Ezek után mindig másként fogok az égre tekinteni a nyári Perseidák érkezésekor, gyanakvóan figyelve, hogy megjelenik-e előttem egy apró kis csillagmanó és sziklahaverja... Na jó, ennyire talán sosem fogok tudatmódosító szerek komplex hatása alatt állni. A Pode viszont pont az előbb említett két kis karaktert emeli a középpontba, ahogyan megpróbálnak egy mágikus hegy csúcsára érni, miközben örök barátságot kötnek.

A Pode-ot akár egyedül, akár helyi vagy online co-op keretében is játszhatjuk, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, utóbbi esetben nyújt nagyobb élvezetet. A durván 5-6 órás játékidő során Buldert és Glót irányítva, egyedi képességeiket kihasználva kell megoldanunk a különböző logikai és ügyességi feladványokat, annak érdekében, hogy egyre feljebb jussunk az elvarázsolt hegy gyomrában. Bulder, a kőszikla alapvetően a természetes erejét tudja latba vetni, így ha kell, nehezen lenyomható kapcsolókat aktivál, segít a másik karakternek, Glónak magasabbra jutni, sőt akár képes azt nemes egyszerűséggel a szájába venni és egy tetszőleges helyre kiköpni. Ezzel szemben Glo virágokat és egyéb növényeket tud megnöveszteni, de a víz felszínén is könnyedén fennmarad. A kooperáció azonban nem lenne tökéletes, ha nem tudnák használni együttesen a képességeiket. Így, ha a két kis szereplő egymás közelébe kerül, erejük megtöbbszöröződik, ezáltal életet lehelve az addig oly’ kopár sziklafalak közé.
A játék kilenc szintje szintenként 5-6, egymástól elkülönülő pályára oszlik. Az utolsó pálya mindig valamiféle összetettebb logikai feladvánnyal zárul, amely a játékosok számára amolyan vizsga is, hogy mennyire sajátították el a karakterek irányítását, illetve tanulták meg azok képességeinek használatát. Meglátásom szerint a Pode egyedül ezekkel a komplexebb logikai feladványokkal nyújt némi kihívást, a pályák nagy része ugyanis játszi könnyedséggel teljesíthető. A játék lényege azonban nem a feladványok egymás utáni megoldásában rejlik, sokkal inkább abban, hogy szemtanúi lehetünk annak, miként köttetik életre szóló barátság két egymástól teljesen eltérő és egymás számára addig ismeretlen lény között. Egy kedvelt közhellyel élve, itt nem az elérni kívánt cél a fontos, hanem maga az oda vezető út. Ennek a gondolatnak az interpretálásában pedig nagyon jó munkát végeztek a játékot jegyző Henchman & Goon csapatánál.

A vizuális megvalósítás szemet gyönyörködtető: ahogy Glónak hála a kopár sziklafalak között előbukkannak az első virágok és fák, vagy éppen ahogy Bulder fénylő kristályokkal tölti meg az addig üresen álló barlangrészeket. És ez így folytatódik tovább, míg hőseink el nem érnek a zenitig, és életre nem keltik az egész hegyet. Eközben persze egymáshoz is csiszolódnak, és lassan olyan szoros barátokká válnak, mintha hosszú ideje ismernék egymást. A narratíva, illetve a főszereplőink közötti „dialógusok” meglehetősen minimalisták, ezt azonban én inkább a játék előnyének, mintsem hátrányának könyvelem el. Egy másik közkedvelt klisével élve: egy kép néha többet mond ezer szónál, és valami hasonló a helyzet itt is. A kevés átvezető jelenet kézzel rajzolt képei, az apró hanghatások, amelyek a két kis fickó érzelmeit hivatottak átadni, mind-mind tökéletesen működnek, nagyszerű atmoszférát eredményezve.
Mindazonáltal meg kell említeni, hogy a Pode-nak akadnak hiányosságai is. Az egyik ilyen mindenképp az irányítás, amely bár kontrollerrel jóval precízebb és egyszerűbb, mint billentyűzettel, sajnos hagy maga után kívánni valót. Többször fordult elő velem olyan, hogy egy feladvány helyes megoldását elvetettem, mert a pontatlan irányítás miatt nem tudtam kivitelezni. Majd hosszú próbálkozás után kiderült, hogy nem az elméletemmel volt gond, hanem a kivitelezéssel, amit a játék akadályozott. Az irányítás hiányosságai mellett ismét szót kell ejtenem a feladványokról is, amelyek helyenként fájóan egyszerűre sikeredtek, így legfeljebb 4-5 óra alatt bárki végig tudja játszani a játékot, akár úgy is, hogy közben szinte minden összegyűjthető apróságot megszerez magának.
A végigjátszás után az összhatás mégis inkább pozitív, amit elsősorban a művészi megvalósításnak és egy alapvető emberi érték, a barátság bemutatásának köszönhet a játék. Aki kedveli az Unravel Twohoz vagy a Brothers: A Tale of Two Sonshoz hasonló, inkább a mondanivalóra hangsúlyt fektető, egyszerűbb logikai játékokat, az mindenképp megtalálja a számítását a Switch és PlayStation 4 után nemrég PC-re is megjelent Pode személyében.