerencsém –, amelyen a multifunkcionális érintőpad volt átalakítható akár egy 5,5” körüli, Full HD felbontású másodlagos képernyővé, és van a családban olyan tervezőmérnök rokon, aki éppen emiatt vette meg azt a gépet. Ott azért erős overkill volt az ultrabook-jellegű kasztnihoz a maximum konfiguráció i9-8950HK processzorral és 1050 Ti GPU-val, amelyhez egyszerűen nem volt elegendő a hűtés. Nos, most ezen javítottak a jóval nagyobb méretű házzal, amelynek a teljes kialakítása ezt a nagyobb fokú hűtést segíti elő. Azért az RTX 2060-ast nem érzem a legjobb választásnak, főleg játékos szemszögből, de akár igényesebb munkavégzés oldaláról sem. A 2060-as már csak az esetében egyébként igen „hendikeppesen” muzsikáló RT effektek miatt is jelentős áremelő tényező, holott nem tud sokkal többet egy GTX 1660 Ti-nál, ami viszont sokkal kedvezőbb árú. Egyébiránt mindkét említett kártya neve mellé erősen dukálna az „M” jelző, tekintve, hogy mindkettő jóval alulteljesíti az asztali nagytesóit, de ez a szubjektív véleményem.
A Sityi által említett csuklótámasz szerintem is nagyon ajánlott, de nekem példáué nem tetszett az, hogy ezt nem lehetett mágnesesen vagy mechanikusan rögzíteni a kasztnihoz, csak simán „odatolni”. (Nekem sem. Jó, hogy említed – Sityi) Játékoknál nekem időnként felbontás- és/vagy képernyőméret-beállítási gondjaim voltak, és néha a Rise és a Shadow of the Tomb Raider is kifagyogatott, de gyanítom, hogy ez rendszerbeállítási, finomhangolási vagy videodriver problémák miatt lehetett. (A tesztekhez az épp aktuális legfrissebb drivereket használom, nálam nem volt gond – Sityi) A felbontást alapból levettem Full HD-ra, mert ekkora felületen maximum a nagyon jelentős frame-drop jelzi az UHD bekapcsolását, a látványban nemigen jelentkezik. Az érintőceruza elhelyezésének-becsúsztatásának hiánya szerintem is érthetetlen és kényelmetlen dolog, nem is tudtam értelmezni, hogy erre miért nem gondoltak eddig. Az arcfelismerés jó és kényelmes (még ha a magam részéről nem is szeretem önként és dalolva átadni a képem az összes hivatalos szervnek a világon), de azért egy ujjlenyomat-leolvasó lapka igazán elfért volna még azon a felületen.
Szerintem sem elsősorban játékosoknak szánt gép ez, és a streamerek sem biztos, hogy ezt választják, de mindenképpen egy nagyon sokrétű masina az ASUS legújabb, a „hétköznapi” fogyasztóknak szánt csúcs munkaállomása, amelyet remekül fog tudni alkalmazni és kihasználni számos erőforrásigényesebb tevékenységgel foglalkozó felhasználó. Minden másra ott a StudioBook, de az már egy másik történet – és főleg még horrorisztikusabb árkategória. Hogy valóban ez-e a jövő laptopja, azt majd az idő eldönti, de ha minden igaz, a Microsoft Surface Pro is hasonló megoldással lesz felvértezve, ami azért jelent valamit. Azért van még hova fejlődni, én a magam részéről például egy 480p-720p felbontású előlapi projektort nagyon el tudnék ilyen iránynak képzelni, de ne legyünk telhetetlenek! A jövő valahol már elkezdődött, a többit az idő – no meg a piac és a konkurencia – eldönti.
