A Total War: Three Kingdomsról szóló ismertetőmben felvázoltam a játék alaphelyzetét: történt pár apróság, amire emberek százezrei kezdtek nagy volumenű öldöklésbe. Mi is volt ez a pár apróság? Nos, ha a betegség lappangási idejének bemutatását nem is, de a tünetek kiütközésének időszakát magára vállalja a Mandate of Heaven. Ugyan messze nem ez az első alkalom, hogy a Creative Assembly egy történelmi címét (és a cég negyedéves profitjelentését) DLC-kkel kerekíti ki, de talán a mostani bővítés teszi ezt mind közül a legintelligensebben: a korábbi „válaszd ki a menüből” módszer helyett egy idővonalat kapunk, amelyre szervesen illeszkedik az új tartalom, olyannyira, hogy régi ismerősök is visszaköszönnek az alapkampányból – igaz, természetesen más élethelyzetben, például Dongdzsuo alacsonyabb vércukorszinttel.
A kiegészítő fő oszlopai a „Mennyek Felhatalmazásán” marakodó két pólus: Ling császár, a (Keleti) Han-dinasztia felkent uralkodója, valamint a Zsang-testvérek által az első sorokból irányított parasztlázadás, ami a fejükön viselt szövetdarab után „sárgaturbános” vagy „sárgasálas” felkelésként vonult be a történelembe. A helyzet azonban messze nem ennyire egyszerű. A klasszikus Total War monolit jellegű térképszínezgetésén már az alapjáték is csavart egy keveset a kaotikus, dinamikus viszonyaival és érdekkapcsolataival, a Mandate of Heaven azonban ezt még tovább viszi: jellegzetes, hogy a játék kezdetén komolyan vehető ellenségünk – egy-két banditát kivéve – szigorúan véve nincs. Az állam egységes, papíron legalábbis, de a mélyben olyan folyamatok zajlanak, ami ezt pár körön belül kártyavárként fogja bedönteni. Az egyik ilyen probléma a császári autoritás látszólagossága. A közigazgatást az eunuchok frakciója tartja a markában, a korrupció virágzik, a kincstár belátható időn belül gerelyként áll a földbe, az emberek éheznek, tehetséges tisztviselőink a lehetőséget megszimatolva önjáróvá válnak, a játékos pedig a Han színeit magára öltve erősen kénytelen nekiállni osztani-szorozni, hogy a rendelkezésre álló szűkös tartalékokkal hogyan kezelje a helyzetet, megtalálja az egymást sakkban tartó, áldott hatalmi egyensúlyt az érdekcsoportok közt, a lázadást pedig nyugvópontra juttassa.
Total War: Three Kingdoms teszt – Romantikus regénybe oltott stratégia Kínában
Középszerű csaták, ígéretes kampány, nagyszerű egyének – az Ég alatti világ polgárháborúja.
Technikailag a „lázadás nyugvópontra juttatását” egy új, gyakorlatilag egy az egyben párhuzamos közrendként funkcionáló paraméteren, a „Fervor”-ön keresztül lehet megvalósítani. Ezzel szemben ennek magasra futtatása a Sárgaturbános Felkelés élére álló játékos feladata, ami következményeképp a feltüzelt területeken fegyvert fog az ügyünkben egy reményteli alternatívát megpillantó nép. Papíron tehát ez a könnyebbik út, de a gyakorlatban nem magától értetődő kiéhezett, gereblyéket markoló emberekkel szállni szembe a császári seregekkel és opportunista hadurakkal, ráadásul ebbe a Yellow Turban Rebellion második mutatója, a „Zeal” is beleszól, ami a győzelmekért bónuszokat (hiányukért pedig negatív módosítókat) ad, ezzel űzve a felkelés vezéreit, hogy folyamatosan próbáljanak az árhullám hátán lovagolni, fenntartva az eltökéltséget, egészen addig, amíg ez az ár át nem csap Luojang falain. Más út (a halálon kívül) nincs is, hiszen lázadóként diplomáciáról szó sem lehet.
Küzdelmeinkhez pár új egységet illetve eszközt (tulajdonképpen „műszaki zárakat”, csapdákat, tornyokat, füstbombákat stb.) is kézhez kapunk, de – talán szerencsésen – a Creative Assembly nem a frakciók túlerőltetett és mesterkélt megkülönböztetésére helyezte a hangsúlyt, mint inkább az új tartalom jól sikerült, egy-két kisebb problémát (például a narratíva szkriptelésénél vagy az MI-nél a korrupció és a Fervor kezeléséhez kapcsolódóan) felvillantó belesimítására a már meglévő rendszerbe.
A Mandate of Heaven a szó szoros értelmében az alapjáték kiegészítése (olyannyira, hogy a játékmenet lényegében az alapjáték időszakába torkollik bele), mégpedig korrekt ár-érték aránnyal, bár tapasztalt játékkal a kiegészítő viszonylag rövid idő alatt kifuttatható a győzelmi kondíciókra. Ezzel együtt is, némileg bulvárosan: ha tetszett a Three Kingdoms, akkor ha csak egy DLC-t szerzel be hozzá az eddig megjelentek közül, az ez legyen.
