A hónap közepén jött a milliók szívét megdobogtató hír: készül a méltán népszerű Mafia sorozat felújított kiadása. A bejelentés eléggé megkavarta a játékosokat, mivel sokáig nem volt teljesen egyértelmű, hogy a három játék közül melyikhez milyen mértékben nyúlnak hozzá, és főleg kik. Utóbbira hamar meg is lett a válasz: a 2K kiadó megbízásából a Mafia III-at is jegyző Hangar 13 csapat dolgozik a teljes trilógiát felölelő csomagon. Aztán apránként az is kiderült, hogy a három epizód esetében hol mire is lehet számítani. Mivel a harmadik rész még mindig nincs négy éves, így ahhoz végül nem is nyúlnak érdemben a készítők. Pusztán egy, az összes utólag megjelent tartalmat és néhány extra (de teljesen haszontalan) apróságot magába foglaló újrakiadásról van szó. A legnagyobb átalakuláson viszont a legtöbbek nagy örömére egyértelműen az első rész esik át, az ugyanis eredetileg 2002-ben, vagyis közel két évtizede jelent meg. Ez nem egy remaster lesz, hanem egy teljesen az alapoktól újra elkészített remake, amelyben a sztorit is kibővítik, és a játékmenetet is a mai elvárásokhoz igazítják (hogy ez jó-e vagy sem, az majd elválik). És mi a helyzet a második résszel? Nos, ez a kronológiához hasonlóan technológiailag is a fenti két játék között helyezkedik el félúton.
Ugyanis a Mafia II: Definitive Edition esetében egy klasszikus remasterről, vagy HD remasterről beszélhetünk. Vagyis a stúdió nem nagyon nyúlt hozzá a játék alapjaihoz, mindössze a grafikán csiszolt valamennyit. És bizony ebben az esetben a valamennyit szó szerint értendő. Ugyanis annyira minimálisnak érződik a grafikai fejlődés az egyébként immár közel tíz éves játékhoz képest, hogy még az összehasonlító videókban is piszkosul kell koncentrálni, hogy kiszúrjuk. A fejlesztők persze magasabb felbontásról és élesebb textúrákról beszélnek, de ezzel szemben a valóság az, hogy a játék egy fikarcnyival sem lett szebb az eredetinél. Hogy ez baj-e? Nézőpont kérdése.
Baj, mert mégiscsak azzal reklámozzák a játékot, hogy ez egy korrekten feljavított grafikával rendelkező alkotás, ami kvázi nem igaz. Így azok, akiknek anno megvolt a játék PC-re vagy konzolra, nem is lenne értelme újra megvenni. És itt van egy kis bibi. Az ugyan igaz, hogy akinek Steamen megvan az eredeti Mafia II, az automatikusan (vagyis ingyen, és ez most fontos) megkapta mellé a Definitive Editiont is. Ez így teljesen korrekt ebben az esetben. Csakhogy konzolon már más a helyzet. Ott ugyanis az eredeti játék még az előző generáció masináira jelent meg, most pedig az aktuálisra. És a kiadó úgy ítélte meg, hogy ez már megér annyit, hogy a felhasználók újra megvegyék a játékot, hiába van meg annak eredetije a profiljukhoz kapcsolva.
De még talán ezzel sem lenne gond, csakhogy a hírek szerint nagyon nagy bajok vannak a Mafia II: Definitive Edition konzolos változataival, kiváltképp a PlayStation 4 változattal. A világhálón egyre szaporodnak azok a bemutatóvideók, amelyeken a különféle bugok és glitchek láthatók: beragadt karakterek, a textúrák között a végtelenbe zuhanó járművek vagy járókelők és egyéb hasonló bosszantó hibák. Ezek ugyan javítható problémák, de ettől még tény, hogy így kiadni egy játékot még egy újdonság esetében is nagyon kínos lenne, hát még egy magát Definitive Editionnek valló produktum esetében...
Ugyanakkor PC-n szerencsére ilyen gondok nincsenek, legalábbis a teszt során a játékot megakasztó hibával nem találkoztam. És azt kell mondanom, hogy helyén kezelve bizony a Mafia II (vagy annak mostani új kiadása, mert ugyebár látványban különbség alig van) még mindig eladható látványvilágot tud prezentálni. Tény, a modellek jóval elmaradottabbak a ma megszokottnál, ugyanakkor a játék világa, Empire Bay még mindig egy piszok hangulatos város. Ezzel együtt a játékmeneten nem nagyon változtattak a 13-as hangárban dolgozó srácok, más kérdés, hogy ezen nem is nagyon kellett. Oké, tudom, hogy a Mafia II annak idején mocsok nagy csalódás volt, jó részben azért, mert kvázi félkész állapotban dobták piacra. És az annak idején tervezett, majd végül kimaradt játékelemek most sem kerültek be (igazából hogy is kerülhettek volna, mikor ezt egy totál másik csapat hozta most össze?). De valahogy a történet a maga nem túl hosszú, de azért rövidnek sem mondható állapotában még mindig szórakoztató, a játék a történelem egyik leghangulatosabb korszakát dolgozza fel, végig remek korabeli muzsikákkal.
Ez a Definitive Edition igazából pont arra jó, hogy nosztalgiázzon vele az ember egy jót. Én legalábbis ezt tettem, és ebből a szempontból abszolút nem okozott csalódást. Csomó olyan részlet van benne, amire már nem is emlékeztem: a saját ház, a váltogatható ruhák, a pimpelhető kocsik, a gyűjtögethető korabeli Playboy magazinok és hasonlók. Ezek mind kedves meglepetések voltak most, amiket mosolyogva fogadtam. Egy szó, mint száz: a Mafia II: Definitive Edition pontosan olyan szórakoztató volt ma, mint volt tíz évvel ezelőtt. Csak épp egy picit máshogy kell hozzáállni. De persze ha valakinek az eredeti mellé ingyen jár a „felújított” kiadás, nincs vesztenivalója. Ha így nézzük, akkor azoknak, akik anno nem csalódtak benne túl nagyot, most pedig megkapták a Definitive Editiont, nyugodt szívvel tudom ajánlani egy kis nosztalgiára. Konzolon már nem ez a helyzet: amíg nem rázzák gatyába Vitót és Joe-t a fejlesztők, addig nem biztos, hogy érdemes érte pénzt kiadni. Akkor már inkább hozzátok le a padlásról a PlayStation 3-at és azon toljátok végig újra, amíg augusztus végén befut az első rész remake-je...
