Több mint 5 évvel ezelőtt gregmerch itt, a PlayDome hasábjain már áradozott a két Metro epizód felújított verzióit összefoglaló Metro Redux kiadásról. Nem véletlen illették pozitív jelzők már akkor sem ezeket a játékokat. Az akkor már négy éves első rész emberes ráncfelvarrást kapott, kimerítve a remaster jelző fogalmát.
A PC-k és izmosabb konzolok után azonban február 28-tól elérhetőek eme címek a Nintendo Switch tulajok számára is. Kíváncsi voltam nagyon, hiszen anno erős vas kellett a Metrók futtatásához, így féltem, hogy egy akadozó, moslék textúrákkal ellátott, alacsony felbontású átiratot kapunk. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhettem volna. Ebben a cikkben most csak a port minőségére térnék ki, hiszen értekeztünk már korábban a játékokról a fentebb említett cikkben.
Az első örvendetes megállapításom a játékok méretei voltak. Tesztre digitális kódot kaptunk, de megjelenik a Metro Redux dobozosan is. A Metro 2033 6,2 GB-ot, míg a Metro: Last Light 7,6 GB-ot igényel, ami még azok számára is teljesen elfogadható, akik memóriakártya híján vannak. Bár a Redux kiadásról van szó, a fejemben mégis ott motoszkált a kisördög, hogy esetleg egyfajta hibridet kapunk, ami ugyan nem az alap kiadás, de nem is a ráncfelvarrt újrakiadása. Erről szerencsére szó sincs. Oké, a felbontás nyilván kisebb, a textúrák is gyengébbek, mint a nagygépek esetében, de teljes egészében a remaster verziókat kaptuk meg, jobb fényeffekttel, jobb grafikus motorral, új sebzési modellekkel, DLC-kkel és így tovább.
Technikailag lenyűgöző a port. Nem találok szavakat. Kézi üzemmódban dinamikus felbontást kapunk, de többször van 720p közelében, mint alatta, az biztos. A sűrű kép ellenére minden jól kivehető, szépek a textúrák, minden éles és zökkenőmentes. Egy-két alkalommal, ha esett a másodpercenkénti képkockaszám, az is inkább jellemzően csak átvezetőknél. Ezt leszámítva a játék folyamatosan tartja a 30 fps-t. Jól testre szabhatjuk az irányítást is. A kicsit bénácska és kényelmetlen irányítókkal is szuperül lehet célozni, hála a részletes konfigurálhatóságnak is (érzékenység, auto aim erőssége stb). Szó szerint lemászik a képről a játék, mást nem is mondhatnék, nagybetűs ÉLMÉNY. Arra viszont figyeljünk, hogy lehetőleg minél nagyobb sötétségben játsszunk, mert a Metro játékok előszeretettel operálnak kevés fényt használó helyszínekkel, és a Switch LCD-paneljának ez az egyik gyenge pontja.
Dokkolt üzemmódban azonban élvezetesek az árnyas színterek is. Itt is állandó a 30 fps, egy apró döccenéssel sem találkoztam, pedig némely esetben az 1080p-t is eléri a felbontás. Az esetek döntő többségében azonban 720p körül van a számláló, ami a gyengébb textúrákkal és alacsonyabb poligonszámokkal együtt már nem tűnik annyira megkapónak, de a Switchtől még ez is szép teljesítmény. Sőt, szinte példátlan. Lehetőségünk van mozgásérzékelve is célozni. Ezt először vásári megoldásnak gondoltam, de az érzékenységet megfelelően bekalibrálva még magam is meglepődtem, hogy mennyire használható. De persze Pro kontrollerrel igazi a móka.
Hangzás tekintetében sincs okunk panaszra. A file relatív kis mérete ellenére megkapunk minden hangot és zenét az eredeti minőségben, 5.1-ben. A feliratok kellő nagyságúak, kézben is jól olvashatóak.
Sajnos azért becsúszott egy-két kellemetlen tényező is. Az egyik a töltési idő. Nem igazán tudtam rájönni, hogy minek a függvénye, de van, hogy betölt egy helyszínt 20 másodperc alatt, valamikor meg egy kisebbhez majdnem másfél perc kell. Ez utóbbi nem gyakori, de azért szeret tölteni a program. Ámbátor az elhalálozásunk után szinte egyből tudjuk folytatni a játékot. Amihez azért lesz egy párszor „szerencsénk”. Néha a fényforrások is átvilágítanak ajtókon vagy embereken, ami azért ki tud zökkenteni. Bug viszont csak egy-kétszer jelentkezett, és azok sem voltak végzetesek, illetve szerintem nem is a portolás eredményei. Egyébiránt a két rész teljesen egyforma minőségileg, így az eddig leírtak mindkettőjükre érvényesek.
Örülök, hogy a fejlesztők házon belül megoldották a portolást, mert kiváló eredmény született. A Metro Redux mindkét címe tökéletesen játszható, fluid élményt kínál. Az igazi élvezet handheld üzemmódban érhet minket, mert már boszorkánysággal egyenértékű, amit műveltek a programozók technikailag. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy ráadásul még jó játékok is... Igaz, kemények, kicsit lehet, hogy kopottasak mechanikailag (2010-es a Metro 2033), de vegytiszta túlélőhorror-FPS-ek, harapható atmoszférával. Kötelező vétel a műfaj szerelmeseinek, még akkor is, ha már egyszer végigjátszottad.
