Amíg GeryG a hollandok OLED tévéjét szemrevételezte nemrég, addig nekem a valamivel könnyebben logisztikázható 32”-os Philips Momentum 326M6 (326M6VJRMB) monitor jutott. A 4K felbontás itt is adott volt, minden más viszont...
Kezdjük azzal, hogy ez nem tévé, hanem monitor. A különbség nem csak abban merül ki, hogy tévéadások vételére önmagában nem alkalmas, hanem ott keresendő, hogy itt a tévéknél megszokott képjavító eljárásoknak nyoma sincs. Míg egy tévéadásnál gyakorlatilag mindegy, hány másodperccel később kerül megjelenítésre az adás, addig egy monitornál nem hátrány, ha azonnal látjuk billentyűcsapkodásunk és egércibálásunk eredményét. Ettől függetlenül viszont a képminőség fontos, tehát a képet azért nem árt a gyorsan mellett szépen is kirakni. Jelen esetben erről olyan technológiák gondoskodnak, mint a VA-panel (amely ráadásul HDR600 minősítésű), a 4K felbontás, a 60 Hz-es Adaptive Sync-kel megfejelt maximális képfrissítési sebesség és a 16 zónára felosztott panelvilágítás. És ha már a technikai paramétereknél tartunk: 3 db HDMI 2.0 és 1 db DisplayPort 1.4 bemeneten át etethetjük képpel (és hanggal), zajongani a beépített 2 db 5 W-os hangszóróval lehet, emellett pedig ha megkínáljuk USB-vel, akkor 4 db USB 3.0 portot is kapunk, ebből kettő ráadásul gyorstölteni is tud. Van Ambiglow is, ami az Ambient Light szerényebb kiadása: csak a képernyő alján próbálja meg színes fényudvarral optikailag nagyítani a képet. Bennem kissé vegyes érzéseket váltott ki: van olyan szituáció és/vagy játék, amivel hatásos, de általában inkább csak amolyan „jópofa, de meh” érzésem volt tőle.
Egy monitor megjelenésén sokat csicsázni nem lehet (bár azért megfordult már nálunk RGB-s példány is), de erre a Philipsre a „letisztult külső” jelző illik a leginkább. A káva a panel méretéhez képest egész vékony, a hátlapon meg vegyesen van matt fekete és zongoralakkfényes fekete rész – ez utóbbi igencsak erős por- és ujjlenyomatmágnes sajnos. A V-alakú talp stabilan tartja a készüléket, de minimális dönthetőségen kívül csak a magassága állítható – és emellett a kábelek elvezetése sincs jól megoldva sajnos (a két fém lábban szerintem rondán mutatnak az ott átfűzött kanócok). Minden ki- és bemenet alul kapott helyet, ami leginkább az USB portoknál sajnálatos. Morogtam már emiatt más monitornál is, itt viszont zavaróbb, mert a képernyő aljától számítva „mélyebben” ülnek ezek a csatlakozók, ami megnehezíti használatukat. A jobb oldalon egy mini joystick szolgál a ki- és bekapcsolásra, valamint a menüben történő navigálásra – jól kitalált és átlátható ezen része a készüléknek.
Bekapcsolás után jön a csodálkozás: ej, de jóképű vagy! A színtérfedettségre szavunk nem lehet: sRGB 135%, DCI-P3 98,61% – ejha! Ez már professzionális felhasználásra is igencsak alkalmassá teszi ezt a szépséget. Na de mi nem alkotunk, mi játszunk! Kezdjük a bonyolultabb szituációval: bika PC kell ahhoz, hogy ezt a kijelzőt meghajtsuk rendesen, ha a legújabb (vagy a nem túl régi) AAA címekről van szó. Kompromisszummentesen nehéz dolgunk lesz a stabil 60 fps elérése, de szerencsére az NVIDIA driver engedte a G-Sync Compatible beállítást engedélyezni. Érdemes csak a teljes képernyős alkalmazásokra rakni ezt a beállítást, mert a Windows asztalon néha vibrálni fog a háttérvilágítás, ha nem történik semmi különös a képernyőn. A 60 Hz miatt pedig túl sok mozgástere nem lesz a játékoknak, ha esetleg bezuhan a sebesség... PC-n szerintem inkább kreatívoknak való ez a monitor, nem játékra.
Na de mi történik, ha egy PS4 Prót vagy egy Xbox One X-et kötünk az egyik HDMI-bemenetre? Nos, ez a másik felhasználási terület, ahol remekelni tud ez a nem is annyira csöppség. A gyönyörű színek és a kiváló képminőség továbbra is adott, a HDR pedig itt így, 600 cd/m² csúcs nit mellett értelmet nyer. Az ezt támogató játékoknál remekül kijön a fények, színek ereje. Persze akadnak zavaró apróságok: a 16 zónás local dimming láthatóan kevés, főleg hirtelen világosból sötétbe váltáskor tud némiképp zavaró lenni a kissé darabos elsötétedés. Persze meg tudtam szokni és együttélni ezzel az apró bosszantó hibácskával... És ha nem is gyökeresen más, de kap némi (de érezhető) pluszt így a God of War, a Horizon Zero Dawn, a Forza Horizon 4 és a többi HDR- és 4K-képes játék.
Alapvetően nem olcsó mulatság a Philips Momentum 326M6 a maga 180 000 forint körüli árával, de szerintem megéri a befektetést a hibácskái ellenére is. PC mellé inkább grafikai munkához tudom elképzelni, semmint játékhoz (a 60 Hz itt erősen tud limitálni, plusz izmos vas kell ahhoz, hogy ki legyen hajtva rendesen); az erősebb konzolokhoz viszont tökéletesen passzol. Sőt, ha igazak a pletykák a következő konzolgenerációk hardveres képességeiről és teljesítményéről, akkor őket is simán ki tudja szolgálni – így mondhatjuk, hogy tulajdonképpen bizonyos szintig jövőálló beruházás a hollandok kis (nagy) üdvöskéje.
