Van benne 150+ órám, de elfogyott a lelkesedés. Hát én belefáradtam a többfrontos küzdelembe. Meg hogy ha magam mellé édesgetek egy lordot, akkor hiába kap tőlem várat és paripát, három nap múlva továbbáll máshoz és viszi a váramat is. Belefáradtam, hogy találtam egész jó modokat, amik ezeket a problémákat képesek kezelni - de vagy egymással nem kompatibilisek, vagy core fájlokat írnak át, ahelyett, hogy önálló modulok lennének, vagy az épp megváltozott játékverzió miatt váltak működésképtelenné.
Szóval most kicsit parkolópályán van. Megvárom, amíg működni fog.
A Mount & Blade eredetileg még 2008-ban jelent meg, majd ezt követte 2010-ben a kiegészítőjének számító Warband, ami tulajdonképpen az alapjáték helyére lépett. A játék koncepciója elég érdekes, hiszen ötvözi a stratégiai-, szerep- és akciójátékok egyes elemeit. Olyan karakterközpontú, mint a Crusader Kings, csak éppen le lehet játszani a csatákat, amiben a Total War szériára hasonlít, csak valós idejű, és karakterünkkel közvetlenül is részt vehetünk a harcban. Mondhatjuk, hogy a formula sikert aratott, hiszen a fejlesztő TaleWorlds csinált még egy kiegészítőt a Warbandhez Viking Conquest címmel, és átültette a koncepciót a középkor után más történelmi időszakokba is a With Fire and Sworddal és a Napoleonic Wars DLC-vel. Továbbá olyan címeket is inspirált, mint a Chivalry vagy a Holdfast, amelyek fogták a M&B csata részét, és egy multiplayer játékot kerítettek köré. Amikor azt mondom, „fogták”, azt szinte szó szerint értem, hiszen a grafika és a játékmenet alapján le merem fogadni, hogy ugyanazt a motort használják. A Mount & Blade hosszú élettartamához persze az elkötelezett modderközösség is hozzájárult, akik egyebek mellett olyan mesterműveket alkottak, mint a Prophesy of Pendor vagy 1257 AD total conversion modok, amelyeket mindenképpen érdemes kipróbálni, ha valaki elővenné a Warbandet. (A teljes átláthatóság kedvéért, az utóbbinál közreműködőként én is fel vagyok tüntetve, mert egyszer régen egy fórumposztban segítettem tisztázni néhány történelmi kérdést a Magyar Királysággal kapcsolatban. :) )
A Bannerlord fejlesztéséről szinte már a Warband megjelenése óta szóltak hírek, ritkán egy-egy fejlesztői napló is kijött, de mivel semmi konkrétumot nem lehetett tudni a megjelenéséről, az idő múlásával az érdeklődésem is alább hagyott, így elég váratlanul ért, amikor néhány hete megjelent korai hozzáférésben. Nem szeretek early accessben játszani, és különösen írni ilyenekről, hiszen az első benyomás a legfontosabb, és a játék ilyenkor még nem nyerte el végső állapotát. Ez a cikk azonban még az early access alatt készült, tehát ezt érdemes észben tartani. Röviden összefoglalva: a Mount & Blade II: Bannerlord olyan, mint az első rész, csak jobb. Az alap játékmenet ugyanaz, kezdetben parányi csapatunkkal Calradia sandbox világában próbálunk meg kivívni magunknak némi hírnevet, vagyont vagy idővel egy saját királyságot. Akinek ez bejött az első részben, annak nem is kell tovább olvasnia, nyugodtan kipróbálhatja a folytatást.
A Warbandben Calradia a XIII-XIV. századi Európa analógiája volt, a Bannerlordban azonban visszamentünk az időben a Római Birodalom végnapjaiba. Az egykor egységes birodalom három részre szakadt, amelyek harcban állnak egymással és szomszédaikkal. Ez a három frakció felel meg Rómának, a többi nép pedig az első rész népeinek az őse. Vannak megfelelői keltáknak (Battania), frankoknak/normannoknak (Vlandia), sztyeppei nomádoknak (Khuzait) és araboknak (Aserai). A térkép nagy ráncfelvarráson esett át, ami a részletességet és kidolgozottságot illeti, már-már olyan, mint egy Total War kampánytérkép. A csaták közben is elég sokat javult a grafika. Az első rész már megjelenésekor is elavultnak számított, a Bannerlord azonban egész jól megállja a helyét, bár a generáció nagyágyúi mellett azért nem rúg labdába. A legmagasabb beállításon különösen szép, persze kérdés, hogy a PC ezt mennyire bírja. Az én gépem nem csúcskategóriás, de azért elég szolid, mondhatni nem jó, de nem is tragikus. A grafikát viszont szinte rögtön lejjebb kellett vennem, hogy kevesebbet szaggasson harc közben. A motor ugyanis hasonló elven működik, mint az első részben. Minden egyes egységet külön kezel, külön számítja a mozgásukat és sebzésüket, ami az olykor több száz fős csaták esetében könnyen az fps rovására mehet. Így szerintem a processzor és a memória sokkal fontosabb, mint a vidókártya.
A másik terület, ahol komolyabb előrelépés történt, az a kezelőfelület. Említettem, hogy a játékmenet ugyanaz maradt, a kezelőfelületet viszont úgy fejlesztették tovább, hogy megkönnyítse, kényelmesebbé tegye a játékot. A városok/falvak menüjéből egyből beszélhetünk a fontosabb helyi karakterekkel, és azonnal látjuk, hogy milyen küldetéseket kínálnak. Az inventory kezelése is más lett, nincs már skillhez kötve, és helybeli korlátja sincs, hanem súlybeli határa van. Szó szerint annyi minden lehet nálunk, amennyit elbírunk, ezt pedig katonákkal és teherhordó állatokkal növelhetjjük. A karakterfejlődést is átdolgozták egy picit, szerintem egy kicsit a Skyrimra hasonlít. Minden alaptulajdonsághoz tartozik 3 skill, amelyekbe tehetünk fókuszpontokat. A tulajdonság és a fókuszpontok együttesen határozzák meg, hogy milyen gyorsan fejlődik a skill, és mennyi lehet a maximum értéke. Bizonyos skillértékeknél választhatunk egy perköt a skillhez, ami így hatékonyabb lesz. Szintet a skillek növelésével léphetünk, amit a skillek használatával lehet elérni. Ha lóval közlekedünk, az növeli a lovaglás skillt, ha profittal adunk túl egy terméken, az pedig a kereskedelem skillt.
Sokkal áttekinthetőbb és könnyebb lett a királyságok működése is. A birtokok elosztásáról szavazás dönt, akárcsak a belső működést szabályozó törvényekről, és ezekről a játék mindig értesít minket. Karakterünkkel kevesebb NPC útitársat fogadhatunk fel, de szerepük nagyobb lett, rájuk bízhatunk kisebb küldetéseket is, így nem nekünk kell minden esetben a farmerek apró-cseprő ügyeivel foglalkoznunk.
Egy királyságon belül a nemesek összeállhatnak egy nagy hadsereggé, vagyis mint az első részben, követik a sereg vezetőjét a térképen, csakhogy ezúttal a játék tényleg egy egységként kezeli őket. Ha csatára kerül sor, egy karakter előlép fővezérré, a többiek pedig egy-egy csoport (gyalogság, lovasság) irányítását veszik át. A fővezér a csata során utasításokat ad, hogy hogyan manőverezzünk, amit vagy betartunk, vagy nem.
Az early access során a bugok kijavításán és a teljesítmény említett optimalizálásán túl még egyes egyensúlybeli kérdések is megoldásra várnak. A birodalmi frakciók például jelenleg túl erősnek tűnnek, hiszen nagyon jó nehézgyalogos, nehézlovas és lovas íjász egységeik vannak, míg a vikingeknek megfelelő Sturgia rendszeresen elbukik, mert gyakran kényszerülnek kétfrontos harcra, nehézgyalogságra épülő seregeiket pedig mind a lovasság, mind az íjászok megeszik reggelire.
A Mount & Blade II: Bannerlord tehát alapvetően egy jó folytatás, hiszen megtartja az előző rész erősségeit, és javít annak gyengeségein. A modok érkezésével pedig hosszú és változatos játékélményben lehet részünk az elkövetkező években.
A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.
