A Headsnatchers lényege egyszerű: ahogy az a játék nevében is szerepel, manuálisan kell eltávolítanunk egymás meglehetősen rút kobakját, lehetőleg úgy, hogy közben a sajátunk intakt marad. A játék rendelkezik szóló móddal is, amely egy zombiapokalipszis közepébe csöppent minket, azonban ez leginkább arra alkalmas, hogy megtanuljuk az alapvető szabályokat, és elsajátítsuk az irányítást, illetve a különböző eszközök és fegyverek használatát. Az utolsó szint utolsó pályáját egy bossharc zárja le, amely során abból vizsgázhatunk, hogy mennyi mindent sikerült elsajátítanunk az addig tanultakból.
A lényeg azonban ezután kezdődik, amikor a fentiekkel felvértezve nekiállunk egymás fejét elcsavarni, akár kanapé-kooperatív, akár online játék során. Az összecsapás megkezdése előtt lehetőségünk nyílik arra is, hogy létrehozzuk saját szörnyszülöttünket, és azzal induljunk csatába.
A Headsnatchers tesztelése során azt tapasztaltam, hogy az online csaták esetében sokszor egészen sokat kellett várni, mire összejött a kezdéshez szükséges 4 játékos, azután viszont ténylegesen elszabadult az őrület. Nem elég, hogy a kisméretű pályákon folyamatosan meg kell küzdenünk egymás buksijának megszerzéséért, de ezt még tovább nehezítik a külső körülmények is. Egyes pályákon például óriás szörny csápjai lapítanak ki minket, ha rosszkor vagyunk rossz helyen.
A négyfős csatákban számos szcenárió közül választhatunk: az egyik pályán egymás fejével kell kosaraznunk, a másikon a futballkapuba kell berugdosnunk ellenfeleink üstökét, de van bowlingozós, szörnyes és ketrecharcos szint is. Habár a pályák meglehetősen változatosak, pár órányi játék után a Headsnatchers könnyen unalomba fullad, ugyanis folyamatosan ugyanazokat a mechanizmusokat kell követnünk, a pályák kiismerése után sok újdonságot már nem tartogat.
Ezt ellensúlyozandó a fejlesztők megalkottak még pár játékmódot azok számára, akik időközben beleuntak a hagyományos co-op csatákba. Az egyik ilyen a Roulette mód, ami egy hagyományos ügyességi játékshow-ként működik. Mindenféle csapdákkal és ellenségekkel teli pályákat kell teljesítenünk úgy, hogy közben minél kevesebbszer hagyjuk el a fejünket. Ebben a játékmódban szintén játszhatunk négyen is, így az akadályok mellett mi is hátráltathatjuk ellenfeleinket. A csavar mindössze annyi, hogy a játékok, amelyekben megmérkőzünk, egy szerencsekerék megforgatásával kerülnek kiválasztásra.
Emellett kipróbálhatjuk magunkat a Tag Team, illetve Tornado játékmódokban is. Előbbiben kétfős csapatokba szerveződve kell csatasorba állnunk, míg utóbbi esetében két játékosnak kell megküzdenie egymással, véletlenszerűen változó feladatokban.
A Headsnatchers kellemes szájízét jelentősen rontja, hogy mind kontrollerrel, mind pedig egérrel és billentyűzettel meglehetősen pontatlan az irányítás, ami egy ilyen pörgős játéknál elég nagy hátrány. Emellett megemlíteném, hogy aki csak magában szeretne játszani, MI ellenfelek ellen gyakorolva, annak jelenleg erre nincs lehetősége, ugyanis a zombi játékmódon kívül mindegyik játékhoz minimum két nem gépi ellenfél szükséges. Egy multira tervezett játéknál ez azért persze nem egy akkora fiaskó, főleg, hogy a fejlesztők ígéretet tettek arra, hogy ezt a hiányosságot hamarosan orvosolják.
Összességébe véve a Headsnatschers egy kellemes és kellően dilis partyjáték, ami ha hosszútávon nem is túl szórakoztató, kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után jó móka lehet pár kört lenyomni benne a haverokkal.
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
