Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Mosaic

Mosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játék

Sötét, stílusos konyhafilozofálás a modern társadalomról.

2019.12.05. 15:00 | szerző: themikka | Ismertető/teszt

Éppen két hónapja volt, hogy kipróbálhattam a Mosaic című, művészi igénnyel készített, társadalomkritikus sétaszimulátor előzetes verzióját, most pedig meg is érkezett maga a teljes játék, és kiderülhet, beváltotta-e a reményeimet a demo alapján kimondottan ígéretesnek látszó történet. Mint kiderült, a próbaverzió a játék első fél óráját tartalmazta, amelynek során egy, a mai modern világ lélektelen robotjába belefáradt főszereplővel kellett végignyúznunk az Inside sötét képi világába csomagolt unalmas, kilátástalan napi rutint.

Mosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játék

Vagyis végig kellett ráncigálnunk hősünket a reggeli felkeléstől a munkába járáson át egészen az absztrakt minijátékként bemutatott irodai melóig, mindeközben pedig egyre furcsább dolgok történtek velünk. Hősünk ugyanis apró szépségekre felfigyelve egyre több színt vett észre fekete-fehér világában, valamint rejtélyes, kéken ragyogó gépezeteket fedezett fel, és elkezdett beszélgetni egy, a mosdójában megjelent aranyhallal. Igen, a Mosaic kissé szürreális, és a valóságra épülő környezet ellenére mégis absztrakt, ám sajnos az egyszerre rejtélyes történetet és alkalmanként tűpontos társadalomkritikát ígérő bevezetőt nem képes sokkal jobban elmélyíteni a nagyjából 3-4 órás játékidő végére.

Nagyobb baj viszont, hogy ennek a játékidőnek egy jó részét a készítők (valószínűleg direkt, a hatás felerősítése érdekében) pontosan ugyanannak a napi rutinnak az ismétlődésével töltöttek ki, amit már a demo második napjának indulásakor is időhúzásnak éreztem. Minden nap fel kell kelni, minden nap be kell vánszorogni a liftbe, és minden nap el kell végezni az absztrakt minijáték által ránk szabott erőforrás-gazdálkodós munkát. Oké, a melóba vezető útnak mindig más és más szakaszát ismerhetjük meg, ahol mindig újabb apró, színes vagy sötét, szürreális jelenetek tarkítják a mókuskerékből kitörni vágyó főhős útját. Emellett a mobilunkon szereplő alkalmazások köre is bővül (például tőzsdézős minijátékkal az alap blip-blop nevű nyomkodós ökörségen kívül), és a munkahelyi minijáték is egyre nehezedik a fekete-fehér közegbe beúszó, színes hibajelenségekkel, viszont nálam ennek a szürke napi rutinnak az ismétlődése sajnos így sem azt a hatást érte el, amit a Mosaic készítői valószínűleg szerettek volna. (Legalábbis kétlem, hogy azt akarták, hogy állandóan ki akarjak lépni a játékból.)

Mosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játék

A dolgon az se segít sokat, hogy az irányítás elég lassú, a főhőstől a kurzor irányába történő mozgatás pedig gyakran nincs rendesen összehangolva a kameramozgásokkal, emiatt aztán az is megesik, hogy valamilyen tereptárgyba beakadunk. (Mivel pedig sokszor kell magunkat tömegen átverekedni, ez gyakran elő is fordul.) Persze amikor épp minden egyben van, akkor a játék stílusos grafikája, alkalmanként lélegzetelállító és kifejező képei kimondottan hatásosak tudnak lenni, mégis úgy érzem, a Mosaic esetében a forma kidolgozottsága sajnos kissé túlzás a benne rejlő tartalom mélységéhez képest. Oké, ahogy mondtam, a játék képes találó apró szituációkban rámutatni a modern társadalom egy-egy problémájára, de ennek kifejtése, és a probléma megoldásáról alkotott elképzelés sajnos papírvékony, és nem sokkal tesz többet hozzánk, mint egy mobilokra ráolvadt embereket ábrázoló kattintásvadász karikatúra-galéria.

Ha még nem volt meg, szerintem próbálkozzatok inkább a zseniális The Stanley Parable-lel, ami nagyon hasonló alaphelyzetből indul, de sokkal abszurdabb és okosabb módon, ezerfelé nyitja az alap témát, ráadásul lényegesen szórakoztatóbban kezeli még az ismétlődő játékmenetet is. A Mosaic sajnos többnek ígérkezett, mint ami lett. Mint sétaszimulátor, játékként alapból nem ad túl sokat, az viszont szomorú, hogy története is csupán rejtélyességgel próbálja palástolni, hogy némi konyhafilozófiánál mélyebb tartalom nincs mögötte. Ugyan néhány órát el lehet vele lenni, és ha az ember fogékony némi szürreális, enyhén hatásvadász, melankolikus társadalomkritikára a monoton irodai létről, akkor lehet, hogy megtalálja a közös hangot a játékkal, a többiek viszont szerintem nyugodt szívvel kihagyhatják. ■

Mosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játék
Mosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játékMosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játékMosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játékMosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játékMosaic teszt – Egzisztenciális krízis – A játék

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

értékelés

Mosaic

Pozitívumok
  • Gyönyörű, stílusos, néha szürreális látvány
  • Kifejezően bemutatott mindennapi helyzetek
  • A történetbe szövődő munkahelyi minijáték
  • Rejtélyesség...
Negatívumok
  • ...ami sajnos sekélyességet palástol
  • Nehézkes irányítás
  • Időhúzásnak érződő ismétlődő részek
  • Játékként alig nyújt valamit
Mosaic
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Mosaic

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló