Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

DOOM Eternal

Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...

Ez az igazi adrenalinlöket!

2020.03.17. 15:00 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt

Biztos vagyok benne, hogy 1993-ban az id Software-nél a legmerészebb álmaikban se gondolta senki, mekkora kulturális örökséget adtak ki azon az amúgy nem sokat ígérő december 10-i napon. Persze a hype megvolt akkor is (nem véletlenül térdelt le akkoriban a Wisconsin Egyetem szervere és hálózata, ahová először felrakták). 27 évvel később pedig még mindig a Doomot emlegetik leginkább, ha az FPS műfaj eredete kerül szóba – tiszta sor, nem a Doom volt az első FPS, de az első, amely ilyen szinten köztudatba hozta a videojátékokat (ennek minden előnyével és hátrányával). A második rész egy évvel később jelent meg Hell on Earth alcímmel – és a Doom Eternal tesztelése közben nekem végig az járt a fejemben, hogy a reboot sorozat második része ennek főhajtás.

Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...

A 2016-os reboot jött, látott, győzött. Manapság nem nagyon adnak ki olyan FPS-játékot, amely ne történelmi, modern, vagy legalábbis ne „emberközeli” lenne – épp ezért is lehetett olyan sikeres a négy évvel ezelőtti démonaprítás, sőt! Gondolkodni nem sokat kellett benne: nyomultunk előre, irtottuk a gaz ellent (néha arénaharc stílusban), és tökéletes kikapcsolódást nyújtott. De ami elment 1994-ben, azaz minimális módosításokkal, új pályákkal eladni ugyanazt, már szinte biztos, hogy nem működik 2020-ban, így az Eternalnak muszáj volt szintet lépnie. Sikerült?

Kezdjük azzal, hogy most kapunk egy jobban kidolgozott történetet. Persze a 2016-os változatban is volt valamiféle sztori, amely a pályákon szétszórt naplókból állt össze, de itt most nagyobb hangsúlyt kapott – azonban ősi id hagyomány módjára továbbra sem áll az akció útjába. Két évvel járunk a marsi incidens után, és a Földet elözönlötték a Pokol teremtményei – és természetesen néma hősünkön, a Doom Slayeren múlik a megmentése. Minden küldetésünk az űrállomásunkról indul, és oda visszatérve ér véget. Itt tudunk egyrészt küldetést választani (a már teljesítetteknek is nekifuthatunk újra, hogy begyűjtsük az ottmaradt kis bónuszokat – illetve a feloldott mesterszintekkel is próbára tehetjük magunkat), másrészt a Ripatoriumban a fegyvereinket tesztelni különféle kiszerelésekben. Ahogy az előző részben, úgy itt is fegyverpontokat kapunk teljesítményünk után, és ezzel stukkereink speckóit tudjuk feloldani. Emellett kristályokba futhatunk bele, amelyekkel passzív skilljeinket tudjuk kicsit megtámogatni (életerő, páncél, maximális lőszer) – valamint ha ügyesen kombinálunk, extra perkökre tehetünk szert. Végezetül rúnákba is belebotlunk néha, ezek minket segítő félaktív (pl. közelgő halál előtt belassuló idő, hogy szorult helyzetünkből kivágjuk magunkat), vagy aktív (pl. jobb irányíthatóság a levegőben) specializációk lehetnek, amelyekből egyszerre maximum 3 lehet aktív.

Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...

Na de milyen a játékmenet, mi változott? Semmi és minden... Megmagyarázom. Ugyebár négy évvel ezelőtt nagyon lehetett élvezni azt, hogy túl sok ész nem kellett az öldökléshez: csak mentünk előre és aprítottuk a démonfattyakat. Sőt, ha ügyesek voltunk és ráhajtottunk a kivégzésekre, életerőpontokból sem volt különösebb hiány, legalábbis közepes nehézségi fokozaton. Ez most is megvan, de némi csavar történt: a játék még jobban rákényszerít minket arra, hogy mozgásban legyünk és folyamatosan daráljunk. Sőt, a taktika is most már hangsúlyt kapott, ugyanis minden ellenfelünknek megvan a maga gyenge pontja, amit vagy a kódexből nézhetünk ki, vagy a halálunkkor közli velünk a játék. És a lőszer valahogy kevésnek érződik. Ettől valahogy olyan érzésem volt végig, mintha én lettem volna Milne százados (Gáspár András [Damien Forrestal] Doom könyveiből – nyugodjék békében), veterán VR TCO tiszt, és épp dróton rángattam volna Oleg Gontar szakvezt – azaz adtam volna az észt a nyers erőhöz. Persze az id Software munkatársai aligha ismerhették a néhai Gáspár mester alkotását, de talán nem leszek egyedül ezzel az érzéssel, ami elfogott. Sőt, ahogy azokban a könyvekben és persze a klasszikus első-második részekben, úgy itt is képesek a szörnyek egymásnak is esni – habár olyat nem nagyon láttam, hogy ki is nyírták volna egymást. Alapvetően sok ész nem szorult amúgy beléjük, de némi taktikai érzékük azért akad: a fegyvereiknek megfelelően vagy a közelünkbe akarnak jutni, vagy tartani akarják a távolságot tőlünk – fedezékbe viszont semmilyen körülmények között nem húzódnak.

Jut eszembe, az új szörnyek mellett kaptunk vissza klasszikusokat is: ki ne kedvelné a bájos mosolyú arachnotront? :-D Nem baj, ez így pont jó, ez illik ide! Ha minden elfogy, a láncfűrésszel kivégezve egy rondaságot kapunk annyit, hogy utána kemény melóval, de elintézzük a ránk rontókat – de itt is kicsit gondolkodnunk kell: spórolunk a benzinnel, hogy nagyobb dögöknek eshessünk neki, akikből táposabb manna esik ki, vagy elég az alapellenfeleket szecskázni, és majd beosztjuk valahogy? És akkor még nem beszéltem arról hogy a kis lángszórónkkal pörkölgetve páncéldarabkákat gyűjthetünk a glory killek egészségtápolásának mintájára. Brutalitásban sikerült tehát szintet lépni, ami a pályadesignon is maximálisan visszaköszön. Már-már undorító, amilyen helyekre szerencsétlen hősünknek harcolnia kell, ugyanakkor dicséret illeti a pályatervezőket: minden szeglet hihetetlenül ki lett dolgozva, így ha volt egy szusszanásnyi időm két harci balett között, csak ámultam. És utána persze meglepődtem, mert a texasiak meghúzták azt, amit a Valve tett anno a Half-Life-fal: platformer ugrabugra elemekkel színesítették most is a vérfürdők közti részeket. Nem egy Dying Light, az biztos, és a légtornász beütés nem hiszem, hogy jól áll a Doom Slayernek, de elfogadom, ha valaki ezt is lelkesen megtapsolja.

Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...

Ami pedig a futási teljesítményt illeti: konzolokon a 60 fps volt a cél, elvileg ennek meg kell lennie – csak modelltől függ, hogy ez kb. 1440p-ről van felskálázva 4K-ra, vagy 1080p natívan. PC-n a gépigény elsőre kissé ijesztőnek tűnhet – nálam betonstabil 160 fps-sel futott (futott? száguldott!) ultra nightmare fokozaton (azaz a lehető legjobb minőségben): az optimalizációra egy rossz szavunk nem lehet. Persze ebben nagy segítség, hogy végre PC-n is elérhető a dinamikus felbontás, mint beállítás: azaz inkább a felbontásból vesz vissza a játék, semhogy a framerate leessen. Ahogy néztem, leginkább a GPU-t izzasztja (nem sok olyan játékot tudok mondani, ami felzabálta a teljes 8 GB VRAM-ot a GeForce 2070-emen), de a processzor sem sokat pihen (RAM-ból nem kér olyan sokat, kb. 4 GB-ot evett) – ha esetleg kerül majd bele benchmark/timedemo, remek tesztjáték lehet erre is.

A multiplayer izgalmasnak ígérkezett, hiszen az egy Slayer ellen támadó két démon felállás kemény meccseket vetítene előre, csak így, premier előtt nem nagyon találtam játékost, akivel kergetőzhettem volna egy kicsit. Ehhez oktatórész is tartozik, azt végigcsinálva nem tűnik rossznak az ötlet – a megjelenés után nekifutok megint és egy rövid cikkben összefoglalom tapasztalataimat.

Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...

Bár még erősen az év eleje van, de meg lennék lepődve, ha a Doom Eternal ne zsebelne be pár Év játéka díjat legalább a maga kategóriájában. Pont annyira finomhangolták az eredeti receptet, hogy újszerűnek, frissnek hasson. Igen, most már kell egy kicsit gondolkodni harc közben – de nem sokat, és főleg nem annyit, hogy az elvonja a figyelmünket a küzdelemről, sőt! Rég vártam ennyire új AAA megjelenést, és szerencsére nem kellett csalódnom. Még az ugribugri se zavar. ;-) ■

értékelés


Támogasd oldalunkat,
vásárold meg online!

DOOM Eternal

DOOM Eternal
Pozitívumok
  • Remekül újraértelmezett Doom formula
  • Pörgős harcok
  • Végre van rendes történet is
Negatívumok
  • Nem vagyok benne biztos, hogy annyira kellett a légiakrobatika
Minimális rendszerigény: Intel Core i5 3,3 GHz/AMD Ryzen 3 3,1 GHz, 8 GB RAM, GeForce GTX 1050Ti (4 GB), GTX 1060 (3 GB), GTX 1650 (4 GB)/Radeon R9 280 (3 GB), AMD Radeon R9 290 (4 GB), RX 470 (4 GB), 50 GB háttértár, 64-bites Windows 7/10
Ajánlott konfiguráció: Intel Core i7-6700K/AMD Ryzen 7 1800X, 8 GB RAM, 50 GB háttértár, 64-bites Windows 10
1440p/60 fps/High Quality: GeForce GTX 1080 (8 GB), RTX 2060 (8 GB)/Radeon RX Vega56 (8 GB)
1080p/60 fps/High Quality (GTX 970-en a Texture Qualityt Mediumra kell állítani): GeForce GTX 1060 (6 GB), GeForce 970 (4 GB)/Radeon RX 480 (8 GB)
Ultra Nightmare specifikáció (2160p/60 fps vagy 1440p/120 fps, Ultra-Nightmare Settings): Intel Core i9-9900K/AMD Ryzen 7 3700X, 16 GB RAM, GeForce RTX 2080 Ti (11 GB)/Radeon VII (16 GB), 50 GB háttértár, 64-bites Windows 10

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.

Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol...
DOOM Eternal
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
DOOM Eternal

hozzászólások (28)

Creativ3Form
Creativ3Form 2020.04.02. 10:39
Na, nekem az pl. nem volt "annyira" vészes. SPOILER
Illetve, amikor egyedül volt még, az meglett elsőre, de amikor közvetlenül utána jött még kettő, ott szoptam én is. :-D De pl. a lentebb említett Marauder meglett másodjára, amikor mint főboss futottam vele össze, de ezt a félperces, challenge szobát inkább elengedtem. :-D Amikor egy random pályára csak úgy bedobja is megtud szívatni, és rendre alig marad életem, mire legyűröm így esélytelennek érzem, hogy én fél perc alatt ledaráljam. :-D De majd a végén, amikor már nem kell spórolni a BFG lőszerrel, adok a pofájának.
Skorpio90
Skorpio90 2020.04.02. 10:45
Több megoldás is van. Az egyik, hogy megtalálod azt a csalást, ami végtelen töltényt ad, és ha visszamész a pályára, BFG-vel lövöldözöd, és szerencse alapon az egyiket nem fogja kivédeni. A másik, hogy körbe lövöldözöd a shotgun gránátvetőjével, én így offoltam ki a challenge-es nyomorultat. Harmadik megoldás a rakétavető remote detonation modja, ott is mellé lövöd, és robbantod. Negyedik pedig, amivel nem tud mit kezdeni a Marauder, ha kihúzod a kábelt a falból, az egyből megöli 8-)
Peace
Peace 2020.04.02. 12:52
Na ezek a mod-ok szerintem pont nincsenek meg. :-D
Germinator
Germinator 2020.04.02. 14:35
Sajnálattal közlöm, hogy
SPOILER
a BFG, ha jól tudom, nincs túl nagy hatással pl. a Marauderre és a Doom Hunterre sem:D
Germinator
Germinator 2020.04.02. 14:51
Bár ezt visszavonom; lehet, hogy ez nem igaz...
ajánlott olvasnivaló