Ahogy lényegében minden komolyabb hardvergyártó, úgy az ADATA is indított egy dedikált gamer termékvonalat, amelyet esetükben az XPG fantázianévvel láttak el. A termékpalettán a hardvereken (SSD-k, memóriák) túl perifériák is találhatók, így egerek, egérpadok, headsetek és persze billentyűzetek is. Utóbbiak táborát erősíti az XPG Infarex K10, amely nálam járt az elmúlt hetekben, hogy egy picit közelebbről is megismerkedhessünk egymással. De főleg én vele. Ez idő alatt egy olyan billentyűzettel nyúzhattam kedvenc játékaimat, amely érdekesen lavírozik két stílus vagy épp technikai megoldás határmezsgyéjén. A mérnökök egyszerűen csak „mem-chanikus” billentyűzetnek nevezik.
Az elnevezés pedig nem is véletlen. Az Infarex K10 ugyanis pont úgy néz ki, pont olyan tömege van és pont úgy viselkedik, mint egy klasszikus mechanikus billentyűzet. Csakhogy valójában nem az, hiszen amint lehúzzuk valamelyik billentyűt a tokról, máris kiderül, hogy alatta membrán lapul. A kialakítást a mechanikus Cherry MX megoldás ihlette, de működését nézve a hagyományos billentyűzetek közé sorolhatjuk. Hogy ez mit eredményez? Használat közben az Infarex K10 kísértetiesen hasonlít egy mechanikus billentyűzethez, ugyanakkor az azokra jellemző, sokszor rém idegesítő hangos kattogás nélkül. A mérnökök 26 billentyűre kiterjedő anti-ghosting funkciót ígérnek, ennek megfelelően is teljesített az eszköz, a teszt során sosem tapasztaltam fantomlenyomásokat, illetve nem jelentett gondot a több billentyű egyszer történő lenyomása sem.
Ami a designt illeti, ez egy erősen szubjektív kérdés. Én a magam részéről elégedett is vagyok, meg nem is. Az Infarex K10 keret nélküli kialakítása manapság elég divatos, ráadásul némileg csökkenteni is tudták így a billentyűzet méretét is anélkül, hogy össze kellett volna zsúfolni a gombokat. Én legalábbis egyenesen irtózom a numerikus billentyűk, az enter és a del-end-pd billentyűk által heringmód körbefogott kurzoroktól. Az ember, ha nem kecses, vékony női ujjacskákkal áldotta meg az anyatermészet, akkor bizony hajlamos az iránybillentyűk helyett akármi mást lenyomni ezeken. Nos, erről itt szó sincs, minden szekció kényelmes távolságra van a többitől. Szintén a keret nélküli kialakításnak köszönhető, hogy lényegében beláthatunk a billentyűk alá. Ez egyébként az RGB-világítás helye is, így nemcsak a billentyűk betűi, számai és szimbólumai villognak a szivárvány színeiben, hanem alattuk a kapcsolók is. Jól is mutat, habár sötét szobában akár zavaró is lehet. Érdekes tapasztalat volt, hogy a számítógép kikapcsolt állapotában is sikerült életre keltenem a billentyűzet fényeit, amikor véletlenül lenyomtam egy gombot rajta. A fények nem is hunytak ki maguktól, órákkal később is vígan villództak, amíg magam ki nem kapcsoltam őket.
A funkció- és multimédiabillentyűk sem maradtak ki, ezeket az Fn gomb segítségével lehet elérni. A felső F-sorban vannak a multimédia-vezérlők, illetve néhány dedikált alkalmazásbillentyű, mint a számológép vagy a levelezőrendszer. Egy sorral lejjebb viszont már a fényeffekteket variálhatjuk: sima váltakozás, villódzás, pulzálás stb. Nem rossz, de különösen extrát sem kínál, egy picit drágább billentyűzet ennél kifinomultabb RGB-rendszerrel rendelkezik. Ugyanakkor ez csak designelem, kikapcsolható extra, így ezt negatívumként nem illene felróni az Infarex K10-nek.
Ahogyan más komolyabb hiányosságát sem, ugyanis ilyet nem nagyon találtam. Nyilván a mechanikát imitáló membrános megoldás nem feltétlenül armageddonálló, de jó ideig ki fogja szolgálni az egyszeri felhasználói igényeket. Mivel játékosoknak szól, az RGB-világítás is megvan, illetve felépítéséből adódóan nem gond a takarítása sem. Azért persze kakaóval ne öntsük nyakon. De azért, hogy valami hiányosságot csak felróhassak neki, tessék: nincsenek programozható extra billentyűk. Hát hova bindeljük be így a LoL parancsait?!
