El vagyok mostanában kényeztetve. Érdekesebbnél érdekesebb laptopok fordulnak meg a kezeim között: a piaci debütálás küszöbén lévő technikákkal dolgozhatok – ha csak pár napig is. Az MSI most egy olyan géppel lepett meg, amely két elemében különleges: egyrészt már 10. generációs mobil Intel processzor ketyeg benne, másrészt az NVIDIA átdolgozott GeForce 2000-es családjának 2060-as tagja. Írnám én, hogy ezek az új Super GPU-k, de nem tehetem, mert a 2060 például nem kapott Super jelzést – pedig a benchmarkokból egyértelműen látszik, hogy ez bizony nem az eddigi 2060 (haragszom is a zöldekre emiatt, mert így most sikerül egy nagy rakás vásárlót és eladót (!) is összezavarnia).
Ami a külsőt illeti, nagy meglepetés nem ér minket: a már megszokott MSI stílusjegyek köszönnek vissza. És ennél többet tényleg nem tudok mondani. Aki olvasta már a korábbi MSI gamerlaptop tesztjeinket és megnézte a képeket, láthatja. A tesztgép a SteelSeries billentyűzettel érkezett, gombonként állítható RGB világítással – jó is az, ha rászánjuk az időt profilozni a játékainkhoz (vagy hogy lefoglaljuk kicsit 5 év alatti kislányunkat :D). Félreértés ne essék, nem fikázni szeretném ezt a dolgot (még ha sokszor úgy is tűnik), és nem is vagyok feltétlen híve annak, hogy minden egyes alkalommal találjuk fel újra a meleg vizet a reggeli kávénkhoz – ami egyszer jól bevált, azt felesleges fenekestül felforgatni. Csak így akkor én nem tudok róla mit írni. :D A belbecs már valamivel izgalmasabb: Intel i7-10750H, 16 GB RAM, NVIDIA GeForce 2060, 512 GB SSD, 15,6” Full HD 120 Hz kijelző. Nem fest rosszul...
...és a mérések is ezt igazolják. Amikor először lefutott a Time Spy, meglepődtem a 6579-es eredményen. 6000 pont felett mobil 2060-at nem láttam még; innen derült ki számomra, hogy ez bizony már az új 2060 „Super”. Port Royal alatt már nem ennyire látványos az előrelépés (3749 pont). de azért látható – nem biztos, hogy ha bekapcsoljuk az RTX effekteket, látványosan gyorsabbak lesznek a játékok ezen az új GPU-n. Vagy igen? Linus készített egy Minecraft RTX tesztet, ahol asztali 2060-on gyakorlatilag játszhatatlannak deklarálta a játékot – én ezen a mobil 2060-on viszont egész jól elvoltam 45-50 fps környékén... És ha a megnézitek a Shadow of the Tomb Raider RTX+DLSS mérési eredményét, akkor látható, hogy átlagban 50 fps-t ott is hozott, ami szerintem már azért megüti a kellemesen játszható szintet. A The Division 2 grafikonon pedig ugyan elsőre az látszik, hogy a processzor nincs igazán kihajtva, de azért befigyelt pár kiugró tüske is – nem mondom, hogy egy i5 jelentősen rosszabb teljesítményt adna itt, de talán ez az i7 picit még mindig sok. Viszont az új 2060-nak van egy olyan képessége is, hogy ha a CPU nem sok mindent csinál, kvázi TDP-t „lop” tőle, hogy neki több jusson (és ez persze fordítva is igaz, adni is tud, ha nem sok dolga van). Gondolom emiatt is sikerült 60 fps fölé kerülni itt.
A szokásos Overwatch köröm is kellemes eredményt hozott: az fps-mérő leginkább a 140-150-es tartományban tanyázott, és még intenzív jeleneteknél se nagyon esett 110-120 fps alá. Nagyszerű! A Battlefield V multi tesztnél viszont váratlan problémába ütköztem: az általam preferált Trigone Remote System Monitor nem tudott adatokat szolgáltatni az i7-10750H-ról... Jobb híján az NZXT CAM-et vetettem be (sajnos a mobilos monitorozást már nem támogatja), és így méricskéltem. A meccs elején 4,3 GHz-ről indulva 3,5 GHz-ig esett vissza a CPU sebessége, miközben 93 °C-ig melegedett. Nem rossz, nem rossz, de kiemelkedőnek nem lehet nevezni.
Ami pedig a zajt illeti: ez az első MSI gép, amelyet relatíve csendesnek tudok nevezni. Persze mint minden játékos laposnak, ennek is megjön a hangja terhelésre, de még meg lehet vele lenni egy szobában. Van ugyan egy dedikált gomb a ventilátorok maximális fordulatszámra kapcsolásához, de ez tulajdonképpen csak a gép hangját növeli már kellemetlen szintre, a teljesítményre nincs különösebb hatással (a 3D Mark eredmények mérési hibahatáron belül vannak). A tisztesség kedvéért minden mérést, tesztet ebben a turbó módban csináltam, de erősen kétlem, hogy kikapcsolt állapotban jelentősen rosszabb eredményeket kapnánk – a gép hangerején viszont nagyon is hallható lesz.
Azt hiszem, itt az első MSI gép, amellyel maradéktalanul elégedett vagyok, és nem szívesen adtam vissza a teszt pár napja után. A hardver szinte tökéletesen kiegyensúlyozott, sehol egy fölöslegesen túlméretezett elem. A nyújtott teljesítmény pedig remek, főleg, ha sikerül ezt itthon is józan árazással piacra dobni. Egyelőre a tengerentúlon láttam ezt a konfigot kb. 1300 dollárért – ha ezt a vámmal és a világbajnok áfánkkal sikerül félmillió forint alatt tartani, akkor egy igen jó ajánlattal gazdagodhatunk. 450 ezer környékén pedig szinte kihagyhatatlan lenne. Az ASUS TUF FX505DU mellé most bekerült az MSI GL65 10SEK is a kedvenceim közé.
ASUS TUF FX505DU notebookteszt – Szerelmes vagyok...
Van élet az Intel mellett! Vagy után?